Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-02 / 14. szám
nak megfelelően továbbfejlesztette azt. A boldogító igent nálunk fiatalon mondják ki. Harminc nappal az esküvő előtt az ifjú pár megjelenik a Család- és Nővédelmi Tanácsadónál, ahol orvosok, védőnők, pszichológusok állnak rendelkezésükre. Mit tud már a baba? Ez a címe az egyik legnépszerűbb szülői „segédkönyvnek". A magyar családok gyermekszeretők, a gyermektelen családok aránya — csak 6 százalék, s ennek nem mond ellent, hogy a „módi" a családonkénti egy-két gyermek. A kormány hosszútávú népesedéspolitikai hátározatot hozott, gazdasági, szociális és egyéb intézkedésekkel a demográfiai helyzet javítására törekszik. A szülési szabadságot 20-ról 24 hétre emelték, az anya ezalatt előző évi átlagkeresetét kapja, anyasági segélyben részesül. A gyermekgondozási segélyt 1967- ben vezették be: az anya gyermeke hároméves koráig otthon maradhat, 1983-ig az •» anyák 80 százaléka igénybe vette a gyermekgondozási segélyt. 1984-ben a Minisztertanács továbbfejlesztette e rendszert, ennek értelmében idén már a táppénzhez hasonlóan gyermekgondozási díj váltja fel a gyest, az átlagkereset 75 százalékát kapja az anya. E díjrendszert fokozatosan vezetik be, most egy, később a gyermek hároméves koráig. Az apák a gyermek 1 éves kora után — 1982-től — ugyancsak igénybe vehetik a gyest. A legkiváltságosabb réteg — a gyermek. Szüleik már a szocializmusban nőttek fel, csak a nagyszülők kényeztetik el őket, mondván: legyen meg nekik mindenük, ami a mi időnkben nem adatott meg ... A 3—6 évesek 91 százaléka óvodába jár. Ki vásárol be? Ki főz, takarít, mosogat? A fiatal házasok számára többnyire már természetes a közös teherviselés. A jó áruellátás, a különféle szolgáltatások sokat segítenek, de még így is több nehezedik a nő vállára. A nők háztartási munkával háromszor annyi időt töltenek el, mint a férfiak, napi átlaguk 259 perc, a férfiaké 86 perc. A nők szabadidejének legnagyobb részét a tévénézés köti le, szépirodalmat és folyóiratot megközelítően ugyanannyi nő olvas, mint férfi, viszont újságot, szakmai folyóiratot a nők kisebb hányada olvas, mint a férfiaké. Rendhagyó példával is érzékeltetni lehet a változást. A Nők Lapja (a legnagyobb példányszámú hetilap Magyarországon) végigkísérte és segítette az egyenjogúvá válás folyamatát. A lap, mint a neve is elárulja, a nőkhöz szól. Változtak az idők — a nők és a férfiak feladatai, gondjai közösek, a két nem érdeklődési köre közel kerül egymáshoz —, reprezentatív felmérés szerint olvasóink 40 százaléka férfi. Végigkísértük a Mexicó-várostól — Koppenhágán át — Nairobiba vezető utat. Tíz esztendő évszázadok elmaradásának felszámolásához rövid idő, de a szocialista országokban, így hazánkban is — messzire jutottunk. 1975-től 85-ig Magyarországon folytatódott az a gondosan tervezett átalakulás, mely 1945-ben kezdődött. Még nem mondhatjuk, hogy célhoz értünk egyenjogúságunk még „finomításokra" szorul. SZILÁGYI ÉVA, a Nők Lapja munkatársa Kedves Zsuka néni! Te hatalmaztál fel. hogy így szólítsalak, ezért élek ezzel a jogommal. Mikor öt évvel ezelőtt lehetővé tetted, hogy felkeresselek, ez éppen délidőben vött mondtad, mennyire várod a postást, mert tudod, hogy mindig hoz neked egy-két levelet, lapot ismerős vagy ismeretlen tisztelőidtől. S hogy ez milyen örömet szerez neked. Ez is bizonyítja, mennyire fontos zárt világodban az emberi kapcsolatok éltető melege. Engedd meg, hogy ezúttal nyílt levélben forduljak hozzád, sok olvasód, tisztelőd nevében is. Mi is szeretnénk egy kis örömet szerezni neked. Zárt világként jelöltem meg környezetedet melyben élsz, ott a patinás budai utcában, de elhamarkodottan. Mert hogy is lehetne a helyhez kötöttség fizikai valóságán túl azt a világba tekintő nyitottságot, érdeklődést elzártságnak nevezni! Pontosan tudod, hol mi történik, és előttem az arcod, szinte hallom megremegő