Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-09 / 15. szám

Este van. A gyerekszobák ablakaiban kihunynak a fények. Kisgyermekek ezrei jóllakottan, békésen szuszognak ágyuk­ban. Álmukat szüleik őrzik. Az öthónapos Jozko is alszik. Még nem sokat érzékel az őt körülvevő világból. Ha fázik, ha éhes, ha fáj valamije, sír, ha jóllakik, ha játszanak vele, elégedetten gögicsél. Kilenc óra. Álmából szörnyű kiabálás­ra ébred. Sírni kezd, de simogatás, csitítás helyett fájdalmat érez. Még jobban sír. Mikor édesanyja a karjába kapja, már biztonságban érzi magát. Előbb a szomszéd nénihez kerül, majd egy nyugodt fehérségbe, ahol gondos kezek törődnek vele. Aztán ismét a régi, megszokott környezet, édesanyja hajol föléje. Jozko már megnyugodott, újra nevet. Öntudata még nem képes felfogni, valójában mi is történt vele. A huszonöt éves J. E. a h.-i szövetke­zetben dolgozott állatgondozóként. Családjával nem régen lakott a község­ben, de ez alatt a rövid idő alatt elég kedvezőtlen vélemény alakult ki róla a környezetében. Sűrűn látogatta a helyi kocsmát, gyakran volt ittas, munkahe­lyén kihágást követett el. Azon a bizo­nyos októberi napon is a kocsmában ivott. Nagyobb mennyiségű alkohol elfo­gyasztása után 21 óra tájban ért haza. Ahogy később a bűnvádi eljárás során vallotta, már az udvarba érve kiabálni kezdett, nem tudja, miért, s emlékszik, hogy a kezében tartotta a machetét. a rövid nyelű, erős pengéjű kést, amellyel általában fát szokott hasogatni. J. E. ké­sőbb nem tudta megmondani, feleségét vagy fiát fenyegette-e megöléssel. Csak arra emlékezett, hogy fia. aki a gyermek­­kocsiban aludt egy takaróval és egy pap­lannal betakarva, kiabálására álmából fölriadva sírni kezdett. Felesége nyugtat­gatta a gyereket, ő pedig ekkor a kés lapos oldalával a gyerek lába felé ütött. Ezután leült a heverőre, majd hirtelen felugorva öklével hasba vágta a gyereket, aki akkorra már lerúgta magáról a pap­lant. Ekkor a felesége fölkapta a kisfiút, s kiszaladt vele a házból. Ő másra nem emlékszik, lefeküdt aludni, később a ren­dőrök ébresztették föl. J. E. felesége részletesen elmondta a kihallgatás során a történteket, a főtár­gyaláson azonban — élve jogával — megtagadta a félje elleni tanúskodást. Vallomásából kiderült, hogy első házas­ságából két gyermeke van. a vádlottól pedig ez az egy kisfia. Már terhessége idején többször megfenyegette a férje, mondván, ha nem lányt szül, megöli. Sokszor jön haza ittasan, ilyenkor agresz­­szívan viselkedik vele és a gyerekekkel szemben, trágárságokat beszél. Azon az estén, mint. már előzőleg többször is, megragadta a torkát, mintha meg akarná fojtani. Majd a késsel le akart sújtani rá. de aztán félbemaradt mozdulattal a kést csak a vállára rakta. A kisfia ekkor már sírt, félje pedig üvöltött, hogy gyűlöli a gyermeket, majd ütni kezdte. Ő ellökte a kocsit, megfogta férje kezét, elvette tőle a kést, nyugtatta, majd leültette. De mikor a férfi újra ütötte a gyereket, s ki akarta lökni a kocsiból, ő karjára vette a kicsit, s átszaladt vele a szomszédba. A gyerek falfehér volt, hörgött. A szomszédasszony megrázta, ekkor kezdett a kisfiú újra (nm) szabályosan lélegezni. Azonnal orvost hívtak, és értesítették a rendőrséget. ♦ * * Részlet az ítéletből: „A járásbíróság J. E.