Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-15 / 3. szám
Az első perctől kezdve megoszlottak a vélemények a katasztrófa súlyosságáról. Hétfőn délután az AFP és a DPA indiai forrásokra hivatkozva „legkevesebb" 260 halottról beszélt, majd néhány óra múlva a „legkevesebb" már 375 személyt jelentett. Kedd délutánra „legalább" 1 220-ra emelkedett a meghalt vagy eltűnt személyek száma — ám ekkor pontos adatok még nem álltak rendelkezésre. Lapunk zártakor a hírügynökségek helyi orvosokat idéztek, akik szerint legalább négyezren kaptak erős gázmérgezést, állapotuk válságos. Várható, hogy a halálos áldozatok száma tovább nő ... (Az UPI szerint az első 36 órában több mint 2 000 embert szállítottak kórházba. Mivel Bhopalban minden kórházi ágy megtelt, a nem súlyos betegeket az intézetek udvarain ápolták. Az orvosok szinte emberfeletti munkát végeztek, mert több mint 18 000 embernek nyújtottak elsősegélyt — legtöbbjüket az utcán ápolták, vagy menekülésük közben az országutak mentén. Kiderült az is, hogy a legtöbb áldozat a gyermekek és az idősek közül került ki: a halottak 40 százaléka 20 év alatti volt.) Dr. Parveen Chaudhar vezette a város közkórházában a mentőakciót. Véleménye szerint a gáz gyorsan ölt: a központi kórházakban az első órákban több mint 500-an vesztették életüket. A gyermekek nagy része nem tudott elmenekülni, őket otthonukban, az ágyban érte a halál. India minden részéből érkeztek orvosok, akiknek az volt a legfőbb feladatuk, hogy gyorsan eldöntsék: kik a legsúlyosabb, de menthető sérültek — őket utalták be a kórházakba. A többieket gyorssegélyben részesítették, jobbára a szabad ég alatt. Ez a leggyakrabban nem jelentett mást, mint szemcseppentést, mert a gáz egyik legalattomosabb utóhatása az, hogy megtámadja a szemet. Még az is megvakulhat, aki látszólag nem szenvedett légúti károsodásokat. A legszörnyűbb órák után két kérdés vetődik fel: milyen körülmények között következett be a katasztrófa, s mi lesz a hatása? Idézet a DPA nyugatnémet hírügynökség bhopali tudósításából: „A katasztrófa utáni órákban olyan látvány tárult elénk, amelynek borzalmait még egy horrorfilm sem tudta volna túlszárnyalni. A mérgesgáz hatalmas felhőt alkotva 60 kilométer hosszúságban ült meg a terület fölött. A város körzetében még a vonatközlekedés is leállt, mert a menetirányítók is összeestek munkahelyükön. Az emberek tizezerszámra menekültek az utakon — közülük sokan hangtalanul rogytak a földre. A gáz nyilvánvalóan messzebbre terjedt, mint várták. Másként aligha volna magyarázható, hogy Bhopaltól még 200 kilométerre is megbetegedtek az emberek." A borzalom pillanatairól Bhopalból, a közép-indiai Madhja Prades szövetségi állam fővárosából helyi idő szerint hétfőn éjszaka érkeztek az első jelentések. Mérgesgáz szabadult ki a 900 000 lakosú város központjában fekvő Union Carbide gyár egyik föld alatti tartályából. A gyötrelmes halál éjszaka támadt a lakosságra. M. S. Nege százados, a vegyi üzem melletti körzet rendőrparancsnoka a következőképpen irta le az éjszakát: „A gáz olyan alakot öltött, mint a gomba. Eleinte csak egyhelyben állt, aztán elmozdult, s fokozatosan rátelepedett az egész városközpontra. Éjszaka volt, az emberek arra ébredtek álmukból, hogy nem kapnak levegőt. Sajnos, legtöbbjük számára ez életük utolsó felismerése volt." Mentőosztagok, orvosok érkeztek a helyszínre. Egyhamar kiderült, hogy a világtörténelem egyik eddigi legnagyobb környezetszennyezödési katasztrófája következett be. Hajnalban holttestek, tántorgó alakok misztikus-tragikus képe fogadta a több mint 600 kilométerre levő Új-Delhiből érkező sajtótudósítókat, akik döbbenetes beszámolókat küldtek a helyszínről. „A gáz nemcsak az emberekkel végzett, hanem az összes élőlénnyel. Madarak, kutyák, tehenek és más háziállatok tetemével vannak tele az utcák. Temetetlen hullák tucatjait látni. Ha a helyzet nem javul, járványtól lehet tartani" — kopogták a Reuter telexgépei. (nős)
