Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-30 / 18. szám
Hosszas várakozásra rendezkedünk be a gyárkapu előtt, és kiülünk a napra. Az ilyen helyeken olykor két-három órát is várakoztatják az embert. Tíz perc sem telik el az édes merengésben, amikor kollégám megbök: ö lesz az. Egy magas bana nő jön a gyárudvaron át, s közelít a kapu felé. „Miből gondolod?" „Mert fotogén arca van. És a mi riportalanyaink legyenek fotogének, na nem igaz?!" Tényleg ő volt az. Hudec Mária, a komáromi (Komárno hajógyár technikusa : Többszörös újító. Ezért kerestük. Az újítások miatt. — Szóval mégsem utasít el, mint telefonbeszélgetésünk során. Sőt, talán vár is bennünket. Lám, milyen csinos, friss a frizurája! — bókol máris a kollégám. — Nálunk a nők mindig csinosak. Sok a férfi munkatárs. Mennyi? Háromnegyede a több mint négyezer alkalmazottnak. Hiába, ez komoly munkahely, állapítjuk meg, és máris a témánk közepében vagyunk: nő létére hogyan, miként lesz A GYÁRKAPUIN valaki újítóvá a nehéziparban, a gép- és hájógyártásban, miért érdeklik, izgatják ezek a nehéz dolgok? — Hogy miért újítok? Mert ez a dolgom, ez a munkabeosztásom ... És részletes magyarázatba kezd, hogy miként veti egybe a tervező asztaláról "lekerült rajzok adatait a kivitelezésben felhasználandó anyag paramétereivel. Továbbra is a kapu előtt állunk a napon, mert Mária is örül a melegnek. A sötét, északi fekvésű irodájukba nyáron sem jut elég fény, üdítő látványnak is csak egy darabka az ablakon át a kopár, poros gyárudvarból. Mária elmondja, mint van módja észrevenni éppen neki az anyagtakarékossági lehetőségeket, miféle köztes láncszem ő, a technikus, az anyagkiadó a tervezés és a kivitelezés két hosszú folyamata között. Aztán legyint: dehát maguk ezt úgysem értik. Kollégám tiltakozik, miért ne értené, én óvatosabb vagyok. Végül megegyezünk abban, hogy bemegyünk a gyárba, az irodaépületbe, hogy ott mindent részletesebben megszemlélhessünk. Aztán kiderül, hogy nincs is nagyon mit nézni. Külső szemlélő számára Mária munkája egyáltalán nem látványos. Egy vastag tömb, abrosznyi papírlap sűrűn teli számokkal, egy kézi számológép és egy ceruza, ez minden, amit a munka során használ. Itt született az eltelt hét esztendő alatt, amióta Mária az újítók mozgalmába bekapcsolódott, a mintegy 150 ezer korona értékű megtakarítás. 1978 óta kb. ötven javaslat látott napvilágot ennél az asztalnál. S abból vagy harminc valósult meg. Valamennyi az anyagmegtakarításban mondott újat, ami napjainkban időszerű feladat, ki is emelték Mária munkáját járási szinten, és elismerésben részesült érte a Szlovák Nőszövetség Központi Bizottságától is. — Ennyire érdeklik a hajók? — hangzik amatör kérdésem, mert nem tudom magamba fojtani, amint a kollégák körében a hajógyártásról, a komáromi gyár évi termeléséről, a tengeri és a folyami hajókról, a személy- és teherszállítókról s a gyár legújabb típusairól beszélgetünk. — A hajók!? Persze. Amikor a gépiparit elvégeztem és a gyárba kerültem, 4HttdtyarcLS Az idei kemény lél s a kései felmelegedés következtében csak április első napjaiban kezdték meg a tavaszi munkák végzését a mezőgazdasági üzemek a Gömörben. A sok helyütt még erősen nedves talajon nem boldogultak az erőgépek, ám hogy a tavaszi árpa mihamarabb a termőföldbe kerüljön, nem mindig tudták betartani a vetésforgót. Tömösváry György mérnök, a nagybalogi (Veíky Blh) egységes földművesszövetkezet elnöke szavainak igazáról mi is meggyőződhettünk határjárásunk során. Az efsz nagy réti halárában kaptuk lencsevégre Szabó Jánost és társait — akkor még a tavaszi árpa vetése közben akik azóta már befejezték a cukorrépa és a hüvelyesek vetését is. s e napokban gépeik gyorsan forgó tartályából a kukoricaszemeket juttatják a termőföldbe. Kép és szöveg: BORZI LÁSZLÓ
