Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-16 / 16. szám
ilyen anyagot nenrr fogadjuk el. De akkor miből és mit gyártanánk? Ezek a tények okozzák együttesen, hogy nem győzünk még most is túlórázni, szombatonként dolgozni. Tavaly pl. 26 szombati műszakot tartottunk. De halljuk, hogyan vélekedik minderről a gyár többi dolgozója. — Abból bizony van elég — mondja Kunya Margit és Koós Mária az univerzális konyhabútort gyártó részleg fáradtan zakatoló gépei mellett —, pedig úgy hírlik, az idén még rosszabbra számíthatunk. Most még csak hagyján, de a jó idő beálltával megszaporodik a ház körül is a munka .. . — A szombati műszakok nem kötelezőek, az embereket kérjük, hogy jöjjenek. Igaz, aki nem jön, annak kevesebb a prémiuma, mivel nem veszi ki részét teljes mértékben a termelésből. A dolgozók nagy része megérti az üzem helyzetét, de az vitathatatlan, hogy nem ez a dolgok rendje — vonja meg a vállát Balázs József, a részleg mestere. Egy másik hatalmas helyiség gépsorai között Katarina Zilíková egy füzetre hívja fel a figyelmem. — Ide jegyezzük, hogy géphiba miatt mennyit áll a munka. — mondja kedvetlenül. Lapozzuk hát fel! Február 11 -én 150 perc, 12-én 60 perc, 13-án 150 perc, 14-én 120 perc .. . Vagy nézzük a következő oldalakat: március 4-én és 5-én két-két hiba a gépsoron, 6-án egy, de a javítás 2,5 óra hosszat tartott. Következik 7-e, 8-a, 9-e........Kell-e ehhez kommentár? Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy egyórás termeléskiesés kb. 60 000 korona veszteséget jelent az üzem számára. A befejező részlegen Reznyik Erzsébet minőségellenőr és Brózman Gyula asztalos szinte egymás szavait ismétlik. — A kényszerpihenőket követő nagyhajtás bizony sokszor a termékek minőségében bosszulja meg magát. Ilyen feltételek mellett nem lehet tervszerűen termelni. Érthető, hogy az üzem vezetősége képtelen jobban szervezni a munkát. . . A két műszakban dolgozó kisgyermekes anyák a megmondhatói, mennyire kell a hétvégi együttlét egy családnak. Hogy a hétközben elmaradt ház körüli munkát elvégezzék, s utána legalább néhány órát egymásnak szenteljenek a család tagjai. S ha ráadásul még a férj is két műszakra jár, mint Mihály Ágnes és Danyi Jolán esetében, nem lehet nagy öröm az állandó túlórázás, a szűnni nem akaró szombati műszakok sora... Korim Edit az üzemi étterem vezetője, az SZNSZ 3-as számú füleki alapszervezetének elnöke, melynek tagságát nagyrészt a gyárban dolgozó nők alkotják. így számára is ismerős az anyák panasza. — Szervezetünk ebben az ügyben, sajnos, nem segíthet. A nők legtöbbje segítőkész, vállalja a többletmunkát. Az üzem vezetősége a szombati műszakok alkalmával igyekszik mindig óvodát, bölcsödét biztosítani, de érthető, hogy hétvégén mindenki inkább családja körében lenne, mint a legtöbb ember. A hallottak alapján úgy tűnik, mintha a füleki bútorgyárban megállt volna az idő. Az öt évvel ezelőtti gondok szinte a mai napig megoldatlanok maradtak. Sőt, az egyre gyakrabban romló gépek még súlyosbítják a helyzetet. De vegyük csak jobban szemügyre, miben gyökereznek a megoldhatatlan gondok. Vladimír Krnác mérnök ugyancsak 1982-ben lett az üzem gyártásvezetője. Az azóta eltelt időszak buktatóiról ő számol be vázlatosan. — 1982-ben még rendkívüli éjjeli műszakokat is kellett szerveznünk, hogy némiképpen behozzuk a lemaradást. Végül