Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-15 / 3. szám
Közlök Júlia H. ZSEBIK SAROLTA Mi nők mindig szorongó izgalommal várjuk a kitűzött feladatok teljesítését. Szurkolunk, még akkor is, ha jól tudjuk, minden feltétel adva van a cél eléréséhez. Hát még akkor, ha akadályok, nehézségek merülnek fel menet közben!... Megkétszerezzük erőnket, összeszedjük akaratunkat — és megmutatjuk: mi készen állunk a legnehezebb feladatok megoldására. Valahogy így vagyunk az idei évvel is. Hetedik ötéves tervünk utolsó esztendejébe léptünk, s bizony még sok helyen van mit tenni azért, hogy az év végén elmondhassák: teljesítettük négy évvel ezelőtt meghatározott kötelességeinket. Nem lesz könnyű a dolgozók feladata egyetlenegy népgazdasági ágazatban sem. Az ország öt különböző tájáról érkezett, más-más beosztásban dolgozó nővel beszélgettünk a szövetkezeti földművesek X. kongresszusán. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, közvetlen munkaterületükön és szövetkezetükben milyen gondok várnak megoldásra a 7. ötéves terv utolsó évében? Mit szeretnének elérni, kiküszöbölni, mit kell 'tenniük, hogy az év végén a maguk és mások megelégedésére elmondhassák: amit vállaltunk, teljesítettük. Két műszakban szeretnénk dolgozni Szabó Ilona az újbodvai (Nová Bodva) szövetkezetből érkezett. Gazdaságuk a kelet-szlovákiai kerület 208 mezőgazdasági üzeme között a harmadik. Kitűnő eredményeket érnek el a termelés csaknem minden ágazatában. Egy gyenge pontjuk mégis van: a tejtermelés. Szabó Ilona pedig fejönö. Munkája szerint a legjobbak közé tartozik. Ha a korszerű, nagyüzemi tehenészetben mind az ötven ember úgy dolgozna, mint ő. akkor bizony a tejtermelésre sem lehetne panasz. — Nem vagyunk egyformák. Ötven ember között mindenféle akad. Az állatok ezt nagyon megérzik, hisz úgy kell bánni velük, mint a gyermekkel, el kell találni, mikor mire van szükségük. Itt a munkaidőt nem lehet órákban mérni, a teljesítményt papíron meghatározni. A helyzet diktálja a kötelességet, nekem már tizenhat éve. Ez idő alatt sok ember munkáját láttam. Aki az óráját nézi, hogy eléri-e a film kezdetét a televízióban, az ne várjon nagy eredményt. Az állat megköveteli a magáét. De meg is hálálja. Van olyan tehenünk, amelyik nyolc liter tejet ad naponta, de olyan is, amelyik harmincat. A differenciált, hozam szerinti takarmányozás nem luxus, hanem követelmény. Ha többet akarunk kapni, többet is kell adnunk, de nem szabad pocsékolnunk!... Takarmányból nincs hiány, de nagyon sok függ a takarmányozási technológia betartásától. Hiába mondja meg a zootechnikus, mit hogyan kell csinálni, ha a dolgozó távoztával már el is felejtette, amit mondott. Közvetlen munkatársat nem könnyű bírálni. Az emberek érzékenyek, hamar megsértődnek, vagy odavágják: mi közöd hozzá, végezd a magad dolgát. Aki csak a pénzért dolgozik, annak aztán beszélhet az ember. Az egyik fülén be, a másikon ki. A jó dolgozót meg kell becsülni, mert az állattenyésztésbe bizony nem nagyon tolakodnak, különösen a fiatalok nem. A nyolc község határát felölelő szövetkezet horváti telepére négy faluból járnak a dolgozók. Naponta háromszor kell utazniuk, mert megszakított műszakban dolgozunk. Alig érünk haza, már fordulhatunk vissza. így telik el a nap. Akinek kisgyermeke van, alig látja. Mi, többiek is csak nehezen tudjuk elvégezni a háztartási munkákat, hát még tavasztól őszig, amikor a kertben is sok a tennivaló! Két műszakban szeretnénk dolgozni. De ehhez az kell, hogy mindenki lelkiismeretesen végezze a munkáját. Ha félnaponként váltják egymást a dolgozók, s mindegyik másképpen viszonyul a munkához, ez megmutatkozik az eredményeken. 