Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-22 / 4. szám

BARANYAI LAJOS

í\l

c

M

o

iM

a im

M

ia

fy/f

LÉROBI

és a szeminárium

A gyerekek már jó ideje a mesék csodálatos világába merülve ülnek szobájukban a képmagnó előtt. Feleségem stílusosan a konyhában tanulmányozza új szakácskönyvéből a biotechnológia ételkülönlegességeinek receptjeit. Én meg a nappaliban, egy kényelmes bőrfotelban ülök. s ujjaimmal a kartámlába épített műszerfal gombjai között matatok. Végül is a távirányítható digitális lemezjátszót kapcsolom be. A hangfalakból megszólal Bach lenyűgöző zenéje. Mindig ezt hallgatom, amikor „intelligens" személyi számítógépemmel sakkozom.

Aztán eszembe jut. hogy még át kell programoznom LÉROBt-t. vagyis lépegető házi robotunkat. Hogy holnap, a délelőtti porszívózás, az ebéd utáni mosogatás után a virágokat is megöntözze a lakásban.

No, nem baj, csak először feladom a leckét ennek a beképzelt doboznak: V—B e3-e8 (S-V) + ... pötyögtetem a gombokon. Tehát világos bástya üti a sötét vezért. Nesze neked! — örvendek magamban. Töri is sokáig a fejét, azaz ..szóval a szokottnál tovább vár a válaszlépéssel.

De mi ez??? ... A kis képernyőről négy betű pislog felém szemtelenül:

MATT... MATT... MATT...

Még az olvasólámpába is beütöm a fejem, úgy meglep e váratlan fordulat.... azt hiszem, egy pillanatra elszunditottam.

Mert közben arra leszek figyelmes, hogy nem is a lakásunkban ülök a csodafotelban, hanem egy hirtelen lefékező autóbusz kényelmetlen ülésén, s az imént a függöny rúdján koppant a fejem. Családom helyett újságírókollégák körében vagyok, képmagnónak híre sincs, legfeljebb az ablakokon bámulhatunk ki. Nincs távirányitható lemezjátszó sem. és nem villog előttem semmilyen számítógép, csupán a jelzőlámpák fényei. Bio-ételről sem olvas senki, de az egyik

(nő 12)

rádióriporter gusztusos házikolbászt meg jókora kenyeret majszol jóízűen.

Eltelik néhány pillanat, amíg ráébredek, ez utóbbi helyszín a valódi. Hát persze! Hiszen a hazai tudományos-műszaki fejlődésről tartott kétnapos szemináriumról utazunk hazafelé. Álmom az ott hallottak hatására képzeletem szüleménye volt. Bár igaz, hogy mosogatni, porszívózni tudó házi robotról, bioételről még csak említést sem tettek az előadók, de sok más, a tudománnyal és technikával kapcsolatos, megoldásra váró feladatról, munkáról, tervről, eredményről annál inkább. Olyasmikről, amik még a laikusban is felkeltik az érdeklődést a tudományos-műszaki haladás jelene, méginkább jövője iránt. Mert ugyan kit ne érdekelne, hogy az élet melyik területén találkozik majd a közeljövőben a technika egyik csodájával? Hogy majd fárasztó háztartási munkájában vagy épp munkahelyén segít valamilyen új találmány, amelyet eddig talán csak a tudományosfantasztikus regényekből ismert ? Vagy a tudósok számára az jelenti most a legnagyobb gondot, hogy mit fogunk a jövőben enni, mivel fogunk fűteni, esetleg a környezetvédelem ?

Tudósaink

„boszorkánykonyhája"

természetesen tartogat számunkra jó néhány újdonságot, kellemes meglepetést, amellyel remélhetőleg elöbb-utóbb személyesen is találkozunk. S mivel munkájuk fortélyait úgysem árulnák el. legalább néhány „konyhatitkukkal" ismerkedjünk meg. Ebben lesz segítségünkre a Szlovák Tudományos-Műszaki és Beruházási Bizottság három mérnöke, Jozef Hric, a kutatásirányitó főosztály igazgatója, Otto Lindtner, az alapvető termelési ágazatok főosztályának szakértője és Michal llavsky. a feldolgozóágazatok főosztályának igazgatója.