hangodat, amint az örök nő anyai féltésével tehetetlenül kifakadsz: Hát miért kell háborúskodni, miért nem tudnak már az emberek, a népek békében élni egymással?! S hogy ez neked mennyire fáj. Azt írod egyik könyved előszavában, hogy mindig benne éltél a korban, „minden évjárat azévi gyermeke" voltál. S így teszel még ma is. Szellemiségedet tárgyakban is tükröző és ettől szép kis otthonodban életed mondása közben egyre tágult velünk a világ. Elevenné vált a múlt. Azt mondtad, a sors kedvezéséből érdekes és nagy emberekkel találkoztál, élvezhetted személyiségük kisugárzását Hogyan lett volna ez lehetséges, ha nem vonzott volna egész életedben a szellem szárnyalása a művészetek szépsége, a tiszta humánum ? Ha nem kötődtél volna a bátran merőkhöz, az élvonalban haladókhoz, az örökös avantgarde híveihez Ezért kellett megtapasztalnod fiatalon és idősebb korodban is a kirekesztettséget De önmagadhoz mindig hű maradtál. Megszerzett tudásodat egész életedben igyekeztél mások javára kamatoztatni. Publicistaként már fiatalon, s forradalmi indulatod miatt a bécsi emigrációban is. És milyen társaságban. Harcostársad és férjed, Nagy Andor oldalán. Kassák és Balázs Béla, Hatvány Lajos és Gábor Andor, Reinitz Uitz Berény Róbert és mások voltak barátaitok, sorstársaitok. És azután a párizsi évek. A Montparnasse légköre. Picasso és Braque, Chagall, Toulouse-Lautrec meg Cézanne. Az impresszionisták és a kubisták világa. A forradalmian új festők világának értésébe Réth Alfréd vezetett be jó barátként. Mindezek mellett Freud és Ferenczy hatása érlelt, gazdagította személyiségedet. És azután otthon! Azt mondtad, életed nagy, meghatározó élménye, a sírig hűséggel megőrzendő nagy ajándék: Ady. Lehetetlen volt nem találkoznotok, és a kölcsönös vonzásnak kitérnetek. „Mintha Hellász küldött volna,í Hogy hadd beszéljen egyszerre velem/ A Nő, a Szerelem,/ S mannás ajkai a bölcsességnek." Miért, hogy „élet helyett órák" jutottak csak nektek? A Költő emésztő lobogásának tüze ijesztett? Józan realitás riasztott, vagy mások beavatkozása, hogy rövid jegyességtek felbomlott? Mégis:..." Köszönöm, hogy fölébredtél nekem/ S néhány boldog hetem/ Úgy élhettem, mint egy szerelmes és bölcs./..." kaptad egy szép versben ajándékul. S még néhányat. Szoros szellemi kapcsolatotoknak csak Ady halála vetett véget De az emlékét féltőn őrződ. Mutatod a képét a falon. Ott lóg az ágyad fölött. Szemében mintha népe minden mélabúja, daca, nagyot akarása és letörése, egész szellemisége és jósága tükröződne. És mutatod a másikat is, a fiús mosolygósat Közben beszélsz róla kifogyhatatlanul. . . Két háborút éltél meg, minden borzalmával. S jött idő, mikor el kellett hallgatnod, mert ragaszkodtál az eszméidhez. De a tollat nem tetted le akkor sem. Megírtad a Zrínyi lloná-t és írtad az életedet, az Egyszeri kaland-ot és a Gyalog a balolda/on-t. Nem adtad föl, s mikor újra szóhoz jutottál, folytattad publicisztikai tevékenységedet Nyolcvanévesen vonatra ültél, és újra Párizsba utaztál. Hogyne vonzott volna fiatalságod színhelye, légköre! Csakhogy nem lennél az aki vagy, ha nem vonzott volna ugyanúgy az aznap Párizsa. S természetesen, ismét a legemelkedettebb szellemek világa. Interjúkat készítettél, friss szemlélettel, értőn, s később Szivárvány Pesttől Párizsig című kötetedben megosztottad élményeidet oNasóiddal. Mennyi szellemi gazdagságot hordozol magadban, és mennyi tapasztalatot bölcsességet! És ha lehetővé teszik, juttatsz belőle még ma is másoknak. Emberhez forduló jó szándékkal. És hogy tudod fogadni a legcsekélyebb figyelmet is... azt a néhány szál halványlila krizantémot Mondtad, a kedvenc színed. Az ajándékozó érezte megajándékozottnak magát. Kedves Zsuka néni, fogadd tőlünk most ezt a néhány sort virág helyett. Szeretettel köszöntjük a százéves Dénes Zsófiát; Kívánunk jó egészséget és további szellemi frisseséget! Tisztelettel BERTHÁNÉ S. ILONA (nos)
