Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-05-07 / 19. szám

Nem volt nagyapám Ötödikes kisiskolás lehettem. süvítettek. A házból senki sem mikor az egyik magyarórán fela­datul kaptuk. írjunk jellemrajzot „Az én nagyapám" címmel. Ke­zembe fogtam a tollat, gyöngybe­tűkkel felírtam a címet, de az utolsó betűnél megrettentem: hi­szen nekem nincs is nagyapám! Ezt a mondatot addig még so­hasem fogalmaztam meg. Volt két nagymamám; az egyik ugyan már nem élt, első osztá­lyos voltam, mikor meghalt de volt! Nagyapám viszont nem volt soha, egy sem! Sokáig néztem a felirt címet Gondolatban pedig rémülten ismételgettem: nekem nincs nagyapám, nekem nincs nagyapám... s két könnycsepp pottyant a füzetlapra. A tanító néni rám szólt: — Te miért nem dolgozol ? Könnyeim megeredtek, s szinte ordítottam: nekem nincs, nem is volt nagyapám! A tanító néni habozás nélkül odavetette: — Akkor írjál az édesapádról! Nem tudtam szabadulni a gondo­lattól — nekem nincs nagyapám, nem is volt... Halkan sírdogál­­tam. a füzetlap pedig üres ma­radt. .. Az iskolából hazáig futottam. — Miért nem volt nekem nagyapám? — szegeztem dühö­sen a kérdést édesanyámnak. Rám nézett, kissé meglepődött megsimogatott és halkan csak annyit mondott: — A háború miatt kislányom! Akkor én még keveset tudtam a háborúról. A háború miatt nem volt nagyapám — gyűlölet fogott el. Mérgesen, undorral vágtam az iskolatáskát a sarokba. Anyai nagyapám 1944 de­cemberének egy napján, szürkü­letkor az állatok etetéséhez ké­szülődött. Nagymama hiába ma­rasztalta, várj még, elhallgatnak a katyusák. túl közelről halltasza­­nak. „Az állatok már nagyon éhesek lehetnek, hiszen a lövöl­dözések miatt csak reggel kaptak valamicske eledelt" — mondta, s kiment az istállóba. A két tehén és a kisborjú bőgött mikor benyi­tott az ajtón. Fogta a villát és gyors léptekkel az istálló mögötti csűrbe sietett hogy mielőbb szé­nát adhasson az éhes állatoknak. Mélyre szúrta a villát a szénába, félig megemelte, mikor nagy ro­bajjal akna vágódott a csűr sar­kába. A tehenek aznap este so­káig bőgtek... A golyók egyre hangosabban merészkedett az udvarra. Úgy vélték, nagyapám az istállóba húzódva várja ki a tüzelés végét Végre csend lett Nagyanyám rossz sejtelmektől elfehéredett arccal figyelte a bejárati ajtót. Egy-egy kinti zörejre megrezzent Az ajtó nem nyílott... Már éjfél is elmúlt mikor csöndesen kilo­pakodott a házból. Nagyapám görcsösen-mereven markolta a villa nyelét A széna aljában a vértócsa csaknem megfagyott Az akna szilánkja nagyapám fe­jét találta. Egészen január végéig volt sírboltja a csűr. Csak a falu felszabadítása után temethették el emberhez méltón. Atyai nagyapám 1947-ben halt meg. Már nem volt háború, mégis az vitte el. Megfázott mi­kor a pincékben bujdostunk, mondogatta nagymama. A front közeledtével a falut kitelepítették egy. a hegyek közé zárt kis falu­ba, ahol biztonságosabbnak tűnt a lét s ahová csak a legszüksé­gesebb holmikat vihették ma­gukkal. A háziállatokat kénytele­nek voltak az istállókban hagyni. A tehenek elé jó sok szénát rak­tak, pár napig, mire visszatérnek, kitart. A pincében nagyon sok ember volt takaró kevés, ágy még kevesebb A férfiak csak a hideg pince földjére fekhettek. A gyerekeket és az asszonyokat igyekeztek szalmára fektetni és betakarni. A veszteglés a közeli hegyi faluban tovább tartott mint azt a meneküléskor gondolták. Nagyapám kénytelen volt időn­ként hazaszökni, hogy ellássa az állatokat s némi élelmiszer-után­pótlást vihessen magával. A he­gyen át nagy hóban bukdácsol­va, sokszor órákig tartott az útja. A pincébe csuromvizesen érke­zett vissza. Váltás ruhája nem volt így a vizes rajta száradt meg. Megfázott mondogatta nagymama. Mikor zöldellni kez­dett a fű. szántani, vetni igyeke­zett a falusi nép. nagyapám már nem mehetett velük a földek­re... Mindkét nagyapám becsüle­tes. dolgos paraszt volt Sajnos, nekem ők nem voltak, nem is­merhettem őket nem játszhattak vétóm, nem mesélhettek ne­kem ... A háború miatt nem írhattam meg az iskolai dolgoza­tot. .. MILICKY JOLÁN A Szlovákiai Nószovetség hetilapja XXXIV évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRUD Főszerkesztő-helyettes: JANDÁNÉ HEGEDŰS MAGDA Megbízott szerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES ■ %­Könözsi István felvétel Kiadja a Szlovákiai Nószovetség KB ZIVENA kiadóvállalata.. 812 64 Bratislava. Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava. Martanoviőova 20. Telefon — titkárság: 585-19; főszerkesztő: 549 25 — Terjeszti a Posta Hiriapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesít ónéi — Előfizetési díj negyed évre 36.40 Kés — Külföldi megrendelések: A Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — RNS, Űstredná expedicia a dovoz tlace. 810 05 Bratislava. Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V.. József nádor tér 1J Előfizetési díj: évi 180.- Ft - Csekkszámlaszám MNB 215-96 162 — A SÜTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenske tlaéiame n. p„ 042 67 Koáice. Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem őrzunk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon: Negyven évvel ezelőtt május 9-én szaba­dult fel hazánk fővárosa. Prága.

Next

/
Oldalképek
Tartalom