Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-15 / 3. szám
Az elsőre viszonylag könnyű válaszolni. Rekonstruálható ugyanis, hogy az Union Carbide amerikai konszern indiai leányvállalatának bhopali üzemében meghibásodott az egyik föld alatti vezeték, s az egyébként színtelen, szagtalan, folyékony methyl-izoianid a levegőbe került, ahol azonnal gázneművé vált, s rendkívül mérgező hatást fejtett ki. Ami nem tisztázott: miért nem jelezte a folyadék kiáramlását az a biztonsági berendezés, amelyet minden hasonló vegyi üzemben felszereltek. Ilyenek az elmúlt 20 év folyamán megóvták a világot a hasonló katasztrófáktól. (Mint a DPA utalt rá: ebben a bhopali üzemében 1978-ban már volt hasonló baleset, akkor nyolc munkás halt meg a kiáramló gázok következtében. Feltételezhető, hogy azóta sem foganatosítottak kellő biztonsági intézkedéseket. Nyilván ez az oka annak, hogy másfél nappal a baleset után gondatlanságból elkövetett emberölés vádjával letartóztatták az indiai üzem öt vezetőjét. Maga az Union Carbide is leállította a vegyület gyártását két amerikai telepén, bár a konszern vezetői kijelentették, hogy a megfelelő biztonsági szabályok betartása esetén Indiában sem következett volna be a katasztrófa.) A methyl-izoianidot egyébként rovarirtáshoz használják a mezőgazdaságban. Az Union Carbide akkor fejlesztette ki, amikor világszerte betiltották a DDT-t. Azóta a most tömegkatasztrófát okozó vegyület lett az egyik legfontosabb növényvédő rovarirtó szer. Az amerikai környezetvédelmi hivatal 1979-ben rutinvizsgálatot végzett, s rendbenlevőnek találta a vegyületet, amelynek alapanyagaival a Német Szövetségi Köztársaságban a Bayer cég már több mint 20 éve végez sikeres kísérleteket. A szert tehát eddig baj nélkül használták a világon — ami ugyancsak arra utal, hogy az indiai gyár vezetői voltak felelőtlenek. Az Union Carbide egyébként az Egyesült Államok harmadik legnagyobb vegyipari konszernje, az idén összes bevétele meghaladja a kilencmilliárd dollárt, s a teljes nyereség 79 millió dollár lesz. A világ negyven országában vannak leányvállalatai — az indiai üzem részvényeinek 51 százalékát az amerikai anyavállalat ellenőrizte —, összesen több mint 100 000 embert foglalkoztat. Századunk történetében nem ez az első nagy ipari baleset. 1917-ben a kanadai Halifax kikötőjében egy lőszert szállító hajó fölrobbant, több mint 2 000 ember meghalt. 1921-ben a BASF oppaui üzemében robbanás következtében 561 ember vesztette életét. 1942-ben Kínában 1 572 bányász halt meg sújtólégrobbanás miatt. 1947-ben Texas Cityben 561-en pusztultak el egy vegyi anyagot szállító hajó fölrobbanásakor. 1956-ban a kolumbiai Caliban dinamitot szállító vagonok robbantak föl, több mint 1 100-an haltak meg. 1975-ben az indiai Chasnal bányájában történt robbanás áldozatainak szá-Az Union Carbide Corporation épülete a gyilkos gázraktárakkal ma 431. 1976-ban az olaszországi Sovesóban az Icmesa kémiai üzemből mérgező dioxin került a levegőbe: több mint 700 embert kiköltöztettek, a környék talaját máig nem sikerült megtisztítani a szennyeződéstől... Sokan kérdezik: törvényszerű-e a katasztrófa ? Az évszázad krónikájából csak az a szomorú következtetés vonható le, hogy fejlett korunkban az ipari balesetek veszélye állandóan nő, s csak a biztonsági intézkedések maradéktalan betartásával csökkenthető minimálisra. Indiában azonban ma a fő kérdés: milyen hatása lesz a mérgező gázfelhőnek? Szakértők sincsenek egy véleményen: egyesek szerint a felhő két-három hétig sem oszlik el teljesen, s ezért a távolabbi körzetekben is — bár kisebb mértékben — veszélyt jelent. A bhopali kórház orvosai szerint beláthatatlanok az egészségügyi következmények: a gázt kis mennyiségben beszivottak közül sokan valószínűleg elvesztik majd szemük világát, s az sem zárható ki, hogy a nők egy része meddő marad. Bhopal nevét néhány perc alatt megtanulta a világ. Jó lenne, ha nem is felejtené el. OLTVÁNYI TAMÁS Több mint 2 500 a halálos áldozat, tízezrek pedig súlyos károsodással élték túl a gázszivárgást ► Bhopali utcakép 1984. december 3-a után í
