Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-09 / 15. szám

Unokáink emlékkönyvébe óéta tője lett a kormány elnöke. Az új kor* mány első intézkedései közé tartozott a női egyenjogúság kérdésének megoldása, hiszen a nőknek még választási joguk sem volt. A választási joggal együtt né­hány szociális vívmányt is elértek. így például az anyasági segélyt, amelyről azelőtt csak álmodni mertek. A görög nők a legkitartóbb, legáldozatkészebb békeharcosok közé tartoznak. Nasztaszia, a kísérőnőm lelkesen magyarázta, miköz­ben az Elektra kávéházban beszélgettünk egy csésze kávé mellett. Jól tudjuk, ki az ellenségünk. Törökor­szág, amelyet az amerikaiak támogatnak, látnak el fegyverrel. Katonai támaszpon­tokat létesítenek, és mi tiltakozunk elle­nük. Mi, görög asszonyok, a férfiak mil­lióival együtt támogatjuk miniszterelnö­künk politikáját, mely a szocialista álla­mokhoz való közelítést és Reagan politi­kájának elutasítását tartalmazza. Este van. A városban ezer és ezer fény gyullad ki, a legjobban az Akropoliszt megvilágítva. Ez a békés görög nemzet büszkesége és jelképe egyben, azé a nem­zeté, amely az ország történelmének új, méltó fejezetét írja. KAROL HULMAN 1) Egy görög színház romjai — madár­távlatból 2) A görög kormány az UNESCO-vat együtt gondoskodik az Akropolisz fel­újításáról 3) Utcarészlet a fővárosban 4) Ez is Athén (A szerző felvételei) Iskolatársam emlékére Hetény (Chotín), 1945. február 13., déle­lőtt 10 óra. A főjegyző és a segédjegyzö parancsára a falu kisbírója közhírré tette, hogy valamennyi 16—22 éves lány azonnal jelenjen meg a községháza előtt. Mentünk, mert azt hittük, munkára osztanak majd be, mint ahogy ez máskor is megtörtént. Hanem kiderült ám, hogy Németországba visznek bennünket! Felháborodtunk, kiabáltunk, sír­tunk a meglepetéstől, és hiába erőszakos­kodtak meg gorombáskodtak velünk a tiszt urak, kijelentettük, hogy nem megyünk. Hisz a leventéket is elvitték, és még egy sem jött vissza! Miért akarnak minket is odavinni? A katonák erre felmérgedtek, és puskatussal kezdtek bennünket taszigálni az autóra. Nyi­lasok voltak, azt gondolták, ők fogják meg­váltani a világot. Nem tűrnek nyomdafesté­ket azok a szavak, amiket kiabáltak nekünk! Az édesanyák kérték a jegyző urakat, ne engedjék el a lányokat, hisz nagy szükség van rájuk idehaza, mikor a legtöbb helyen nincs férfi. De azok azt mondták, hogy a parancs az parancs. Persze, hisz őket a mi helyzetünk közelebbről nem érintette ... Ké­sőbb kijelentették, hogy azok a lányok, akik­nek nincs édesanyjuk, tehát maguk vezetik a háztartást, otthon maradhatnak. De egy lánynak még azok közül is el kellett jönnie velünk. Az édesapja kommunista volt. Igen nagy bűn akkoriban! Hosszas huzavona után feltoloncoltak bennünket egy katonai autó­buszra, és elszállítottak Érsekújvárba (Nővé Zámky). Egy iskolába vittek bennünket. Később megérkeztek a szentpéteri (Dolny Peter) lá­nyok is, szomorúan, kétségbeesetten ... Őket is erőszakkal hurcolták el. A hideg éjszakában, a fűtetlen helyiségben a kime­rültségtől és a sírástól álomba szenderül­­tünk ... Másnap tudtuk meg, hogy a környék többi falujából nem sikerült elhurcolni a lányokat. Ezek után még inkább tiltakoztunk. Áprilisi hírek a Pravdából: „ZAS, Kosice, 1945. április 18. — A né­metországi koncentrációs táborokban tartóz­kodó angol-amerikai tudósítók híreivel egyide­jűleg Szlovákiából is érkeznek hírek arról, hogy milyen aljasságokra vetemedtek a néme­tek visszavonulásuk során. Az 1. csehszlovák hadtest orgánuma, a