1 040 tehenünk van. Átlagosan évi 3 200—3 300 liter tejet érünk el egy tehéntől. Az állomány és a takarmányalap azonban olyan, hogy felelősségteljesebb, jobb munkával könnyen elérhetnénk a 4 000 literes átlaghozamot is. Azt kívánom, hogy a hetedik ötéves terv utolsó évében érjük el ezt a hozamot, és ennek eredményeként bevezethessük a két műszakot. Javuljon az anyagellátás Közlök Júlia a rimaszombati (Rim. Sobota) járás lénártfalai (Lenártovce) szövetkezetének két éve létesült melléküzemágában dolgozik negyvenedmagával. Velkenyéröl (Vlkyna) jár munkába, társai is a környező falvak — Csíz (Cíz), Abafala (Abovce), Királyi (KráO. Kövecses (Strkovec) — lakói, bár e települések határa nem alkot közös szövetkezetét. De ezen a vidéken a falusi asszonyok állandó foglalkoztatottsága még nincs megoldva, s egy-egy ilyen lehetőségen kapva kapnak a nők, különösen azok, akik kisgyermekük miatt nem szívesen utazgatnak naponta negyven-ötven kilométert. — Csak az anyagellátás lenne jobb, nem lenne nekünk már semmi gondunk! Igaz, mi falusiak, akik inkább a mezőgazdasági munkához szoktunk hozzá, nehezen tanultuk meg a pontosságot, a pepecselést, de az ember mindenbe belejön. A Teslának készítünk kapcsolókat, alkatrészeket, de munkánk minősége függ attól is, milyen anyagot kapunk. Mert mi a legjobb akarattal sem tudunk csodát művelni, ha az anyag rossz minőségű. S ez sajnos, gyakran előfordul. Meg az is, hogy késve érkezik, s nekünk nincs mit csinálnunk. Aztán, ha megjött, azt sem tudjuk, hogyan siessünk, hogy idejében kész legyen minden. A hetedik ötéves terv utolsó éve nagyon nehéz lesz számunkra. Igényes a terv, csak rugalmas munkával lehet teljesíteni. Beleértve a pontos anyagszállítást is. Mert mi, asszonyok igyekszünk, iparkodunk, de nem minden rajtunk múlik. Keresni szeretnénk, de a normák olyan magasak, hogy többet, mint 1 300—1 400 Kcs-t nem tudunk elérni. A kertészetben többet kapnak az asszonyok, igaz, ott nehezebb is a munka, tudom jól, én is dolgoztam ott tizenkét évig. Kiosztják a paprikát, paradicsomot művelésre, aztán ki hogyan gondoskodik a növényről, annyi lesz a hozam s annyi kerül a pénztárcájába is. Mi is azért szeretnénk, hogy javuljon az anyagellátás, mert ezzel javulna a keresetünk is. Hogy elégedettebbek legyenek az emberek Kosút Erzsébet a nagygyőrödi (Vefky Dur) — lévai (Levice) járás — szövetkezet személyzetise. Hozzá fut be minden panasz, elégedetlenség, neki kell igazságot tennie mind a 341 szövetkezeti tag esetében. — S ez bizony nem is olyan könnyű feladat. Mert ahány ember, annyi igazság, mindenkinek megvan a maga véleménye, elképzelése ... A járás területén mi kezdtük el a földművesek szövetsége alapszervezetének megalakítását, a mi tapasztalataink alapján fogtak hozzá a többi szövetkezetben is. Ez annyit jelent, hogy fokozottabban kellett törődnünk tagságunk érdekeivel, igényeivel, ebben olyan példát mutatni, amelyet követhet a többi szövetkezet is. Mi minden második hónapban gyűlést tartunk a munkahelyeken, ahol a dolgozók elmondhatják problémáikat, panaszaikat. Természetesen nekünk ezeket az elkövetkező ülésig meg kell oldanunk, mert számonkérik tőlük. Kezdetben tengernyi gond merült fel, ma már az apróbb