-t bűnösnek talál­ta a Büntető Törvénykönyv 8. §-ának 1. szakasza. Valamint 222. §-ának 1. sza­kasza alapján egészség veszélyeztetésére irányuló kísérlet bűntettében, valamint a Büntető Törvénykönyv 197. a §-a alapján a lakosság egy csoportja és egyén ellen irányuló erőszak bűntettében. J. E. - 1984. október 12-én 21 óra tájban h.-i lakásának konyhájában alko­hol hatása alatt egy 58 cm hosszú pengé­jű késsel háromszor megütötte kiskorú fiát. J. E.-t fszül. 1984. május 24-én), aki a kocsiban feküdt, aztán kezével megü­tötte a hasa és gyomra tájékát, ezzel véraláfutást és zúzódást okozott az alha­­son és a jobb combcsonton, illetve izom­zaton. aminek következtében a gyermek tíz napig tartó gyógykezelésre szorult, — ugyanazon a napon 21 óra tájban h.-i lakásában egy 58 cm hosszú pengéjű késsel kergette feleségét, R. E.-t, és meg­fenyegette. hogy megöli őt, aki okkal félt, hogy azt meg is teszi.” A járásbíróság az összes körülmény mérlegelése után J. E.-t halmazati bünte­tésként 3 évi feltétel nélküli szabadság­­vesztésre ítélte. A vádlottnak büntetését az 1. javító-nevelő csoportban kell letöl­tenie. A bíróság ezenkívül elrendelte a vádlott ambuláns alkoholelvonó kezelé­sét, valamint a büntárgy — a fekete műanyag nyelű, régi, rozsdás kés — elkobzását. A vádlott enyhítésért fellebbezett. * * » Az illusztrációs felvételt NAGY LÁSZLÓ készítette .1. E. fellebbezését azzal indokolta, hogy csak ijesztgette a feleségét, s nem akarta gyermekét megütni, csupán ráten­ni a kést a kocsira. Hangsúlyozta, hogy józan állapotban is gyakran viccel, s felesége ellenére tesz, azzal a céllal, hogy felesége inkább a vicceit rója föl neki. s nem azt, hogy sokat iszik. Beismerte, hogy ittas állapotban durvább tréfákat is elkövetett. Tudatában van, hogy helyte­lenül cselekedett, sajnálja a történteket. Részlet a gyermeket megvizsgáló or­vosnő vallomásából: „Ha a gyermek nem lett volna betakarva, vagyis a takaró és a paplan nem fogta volna föl az ütéseket, a gyermeket az apa meg is ölhette volna.” Az orvosszakértők megállapították, hogy a vádlott egészséges, vagyis nem lelki beteg. Enyhe jellembeli fogyatékos­sága van ugyan, de cselekedete veszélyes­ségével tisztában kellett lennie. Ezenkí­vül enyhe (másodfokú) alkoholizmust mutattak ki nála. A fellebbezési bíróság a helyzet mérle­gelése után úgy döntött, hogy mivel a társadalomra nézve veszélyes cselekedet­ről van szó, amely egy védtelen gyermek ellen irányult, a vádlott fellebbezését elu­tasítja. s az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Ezzel az ítélet jogerőre emelkedett. A vádlott megkezdte bünte­tése letöltését. Este van. A gyerekszobák ablakaiban kihunynak a fények. A kis Jozko is nyu­godtan alszik, egyelőre elmúlt a veszély, amelyet apja jelenléte jelentett számára. Ha felnő, nem fog emlékezni arra a bizo­nyos októberi estére. De valóban nyu­godt, rendezett körülmények között veszi majd birtokba ezt a csodálatos, ám sok veszélyt, buktatót is magában rejtő vilá­got? Nyiladozó értelmével mit, mennyit fog majd fel a körülötte zajló dolgokból? Mit jelent számára, milyen tartalommal tölti majd meg e szót: apa? S az apa miért, hogyan jutott idáig? Mi az oka, hogy kis híján tulajdon gyermeke gyilko­sává vált? S mi lesz vele, ha kiszabadul? Lesz-e elég ereje, hogy ne nyúljon a po­hárhoz, s lesznek-e környezetében olya­nok, akik segítenek emberi tartásának kialakításában? Tud-e majd új életet kez­deni? Kérdések, amelyekre egyelőre nincs vá­lasz. BERTHA ÉVA

Next

/
Oldalképek
Tartalom