Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-09 / 15. szám
Tanítás után, vacsora előtt Az unatkozó gyerek nem szép látvány. A legtöbb felnőtt számára idegesítő is. Az sem szívderítő, ha délutánonként kisebb-nagyobb csapatokba verődött kamaszokat lát az ember, akik kapualjakba, garázsok mögé húzódva ki tudja miről beszélnek. Ugyanakkor szívet-lelket melengető, amikor azt tapasztalja az ember, hogy van a panelházak között egy elkerített terület ahol télen hokipálya „üzemel", nyáron meg a labdát rúgják önfeledten, ahol van homokozó meg mászókonstrukció. És esetleg egy idősebb néni, aki — éppen csak jelenlétével — gondoskodik a felügyeletről. Játszótérnek nevezzük ezt az „intézményt", amely, ha csak kissé is törődnek a működésével, sok mindent pótolhat. Pótolhatja a sportpályát — amelyet magas patánk vesz körül, és esetleg egy őr is vigyáz arra, hogy az apróságok és kamaszok számára hozzáférhetetlen legyen —, pótolja a művelődési otthont amelynek helyiségeiben még a legjobb akarattal sem férne el az iskola falai közül éppen kiszabadult, sok mozgást igénylő gyereksereg. Sok ezer játszótér akad országszerte, és hogy milyen, az tőlünk, felnőttektől is függ. Nemcsak nagy, előre megszervezett tettekre gondolok. Olykor elegendő annyi, hogy például egy zimankós decemberi alkonyaikor fogja magát az egyik szülő, szól a szomszédjának, elkérik a házmestertől a gumicsövet, megöntözik a panelházak közötti terület egy részét és — reggelre készen áll a hokipálya. Vagy elég annyi, hogy valamelyik megtett férfi megszervezi két lakótelepi ház hevenyében összeállított csapatainak labdarúgóversenyét. Legtöbbször, persze, még szervezésre sincs szükség, hiszen a tizenéveseknél a mozgás a szó szoros értelmében életelem, s ahol csak mód van rá, a gyerek igyekszik is élni a mozgás lehetőségével. Ahol mód van rá... Évekkel ezelőtt az egyik fővárosi lakótelepen vésődött emlékezetembe a következő kép: a 10—12 éves fiúk — egyikük kezében foci — mindenáron be szerettek volna jutni egy körülkerített sportpálya nem éppen rendezett, de játékra kiválóan alkalmas részére. Valahonnan előkerült a gondnok, aki eréllyel utasította el a palánk mellől a csalódott gyerekeket. Megválaszolatlan kérdésük — Hát mondja meg, kérjük, akkor hol focizzunk ? — még sokáig visszacsengett a fülemben. Kit marasztaljak el? Talán a sportpálya gondozóját aki valószínűleg felsőbb utasításra cselekedett, amikor elküldte onnan a gyerekeket? A lakótelep tervezőjét, aki tervezés közben netán megfeledkezett a játszótérnek alkalmas hely bejelöléséről, a pótmegoldást pedig még nem találták meg? Vagy az itt élő, többnyire kisgyermekes szülőkről, akikhez hiába fordulnak segítségért a környezetszépítési, -rendezési akciók szervezői? Ismert gondok ezek — és nemcsak a fővárosban. Márpedig a gyereknek mozgási lehetőség kell, éljen bárhol. Ezek a lehetőségek pedig eléggé behatároltak. És nemcsak azért, mert a tanítás utáni és a vacsora előtti szabad idő a különböző szakköri tevékenységek miatt is egyre rövidül, hanem azért is, mert sok helyen nem törődnek ennek az igénynek a kielégítésével. Évek telnek el, míg egy-egy lakótelepen megépül a célt szolgáló játszótér, s a gyermekek addig bizony a betonjárdán kénytelenek rúgni a „bőrt", kitéve magukat ezzel a növekvő járműforgalom veszélyének is. És hogy van mód e gondok enyhítésére, azt sok helyütt bebizonyították azok a felnőttek, akik panaszkodás helyett megszervezték, hogy egy adott időben legyen homokot szállító tehergépkocsi, legyenek szerszámok és legyen elegendő ember, aki kézbe veszi ezeket. Óvodai, lakótelepi, falusi játszóterek, közlekedési parkok, kisebb-nagyobb sportpályák alakultak ki közös munkájuk nyomán. Gyermekeik örömére. És nemcsak azokéra, a magukéra is, hiszen a vidám gyerek még a gondokba merülő felnőttet is felvidítja... PÁK ÓZD! GERT RÚD Fotó: KÖNÖZSI ISTVÁN A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja XXXIV. évfolyam Főszerkesztő: PÁKOZOI GERTRUD Főszerkesztő-helyettes: JANDÁNÉ HEGEDŰS MAGDA Megbízott szerkesztőségi titkár: HRTANNÉ ZSEBIK SAROLTA Grafikai szerkesztő: ORDÓDY DÉNES Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB ZIVENA kiadóvállalata, 812 64 Bratislava. Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 812 03 Bratislava, Martanoviőova 20. Telefon — titkárság: 585-19, főszerkesztő: 549 25 — Terjeszti a Posta Hírtapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyed évre 36,40 Kös. — Külföldi megrendelések: A Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 810 05 Bratislava, Gottwaldovo nám. 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V.. József nádor tér 1.) Előfizetési díj: évi 180,- Ft - Csekkszámlaszám MNB 215-96 162 - A SUTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vyehodoslovenské tlaíiame n. p„ 042 67 Koáice. Svermova 47. Indexszám: 49 413 Kéziratokat és képeket nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon: Tavaszi divat LENGYEL MIKLÓS felvétele