Bojovnik, a következő híreket közli a Szlovákia területén elkövetett német gaztettekről: a né­metek a Margecany melletti Bychnavyból visz­­szavonu/va csak romokat hagytak maguk után. Felégették a falut, azokat pedig, akik megpróbálták eloltani a tüzet, mind lelőtték. A faluban 138 ház égett porrá. A német bestiák nem kímélték meg a templomot és a paplakot sem. Földre döntötték a főoltárt, leszaggatták a szentképeket végül pedig a templomot a paplakot és az iskolát is felgyújtották." Az önkéntes véradásról. Az Önkéntes Véradók Állomásának akciója (...) mint meg­tudtuk, eredményesen halad. A kórházakba naponta kb. 100 ember érkezik, többnyire a dolgozó rétegekből. Vérvétel után a természet­­benieken kívül (cukor, zsír stb.) pénzjutalmat (700-tól 1 140 koronáig) és kiadós ebédet is kapnak borral. Felszólítjuk a többi egészséges polgártársat is, hogy ajándékozzon vért. és ismételten hangsúlyozzuk, hogy ilyen kis vér­­veszteség nincs káros hatással az egészség­re." A Pravda, az SZLKP napilapja a háború után 1945. január 7-én jelent meg először. A hírek többségét az újonnan létrejött ZAS, a Szlovák Hírügynökség (Zpravodajská agentú­­ra Slovenska) szolgáltatta. A lakosság nagy örömmel fogadta az új sajtóterméket, hiszen megjelenése már a béke előhírnöke volt. S De a nyilasok meg sem hallgatták, amit mondtunk. Fenyegetődztek. Többszőr is megpróbáltak kiterelni bennünket a vasútra, de ezt a légitámadások meghiúsították. A magunkkal hozott élelem is fogyóban volt már. Több lánynak ott volt az édesanyja, és könyörögtek, hogy engedjenek haza bennün­ket, s amikor rájuk sem hederítettek, az iskolaudvaron szökést próbáltunk szervezni. De valaki elárult bennünket. Újra nagy zűrza­var lett. A nyilasok újra megfenyegettek, azután az egyik a levegőbe lőtt. Amikor látta, hogy nem mozdulunk, közénk lőtt, és eltalál­ta az egyik szentpéteri lány édesanyját, aki nyomban meghalt. Nagyon megijedtünk. Be­tereltek bennünket egy istállóba. Vége min­dennek, gondoltuk, innen már nem szabadu­lunk ... Délután újra felsorakoztattak bennünket, és elindultunk az állomás felé. Egyszercsak megszólaltak a szirénák. Nagy pánik tört ki, „hős" kísérőink is futottak, amerre láttak. Én az édesanyámmal és két lánytársammal egy házban bújtunk el. S végre ütött a szabadu­lás órája! Amikor teljesen sötét lett, az egyik lány apja, Ferenc bácsi kiment a vasútállo­másra, hogy megkérje vasutas barátait, se­gítsenek rajtunk. Soká nem jött vissza. A hideg már teljesen átjárta minden tagunkat, de biztattuk egymást, hogy talán sikerül... Hajnali fél háromkor tért vissza Ferenc bá­csi. A pályaudvaron már vártak bennünket, és felsegítettek a Komárom—Pápa felé indu­ló tehervonat csukott kocsijába. Sokáig nem indulhattunk még el. Kétszer is volt légiriadó. Reggel hat óra tájban érkeztünk csak Komá­romba. Megköszöntük a vasutasok jóságát, és a városban egy régi ismerős családnál húzódtunk meg. Édesanyám és Ferenc bácsi viszont hazagyalogoltak abban a zord idő­ben. Később mindig Ferenc bácsi hozta a híreket. Egyik nap azzal jött, hogy a nyilasok kínozták az édesanyámat, mert nem árulta el. végre olyan újságot olvashatnak az emberek, amely írásainak témáit a lakosság életéből, problémáiból merítette. S nem utolsósorban tájékoztatott a világ eseményeiről — de már nem a fasiszta „Birodalom" propaganda­­szemszögéből —, és arról is, hogy mi törté­nik az országban. Pl., hogy Bratislavában felújítják a telefonközpontot, hogy április 20-án a Nemzeti Színházban ad koncertet a Leningrádi Frontszinház, hogy hol lehet je­lentkezni kolera, tífusz és paratífusz elleni oltásra, s hogy a szükséges 3 injekció ára 39 korona, de a szegényjoggal rendelkező sze­mélyek ingyen kapják. S mivel tavasz volt már, a háziasszonyok örömmel fogadták az árjegyzéket: „1 kg fokhagyma ár K 12.