Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-15 / 3. szám
CSALÁDI KOR Az a mondás, miszerint: „jó dolga van. az anyja hasában sem volt különb dolga” — némiképp átértékelődött az utóbbi évek során. Egyáltalán nem biztos, ugyanis, hogy a mai magzatoknak olyan jó sora van életük legkritikusabb kilenc hónapja alatt. A statisztikai adatok — világszerte — azt bizonyítják, hogy az újszülöttek közel 90 százaléka biológiai, orvosi szempontból — éretlenül jön a világra. Ha pedig a méhen belüli fejlődés során a magzat nem tesz szert megfelelő ellenállóképességre, többé-kevésbé védtelenné válik a külvilág ártalmaival szemben. Az orvoskutatók napjainkban több mint kétezer öröklődő betegséget tartanak számon. Ezeket már csak azért is különös gonddal tanulmányozzák, mert veszélyeztetik a nemzedékről nemzedékre hagyományozott génkészlet épségét. A kutatók nemrég arra a meglepő felismerésre jutottak, hogy az örökletesnek nevezett károsodásnak mindössze 5 százaléka valóban öröklött. Az öszszes többi károsodás a méhen belüli fejlődés során következik be — állapítja meg az e tárgyú tanulmányában Szláva Senkman. moszkvai pszichológus, így érthetően nem lehet mindegy, milyen életmódot folytat a\ terhes asszony a — baba számára valóban sorsdöntő — kilenc hónap alatt. Elgondolkodtató az az adat is, amely szerint — kivált a civilizált európai országokban és az USA-ban is — évről évre nő a veszélyeztetett terhesek száma. A mai terhes nő az esetek többségében szorong, aggódik, érzékeny, ingerlékeny, kötekedő, munkabírása változó, kedélyállapota hullámzó. Öröme nem egyértelmű, hatal-Hogyan (nőio) más testi, lelki megrázkódtatást él át, kivált az alkotó foglalkozású, értelmiségi nők panaszolják, hogy valóságos ,.húsdaráló”-közérzet vesz rajtuk erőt: láthatatlan kéz tekeri a darálót, nincs visszaút, a folyamat már szinte tőlük függetlenül megy végbe, végül is anyává kell lenniük. Nyugtalanok, aggodalommal telve latolgatják, sikerül-e egészséges gyermeket a világra hozniuk, vajon lesz-e elég erejük fölnevelni, érzik, tudják életük régi szabadságát sose kapják vissza, most már mindörökre felelősek egy új életért. A hajdani „jó anya” képe, aki családjáért, gyermekeiért mártír módjára mindent feláldoz, ma nem vonzó a fiatal nők előtt. Ideálisabb a „szupemő”, a kifogyhatatlan energiájú, erős szexuális sugárzású csodalény, aki hivérkeringést. és az anya szervezetét mintegy kényszerítik a szükséges anyagok szállítására. A magzat — ellentétben a túltáplált, kényelemszerető emberrel, igen célszerűen él. Biológiai erőinek parancsára végzi „tomagyakorlatait” és nem vesz föl több oxigént és tápanyagot, mint amennyire szüksége van. Ha valami létfontosságú anyag hiányzik a magzat táplálékából, aktív mozgással jelez. Ha terhes anya nagyobb sétát tesz, nem megerőltető, tartós testi munkát végez, az izmokba áramló vér csökkenti a méh vérellátottságát, és az embrió a mamával együtt szintén „dolgozik”, szokásos kis tornagyakorlataival igencsak serénykednie kell, hogy hozzájuthasson táplálékához. A magzat érdekében Arsavszkij vártalak ? vatása mellett a gyermeknevelést és a háztartást mintegy mellékesen látja el. A terhesek szorongva érzik, hogy ők ennek a feladatnak nem lesznek képesek megfelelni. Aggódnak azért is, mert félnek: „megcsúnyulva” elvesztik páijuk szerelmét. Mindent összevetve, az amúgy is teljesítőképessége határán működő, dolgozó, tanuló, otthont teremtő nőtől nem lehet elvárni, hogy terhességét ugyanolyan könnyed egyszerűséggel viselje, mint a természeti népek aszszonyai. Sajátos, de tény: a legnehezebben tolerálható stresszártalmat a házastársak közötti állandósult viszályok okozzák a magzat és később a gyermek fejlődésében is. Tehát a rossz anyagi körülmények közt élő, de egymást szerető szülőpár gyermeke sokkal könnyebben fejlődik egészséges személyiségűvé, mint a jól szituált marakodóké. Ez utóbbiból lesz csecsemőként az idegesen síró, riadozó, később körömrágó, ágyba vizelő gyermek, aki serdülőként már gyakran alkalmazkodóképtelen súlyos deviáns. Az orvosok véleménye persze eltérő a magzatot ért stresszhatás fontosságát illetően. Ilja Arsavszkij, szovjet gyermekorvos például a magzat és később a csecsemő egészségének zálogát elsősorban a vázizmok egészséges mozgásában látja. Minél tevékenyebben dolgoznak az izmok, annál életképesebb az ember és így a magzat is. A magzat ugyanis a méhlepényen keresztüljut oxigénhez és tápanyaghoz, és közvetítésével szabadul meg a salakanyagtól is. Ha valamilyen okból csökken a magzat oxigén- és tápanyagellátása, a mozgolódással segíthet magán: a rövid lökésszerű és a nagy erejű, valamennyi izomcsoportot igénybe vevő hajlító mozgások élénkítik a professzor könnyű, vitamindús kosztol, nagy sétákat, rendszeres testmozgást, házimunkát ajánl. Határozottan ellenzi viszont a terhesség alatti nemi életet. Az első félidőben azért, mert a magzat idegrendszere és legfontosabb szervei ekkor alakulnak ki és a nemi élettel járó idegi, lelki hormonális hatások megzavarhatják azt a folyamatot. A második félidőben pedig azért tartja veszélyesnek a nemi aktust, mert koraszülést idézhet elő. (Hozzá kell tenni: ebben a kérdésben eltérőek az orvosi vélemények, a többség — ha nem veszélyeztetett terhességről van szó — elegendőnek tart a szülés előtt és után 6—6 heti önmegtartóztatást.) A magzatra károsan ható külső tényezőkkel külön tudományág, a teratológia foglalkozik. A teratológusok — némi humorral — azt állítják, csak annak a gyógyszernek nincs teratogén hatása, amelyet még nem vizsgáltak. Való igaz. hogy a különféle magzatot károsító hatásokról szóló tanulmányoknak máris van egy káros hatása: sok fiatal pár átesik a ló másik oldalára, és hisztérikusan szorong, hogy egy nagy adag gesztenyepüré, egy pohár sör, vagy egy szóváltás, értelmi fogyatékos csecsemőt „eredményez”. Valóságos terhességi paranoiát okoz, ha lépten-nyomon azt olvassák, hogy valójában minden ártalmas, ami a civilizációnak köszönhető. A legsikeresebb szülői gyakorlatot vizsgálva, mindenesetre hasznosabbnak látszik, ha a leendő anyák és apák nem azon rágódnak, milyen terhességi ártalom okozhatja a baba problémáit, hanem azon fáradoznak, hogy a további bajokat megelőzve, átsegítsék gyermeküket az élet kisebb-nagyobb buktatóin. BEDECS ÉVA