módosították az üzem tervét, és így megbirkóztunk vele. 1983-ban a tervet 100 százalékra teljesítettük. De hogyan ? Az év első felét aránylag jól zártuk, de aztán nem volt elég fenyőfa. Csaknem a felére csökkent a beépített szekrények gyártási üteme. Ennélfogva nehézségek támadtak a lakásépítésben, végül a legfelsőbb politikai szervek közbenjárására volt szükség, hogy eleget tudjunk tenni feladatainknak. Csakhogy ez már az év utolsó negyedében történt. Ezért aztán még a gazdasági dolgozóinkat is be kellett vonni a termelésbe. Még szombatonként is. A 83-as év végén tapasztalt folyamatos anyagellátásból arra következtettünk, hogy 84-ben már nem lesznek gondjaink. Aztán a zvoleni Bucina nemzeti vállalattól mégis kevés és elég rossz minőségű laminált forgácslemezt kaptunk. A tervet egészében teljesítettük, de a termékgyártásban kb. kétmillió koronával elmaradtunk az előző év eredményétől. Sajnos, úgy tűnik, az idei év még rosszabb lesz. Az első negyedévben például 250 m3 sajtolt lemezre lett volna szükségünk. Tudja mennyit kaptunk? Nulla köbmétert! Hát, ... így nehéz. A Fa- és Bútoripari Tröszt vezérigazgatósága ugyan felkínálta, hogy üzemünk gyártson ilyen forgácslemezt, de ez kapacitáshiány miatt lehetetlen. Úgy, hogy attól tartunk, megismétlődik az 1983-as év. Megint lesz év végi hajrá. Még csak márciust írunk, de már kénytelenek voltunk néhány szombaton dolgozni. E hét végére is terveztünk műszakot, de az utolsó pillanatban lefújtuk. Mert megtudtuk, hogy nem kapunk anyagot, és akkor hétfőn nem tudnánk munkát adni az embereknek ... És a gépek? Ebben az évben végre megkezdik gépsoraink korszerűsítését. Ezáltal majd biztosan javul a termelés színvonala, de csoda-e, ha a jelenlegi körülmények és a múlt évek tapasztalatai miatt sok dolgozó itthagyja a gyárat, és már szakemberhiánnyal is küszködnünk kell ? Megvallom, én sem bírom már ezt az állandó feszültséget, elmegyek én is. Hiszen már lassan kénytelen vagyok több időt fordítani a rendkívüli műszakok szervezésére, mint a termelés vezetésére — fejezi be keserűen Krnác mérnök. Melyek hát azok a szállító vállalatok, amelyek a füleki gyár dolgozóinak százait kényszerítik sokszor értelmetlen túlórázásra? Talán nem is akad olyan szállító vállalat, amellyel elégedettek lehetnek? — erre a kérdésre Simon Józseftől, az anyagbeszerzési osztály vezetőjétől várom a választ. — A legrosszabb szállítónk a turanyi Drevina n. v., de az idén ide sorolható Presov áaris-i Piloimpregna n. v. is, amely az I. negyedévre általa jóváhagyott megrendelésünknek (88 889 m2 laminált lemez) március 15-ig még ötven százalékban sem tett eleget. A jó partnerek közé sorolható a sládkovicovói Len- és Kenderfeldolgozó üzem, a kezmaroki és podolineci Piloimpregna, valamint a zvoleni Bucina nemzeti vállalatok. Ezek után a kötelezettségeiket nem teljesítő szállító vállalatoktól kellene számon kérni mulasztásaikat. Persze, minden bizonnyal találnának elegendő objektív és szubjektív okot bizonyítványuk megmagyarázására. Vagy talán a füleki üzem mostoha sorsáért a topofőanyi vállalat is felelősségre vonható? Rudolf Trizma mérnök, a vállalat gazdasági igazgatóhelyettese riportunk idején épp a füleki gyárban járt, ezt a kérdést neki tettem fel. — Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy vállalatunk a Fa- és Bútoripari Tröszt