Miért ne érdekelne bennünket, hogy mi minden lesz hatással a jövőben életszínvonalunk alakulására? Tudjuk, hogy a tudományos munka az egész országban szervezetten történik. Tudjuk, hogy megkülönböztetett figyelmet fordít az ország a tüzelőanyaggal. az energiával, a gépiparral, az elektrotechnikával, a mezőgazdasággal, az élelmiszeriparral kapcsolatos kérdésekre, továbbá az automatizálásra, a gépesítésre, az elektronikai termékek szélesebb körű gyakorlati alkalmazására, a robottechnikára, a biotechnológiára. a környezetvédelemre, a csomagolástechnikára és az ember egészségvédelemére. Arról azonban már sokkal kevesebbet tudunk, hogy pontosabban milyen feladatokat ró mindez a tudomány és a technika képviselőire, s azokat hogy igyekeznek megoldani, mi könnyíti, mi nehezíti ezt a munkájukat.

A rövid összefoglalót erre a kérdésre Jozef Hric szolgáltatta:

— Az egyik legnagyobb feladat — melynek megoldása a tudományos ismeretek és eredmények nagyobb fokú gyakorlati felhasználásától függ majd — 1986-tól

1990-ig úgy növelni 18—19 százalékkal a nemzeti jövedelmet, hogy az energiaráfordítás közben évente 2,5 százalékkal csökkenjen. Hogy lehet ezt elérni ? Nem könnyen, de lehet. Például a kevésbé energiaigényes termelőágazatok fellendítésével, az energiaigényesek teljesítményének csökkentésével. Az egyre értékesebb és fogyófélben levő barnaszén fejtési ütemét is csökkentjük, mert 1990-ben már a villanyenergia-szükséglet felét atomerőművek adják (ma 30 %). 1985-től 1995-ig 14 százalékkal kell növelni a mezőgazdasági termelést. Kísérleti telepeinken már szép sikereket értünk el a hazai nevelésű kultúrnövényekkel. Kukoricából 40. szójából 47, cukorborsóból 13. lencséből 55, babból 38 százalékkal sikerült növelni a

hektárhozamot. A mezőgazdasággal szorosan összefügg az állattenyésztés, amelyben a tenyészállatok nemesítését bizonyára nagymértékben segíti majd a génsebészet, de még magában a takarmányozásban is sok tartalék rejlik, ha azt megfelelően korszerűsítjük. Tehát reálisnak tűnik az a terv is, amely azzal számol, hogy az élelmiszertermelésben belátható időn belül önellátók leszünk. Lényegesen többet és jobbat kell majd termelnie az elkövetkező években a villamos- és a gépiparnak, miközben nem feledkezhetünk meg a másodlagos nyersanyagok nagyobb mértékű hasznosításáról sem. Továbbra is meghatározó szerepet játszik majd a vegyipar és az egyik legdinamikusabban fejlődő tudományág, az elektronika. melynek széles körű alkalmazása legfontosabb feladataink egyike. De folytathatnáTM a sort a biotechnológiával, a környezetvédelemmel, vagy akár a gyógyászattal, mindmind nagyon fontos. Úgy kell lépést tartanunk a tudományos-műszaki haladással, ahogy azt mindennapi érdekeink megkívánják.

S hogy mi minden segíti a kutatók, tudósok munkáját? Újabb hosszú felsorolásba kezdhetnék. Röviden talán csak annyit, hogy számos változás a tervezésben, az irányításban, a tudományos munkára való ösztönzésben. Hadd mondjak az utóbbi kettőre egyegy példát. A kutatást rendszerint a tudományos fejlesztés, a termelés, majd a gyakorlati felhasználás időszaka követi. Ma már egyre több olyan tudományos munkahelyet létesítünk, ahol ezek a folyamatok egy időben történnek. Tehát már a kutatás ideje alatt elkezdődik a fejlesztési folyamat, közben a termelés is. Az így nyert idő óriási jelentőségű-Elektronikus alkatrészek százezreit tömöríti egyetlen négyzetcentiméteres felületű sziliciummorzsán (chip-en) napjaink korszerű mikroelektronikai technológiája. Magányos és páros tranzisztorok is helyet kaphatnak a sziliciummorzsán, s a villamos csatlakozásban fém összeköttetések segítenek.