— (15.—), 1 köteg újhagyma K 2.40 (3.—), 1 kg sárgarépa K 6.40 (8.—), 1 db fejes saláta K 5.60 (7.—). Érvényes: április 16—22 kö­zött, s az árdrágítást szigorúan büntetik!" Versenyünk 7. és 8. fordulójának kérdései­re a következő helyes válaszokat küldték be megfejtőink: Anne Frank; 1945. február 4. — Sztálin, Roosevelt, Churchill; pl. Ján Ziz­­ka, Felsö-nyitrai, Sztálin; A szlávok szabad­ságáért, Rákosi Vjaccseszlav Tyihonov, Ostry Grúft és Kfak, A nyugati szövetségesekkel kötendő különbéke feltételeinek előkészíté­se. Barátsággyűrüt nyertek: 1. Nagy Szilvia, Stúrovo 2. Molnár Adrianna, Mocs (Moőa) 3. Széllé Róbert, Bratislava 4. Gyuricsek Pálné, Kisújfalu (Nová Vieska) 5. Világi Edit, Dunaszerdahely (Dun. Streda) 6. Bitter Piroska, Csallóközaranyos (Zlatná na Ostrove) hol tartózkodunk. Őtöle tudtuk meg azt is, hogy a többi lányt másnap kivitték Németor­szágba, és azt is, hogy a nyilasok elhagyták a falut, és már közel vannak az orosz katonák, hallani az ágyúik morajlását. Végre elérkezett a nap, amikor a dicső szovjet hadsereg felszabadította Hetényt. Nagy volt az öröm! Gyalog indultunk haza, de boldogságunkban rövidnek tűnt a hosszú út. Odahaza már várt a család és egy magas­rangú szovjet tiszt is. Örömünkben sírtunk. Ő nem értette, mi történt, hiába magyaráztuk neki, míg végül tolmács segítségével sikerült szót értenünk. Azt felelte, már nem kell félni, az ellenség nem fog visszajönni. Egy hétig volt nálunk elszállásolva, és nagyon sokat segített a nagyszüleimnek a házimunkákban. Mindig az mondogatta: „sztara mama sze­­gyi, nem robot". Az a pár nap, amit velünk töltött, felejthetetlen marad számomra. Ba­rátra találtunk benne, felismertük az embert, a benne rejlő mélységes szereztetet és meg­becsülést. Amikor elbúcsúzott tőlünk, mind­nyájan sírtunk. A kapuból még intett, és köszönt, „da szvidányia". Sokat emlegettük, hogy ilyen jó emberért kár lenne, ha nem térne vissza a családjához. Sajnos, azóta sem hallottunk felőle ... S hogy mi történt a többi lánnyal? Kilenc hosszú hónapot töltöttek Németországban. Hogy mennyit szenvedtek ezalatt, azt szóval nehéz kifejezni. Igazi hősök voltak. Az akkori pártszervezet tett lépéseket a hazahozatalu­kért. Végre hazajöhettek, de sajnos, két lány és négy fiú a falunkból az életét vesztette. Az egyik lány épp az volt, akinek kommunista volt az édesapja. Iskolatársam volt, legjobb barátnőm. Szomorú szívvel és fájó érzéssel gondolok rá és a többiekre ezen a számomra oly megrendítő negyvenedik évfordulón ... LALÁKNÉ SZALAY IRÉN, Komárom (Komámo) Szerkesztőségünk ajándékát is kisorsol­tuk. Lássuk, kikhez csönget majd be a kö­vetkező napokban a postás: Fűzik Zoltánná, Dunaszerdahely (Dun. Streda), Hrbaty Piros­ka. Málas (Málaá), Vámos László, Bély (Biel), Szabó Lajos, Rété (Reca). Gratulálunk! A tizenegyedik forduló kérdései; 1. Mi volt a Kosicei Kormányprogram lénye­ge? 2. Milyen következményei voltak a Bratisla­­vát 1944 júniusában ért repülötámadás­­nak? 3. Melyik dél-morvaországi várban volt Himmler protektorátusi székhelye? A megfejtéseket április 30-ig adják postá­ra a tizenegyes számú versenyszelvénnyel együtt! Versenyezzen velünk a barátsággyűrűért!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom