Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-09 / 15. szám

A járások kategóriájában első helyen végzett dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), Liptovsky Mikulás-i és terebesi (Trebisovj járás képviselőinek nőszövetségünk elnöke, Elena Litvajová átnyújtja a 25 000 Kcs értékű juta/omútra szóló utalványt. A társadalomnak —a családnak —önmagunknak Egykor azt tanultam szüleim házánál, hogy ami egy fillér­nyit ér, az már érték. Meg kell becsülni. Megnézni, mire való, hol, miként lehetne hasznosítani. Mert az ember csak úgy viszi valamire, ha töri a fejét, ha gondolkodik, ha a parányi­ban is meglátja a lehetőséget. Ez a gondolat volt a meghatá­rozója nőszövetségünk társadalmi mozgalmának is és ezt fejlesztették tovább az elmúlt évtized alatt szinte felmérhe­tetlen sok értéket teremtve. A vetélkedő formájú mozgalom — ki ad többet, ki tud jobbat alapon — egy évtizeddel ezelőtt A jó ötlet aranyat ér! jelszóval ébresztgette, rázta fel a közvéleményt, amelynek nyomán társadalmi összefogással a gyermekintézmények — óvodák, bölcsődék, napközik — sorát létesítették szinte a semmiből annak érdekében, hogy a dolgozó nö-édesanya a szülési szabadság letelte után ismét munkába állhasson, kamatoztatva tudását, képességeit a közösség javára, kere­setével járulva hozzá a család életszínvonalának emeléséhez. Szolgáltatásokat létesítettünk kihasználatlan, romos helyisé­gek tatarozásával, régi műhelyek felújításával, hogy a háztar­tásvezetéssel járó munkának legalább a töredékét levehes­sek a családok válláról. Mennyi lelkesedés, mennyi áldozat­­készség előzte meg valamennyi létesítmény átadását... Elért eredményeink láttán ez a cselekvő igyekezet meghat­ványozódott a mozgalom második szakaszában, amelyet hét esztendeje a Mindent az emberért jelszóval hirdetett meg a Szlovákiai Nöszövetség Központi Bizottsága. Megtanultuk, hogy ebben a mozgalomban egyesíthető minden erő, min­den elképzelés, együttműködhet a nőszervezeti tagság, a lakóbizottságok, a lakosság, a nemzeti bizottságok képvise­lői, a funkcionáriusok, az ifjúság, a nyugdíjasok — egyet akarva: társadalmunk további fejlődését, mindannyiunk ja­vát. Amint minden esztendőben, idén is a nemzetközi nőnapot követő héten értékeltük társadalmi mozgalmunk eredménye­it, a Mindent az emberért hetedik esztendejét. Nöszövetsé­­günk elnöke az országos értekezleten örömmel summázta az eredményeket, amelyek az elmúlt esztendőben a lakosság leleményességéből, szorgalmából születtek, igen kevés anya­gi, de annál több egyéni-erkölcsi vállalással, nőszervezeteink nagyszerű politikai-nevelő, lelkes szervező munkája nyomán. Főbeszámolójában hangsúlyozta, hogy a történelemben rövidke időszak hét esztendő, de az az idő, amit a hét év alatt a mozgalom résztvevői többletmunkában a társadalomnak adtak, sok millió társadalmi munkában ledolgozott órát jelent, sok száz bölcsödét, játszóteret, amelyek helyi tartalé­kokból, helyi forrásokból létesültek. Ez az idő a kereskedelmi egységek, szolgáltatások hálózatának továbbfejlesztését, bő­vítését, munkájuk minőségének javítását jelenti; állandó küzdelmet minden hektárnyi földért, ami termővé varázsol­ható, hogy önellátásunkat szolgálja. Egészséges versengés volt ez az időszak a legszebb faluért, a legszebb városért; mindennapos küzdelem környezetünk „egészségének" meg­óvásáért. Egyetlen mondatba sűrítve: az ember küzdelme önmaga javáért, boldogulásáért, kényelmes életéért, amely­hez saját öntudatosságával, kezdeményezésével cselekvőén járult hozzá, mélyebb, konkrétabb tartalommal töltve meg szocialista társadalmunk krédóját — mindent az emberért. Papírra vetni, felsorolni az eredményeket, meddő törekvés lenne, mivel nem lehet mindent számokkal, órákkal, koronák­kal mérni. De felvillantunk legalább néhány részeredményt, hogy mozaikszerüen összeállhasson a kép, amely a mozga­lom erejét tükrözi: — az elmúlt évben 14 081 tanuló és 3 345 nyugdíjas étkeztetését oldották meg kezdvezményesen a vendéglátó­ipari egységek; — 540 üzemben sikerült bevezetni a félkész ételek előállí­tását, főleg azokban a járásokban, ahol korábban e szolgálta­tás meghonosítása sok nehézségbe ütközött; — további 258 vendéglőben étkezhetnek azok az állam­polgárok, akiknek egészségi állapota megkívánja a kímélő táplálkozást; — 297 kereskedelmi egység létesített „táskaszolgálatot" mintegy hatvannégyezer fogyasztó számára; — a kommunális üzemek 124 helyen működtetnek vasa­lószolgálatot; — a helyi gazdálkodási üzemek harminc hiánycikk (gyúró­deszka, fakanál, káposztagyalu, aluminium létra, húsörlő, gyümölcsprés stb.) gyártását kezdték meg és látják el folya­matosan a keresett árukkal a piacot; — 208 osztállyal bővült az óvodák hálózata — ötezernél több kisgyermeket helyeztek el bennük —, ötvennyolc osz­tállyal a napközi otthonoké; — 163-m, gyarapodott a gyermekjátszóterek száma. Különös figyelemmel kísérte a mozgalom az említett időszakban a termőföld lehető legjobb kihasználását, a mezőgazdasági termékek és a tej minőségének állandó javítását. A nemzeti bizottságok megművelésre 176 hektár földet adtak át a Szlovákiai Kertbarátok Szövetségének, 333,5 hektárt a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének, 18,42 hektárt más társadalmi szervezeteknek és 11,63 hektárt iskoláknak. Ez a sok föld mindeddig parlagon hevert. Nőszervezeteink tagjai és az ifjúság sokezer tonna szénát, értékes hulladékanyagot és gyógynövényt gyűjtött társadalmi munkában. S mindehhez társult még az a számtalan akció, felhívás, vetélkedő, amely a mozgalom keretében a környezet szépitését-óvását tűzte ki céljául. „A legszebb erkélyért" vetélkedőben például 50 957 lakástulajdonos kapott elisme­rést, és rajtuk kívül még hányán kapcsolódtak be ebbe a vetélkedőbe?! Ha belegondolunk, hogy ezeken az erkélyeken limlom és száradó alsónemű helyett virág pompázott — már nagy lépést tettünk előre környezetünk, lakóhelyünk arcula­tának szépítéséért. Megbecsült, közérdekű mozgalom volt a Mindent az emberért, amelytől most, miután teljesítette küldetését, elkö­szönünk, hogy átadja helyét az újnak, sikeres társadalmi mozgalmunk még gazdagabb tartalommal telített harmadik szakaszának, amelyet az országos értekezleten nőszövetsé­günk központi bizottsága A társadalomnak — a családnak — önmagunknak jelszóval hirdetett meg. Mi az, ami más, ami új, ami több lesz ebben a harmadik részben — melyek azok a területek, ahová az előbbi kettő nem ért el? A harmadik szakasz mindenekelőtt azt térképezi fel, mi mindent kellene beiktatni elkövetkező választási progra­munkba, mi lehetne az, amit nagyobb részben önerőből valósíthatunk meg szocialista társadalmunk fejlődésének jelenlegi időszakában azokon a területeken, ahol a legtöbb tennivaló akad a lakosság igényeinek kielégítésében. Nőszövetségünk Központi Bizottsága pontokba foglalta a programot, továbbítva azt a járási bizottságainkra, hogy megismertessék a feladatkörökkel a járások nőszervezeteit. Nem mondhatjuk, hogy merőben új tennivalók várnak ránk. Nagyon sok mindent folytatnunk kell. így többek közt az óvodák és a bölcsődék hálózatának bővítését, mert miként népesedésünk görbéje állandóan emelkedik, úgy további óvodákra, bölcsődékre is szükség van. Az idős emberekről történő gondoskodást állandóan javítani kell, további nyugdí­jasotthonokat, -klubokat létesíteni, étkezési lehetőségeket biztosítani számukra. Hasonlóképpen meg kell oldani a tanulóifjúság iskolai étkeztetésérmindenütt, ahol még eddig nem sikerűit. Nem állhatunk meg a szolgáltatások fejlesztésében sem. A korszerű — többek közt a megrendelő lakásán elvégezhető — szolgáltatási formák bevezetését, a határidők leröviditését tűzte ki céljául a mozgalom. A kereskedelem és a szolgáltató üzemek nyitvatartási idejének módosítását, a dolgozó nők igényeinek megfelelően, különös figyelmet fordítva azonban az említett két területen dolgozó nők munkakörülményeire. Az élelmiszerekből való önellátás mértékének segítése ezután is benne foglaltatik a feladatokban. A földalap továb­bi gazdaságos kihasználása, a termés veszteségmentes be­gyűjtése, ésszerű értékesítése és fogyasztása, a hulladéka­nyagok, gyógynövények gyűjtése — állandó feladat. Fokozott figyelmet szentel az új program a serdülő ifjúság mozgásigénye kielégítésének szűkebb környezetükben, lakó­telepi sportpályák létesítését és hazánk hegyvidékein ifjúsági üdülőközpontok kialakítását tervezik. Az ifjúság nevelésének ezen a területein ugyanis évek sora óta csak nőtt az adósságunk, amit — mindannyian úgy látjuk — sürgősen törleszteni kell! Nöszövetségünk társadalmi mozgalmának harmadik sza­kaszában is sok okos ötletre, leleményességre, dolgos kézre van szükség, hogy győzzük bokros tennivalóinkat. De, amint nöszervezeti tagjainkat a múltban sem kellett a közös ügy érdekében noszogatni, bizonyára most sem kell. És a példa vonzza a többieket, mindenkit, akinek társadalmi dolgaink nem közömbösek. L Lisicky felvételei JANDANE H. MAGDA GÜD

Next

/
Oldalképek
Tartalom