legjobbjai közé tartozik. Füleki üzemét kivéve az utóbbi időszakban szinte valamennyi teljesíti feladatait. A vállalat igazgatóságának a füleki üzem szállítói ugyanolyan gondot okoznak, mint magának az üzemnek. Ebben az ügyben csakis termelési-gazdasági egységünk igazgatósága segíthet, amely a gondot okozó vállalatokat is irányítja, és koordinálja munkájukat. Telefonon megkérdeztem hát a tröszt vezérigazgatóságán, van-e remény arra, hogy mihamarabb véget vessenek a füleki gondoknak. A vonal túlsó végén Michal Marek mérnök, kereskedelmi igazgató hangsúlyozta, hogy az idei kemény tél nem kedvezett a fa- és bútoriparnak, tetemes a lemaradás, de azt az év második felére be kell hozni. Amennyiben ez sikerül, akkor a füleki üzem dolgozói bizakodhatnak, hogy a felújításra kerülő gépi berendezéseik nem állnak majd a rendes munkaidőben kihasználatlanul, s a szombatok számukra is biztos munkaszünetet jelentenek majd. Úgy legyen! Fotó: Könözsi István BARANYAI LAJOS ■ KÉREM ■ A ■ PANASZKÖNYVET! Mire való a mintabolt? Örömmel vettem észre, hogy újra lehet kapni szóló zománcozott edényt, amit Főieken (Fitakovo) gyártanak. Erről szólt a televízió egy riportja, sőt mi több. ezt írták az IpeT és Smer újságok is. Füleken járva kihasználtam az alkalmat, hogy bevásároljak a gyár mintaboltjában, mert azt gondoltam, azért nyitották meg. hogy termékeiket kínálják. Sajnos, nem jártam sikerrel. Sót másodszor, harmadszor, negyedszer is hiába mentem, az. amit vásárolni akartam, nem volt. Már az útiköltségre többet költöttem, mint az edény ára lett volna... Az eladónő ismerősen fogad, kedvesen közli velem: nincs. Se fazék, se disznóöléshez szükséges zománcos üst Enélkül pedig hogyan lehet disznót ölni? Már nem is az bosszant, hogy nincs. Azért vagyok dühös, miért reklámozzák, miért írják, mondják, hogy van, lesz, ha a vásárló még a speciális, gyári üzletben sem kaphatja azt me9? KOLESZÁR MARGIT. Rozsnyó (Roiftava) Kedélyborzolónak éppen elég Szenvedélyes sportkázó lévén hétről hétre feladom a gondosan kitöltött szelvényeket annak reményében, hátha egyszer telitalálatom lesz ... A szerencse eddig messziről elkerült, ám az én játékkedvem ennek ellenére megmaradt Igenám, csakhogy ez a szenvedély egy idő óta már inkább mérgelődés. Hiánycikk lett a szelvény. Sokszor hetekig sem lehet kapni. Ha megérkezik, legfeljebb egyet-kettőt adnak belőle — így is elfogy pár órán belül. Amikor elkezdték az új szelvények árusítását. azt hittük, csak a kezdeti nehézségek miatt hiánycikk. Azóta azonban már eltelt jó néhány hónap, s a helyzet egyre rosszabb. Az új típusú szelvényekkel nem is vagyunk megelégedve. Kitöltésnél úgy rá kell nyomni a tollat a szelvényre, hogy az ember még a lelkét is kileheli közben. De még így sem látszik a másodpéldányon a szám ... Arról már nem is beszélve, mi van akkor, ha nem hajszálpontosan hajtjuk össze a szelvényt! Az apró kockákban aprók a számok is ... Készítői gondolhattak volna az idősebbekre is. A múlt héten a környék összes postahivatalát körbejártam, de sehol sem kaptam szelvényt. Nem is tudták megmondani, mikor lesz. S hogy miért nincs? Erre aztán megkaptam a jobbnál jobb válaszokat, persze tréfából mondva. Tudom, nem életbevágóan fontos dologról van szó. de mégis. Ahhoz meg éppen elég. hogy az ember kedélyét felborzolja. FLÓRIÁN GYÖRGYNÉ. Perbete (Pribeta)
