Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-05-07 / 19. szám
Nem volt nagyapám Ötödikes kisiskolás lehettem. süvítettek. A házból senki sem mikor az egyik magyarórán feladatul kaptuk. írjunk jellemrajzot „Az én nagyapám" címmel. Kezembe fogtam a tollat, gyöngybetűkkel felírtam a címet, de az utolsó betűnél megrettentem: hiszen nekem nincs is nagyapám! Ezt a mondatot addig még sohasem fogalmaztam meg. Volt két nagymamám; az egyik ugyan már nem élt, első osztályos voltam, mikor meghalt de volt! Nagyapám viszont nem volt soha, egy sem! Sokáig néztem a felirt címet Gondolatban pedig rémülten ismételgettem: nekem nincs nagyapám, nekem nincs nagyapám... s két könnycsepp pottyant a füzetlapra. A tanító néni rám szólt: — Te miért nem dolgozol ? Könnyeim megeredtek, s szinte ordítottam: nekem nincs, nem is volt nagyapám! A tanító néni habozás nélkül odavetette: — Akkor írjál az édesapádról! Nem tudtam szabadulni a gondolattól — nekem nincs nagyapám, nem is volt... Halkan sírdogáltam. a füzetlap pedig üres maradt. .. Az iskolából hazáig futottam. — Miért nem volt nekem nagyapám? — szegeztem dühösen a kérdést édesanyámnak. Rám nézett, kissé meglepődött megsimogatott és halkan csak annyit mondott: — A háború miatt kislányom! Akkor én még keveset tudtam a háborúról. A háború miatt nem volt nagyapám — gyűlölet fogott el. Mérgesen, undorral vágtam az iskolatáskát a sarokba. Anyai nagyapám 1944 decemberének egy napján, szürkületkor az állatok etetéséhez készülődött. Nagymama hiába marasztalta, várj még, elhallgatnak a katyusák. túl közelről halltaszanak. „Az állatok már nagyon éhesek lehetnek, hiszen a lövöldözések miatt csak reggel kaptak valamicske eledelt" — mondta, s kiment az istállóba. A két tehén és a kisborjú bőgött mikor benyitott az ajtón. Fogta a villát és gyors léptekkel az istálló mögötti csűrbe sietett hogy mielőbb szénát adhasson az éhes állatoknak. Mélyre szúrta a villát a szénába, félig megemelte, mikor nagy robajjal akna vágódott a csűr sarkába. A tehenek aznap este sokáig bőgtek... A golyók egyre hangosabban merészkedett az udvarra. Úgy vélték, nagyapám az istállóba húzódva várja ki a tüzelés végét Végre csend lett Nagyanyám rossz sejtelmektől elfehéredett arccal figyelte a bejárati ajtót. Egy-egy kinti zörejre megrezzent Az ajtó nem nyílott... Már éjfél is elmúlt mikor csöndesen kilopakodott a házból. Nagyapám görcsösen-mereven markolta a villa nyelét A széna aljában a vértócsa csaknem megfagyott Az akna szilánkja nagyapám fejét találta. Egészen január végéig volt sírboltja a csűr. Csak a falu felszabadítása után temethették el emberhez méltón. Atyai nagyapám 1947-ben halt meg. Már nem volt háború, mégis az vitte el. Megfázott mikor a pincékben bujdostunk, mondogatta nagymama. A front közeledtével a falut kitelepítették egy. a hegyek közé zárt kis faluba, ahol biztonságosabbnak tűnt a lét s ahová csak a legszükségesebb holmikat vihették magukkal. A háziállatokat kénytelenek voltak az istállókban hagyni. A tehenek elé jó sok szénát raktak, pár napig, mire visszatérnek, kitart. A pincében nagyon sok ember volt takaró kevés, ágy még kevesebb A férfiak csak a hideg pince földjére fekhettek. A gyerekeket és az asszonyokat igyekeztek szalmára fektetni és betakarni. A veszteglés a közeli hegyi faluban tovább tartott mint azt a meneküléskor gondolták. Nagyapám kénytelen volt időnként hazaszökni, hogy ellássa az állatokat s némi élelmiszer-utánpótlást vihessen magával. A hegyen át nagy hóban bukdácsolva, sokszor órákig tartott az útja. A pincébe csuromvizesen érkezett vissza. Váltás ruhája nem volt így a vizes rajta száradt meg. Megfázott mondogatta nagymama. Mikor zöldellni kezdett a fű. szántani, vetni igyekezett a falusi nép. nagyapám már nem mehetett velük a földekre... Mindkét nagyapám becsületes. dolgos paraszt volt Sajnos, nekem ők nem voltak, nem ismerhettem őket nem játszhattak vétóm, nem mesélhettek nekem ... A háború miatt nem írhattam meg az iskolai dolgozatot. .. MILICKY JOLÁN A Szlovákiai Nószovetség hetilapja XXXIV évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZDI GERTRUD Főszerkesztő-helyettes: JANDÁNÉ HEGEDŰS MAGDA Megbízott szerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES ■ %Könözsi István felvétel Kiadja a Szlovákiai Nószovetség KB ZIVENA kiadóvállalata.. 812 64 Bratislava. Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava. Martanoviőova 20. Telefon — titkárság: 585-19; főszerkesztő: 549 25 — Terjeszti a Posta Hiriapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesít ónéi — Előfizetési díj negyed évre 36.40 Kés — Külföldi megrendelések: A Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — RNS, Űstredná expedicia a dovoz tlace. 810 05 Bratislava. Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V.. József nádor tér 1J Előfizetési díj: évi 180.- Ft - Csekkszámlaszám MNB 215-96 162 — A SÜTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenske tlaéiame n. p„ 042 67 Koáice. Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem őrzunk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon: Negyven évvel ezelőtt május 9-én szabadult fel hazánk fővárosa. Prága.
