Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-02 / 14. szám
CSALÁDI KOR A modem értelmező szótárak szerint a barátság kölcsönös bizalmon, szimpátián, érdekegységen stb. alapuló szoros kapcsolat. A tárgyi kapcsolatokkal ellentétben, amelyekben az egyik ember a másikat céljai eléréséhez szolgáló eszköznek tekinti, a barátság önmaga is cél. önmaga is érték. A barátok önzetlenül segítik egymást, nem kötelességtudatból. hanem épp azért, mert barátok. A barátság nem felszínes, múlandó kapcsolat. Őszinte, nagy mélységekben gyökerező, szeretetteljes, bizalmas viszony. Talán ezért is vagyunk hajlamosak azt hinni, hogy igaz barátság ma már nem létezik. Legfeljebb az antik Görögországban vagy a romantizmus időszakában virágzott... Montaigne (1533—1592) francia filozófus értékesebbnek tartotta a barátságot a házastársi szerelemnél is. Szerinte a házasság, amely a szerelem betetőzése, a megkötés pillanatában „— Csaldin, öldürdün, ne hicskirirszin ? Loptál, öltél? Mit óbégalsz most ? — kérdezte az egvik, és a többiek is köréin gyűltek. Úgy látszott, hogy vigasztalni akarják az újdonsült börtöntölteléket a dörzsölt haverok. Kiejtésük is furcsa volt. Nemcsak hogy mélyen a torokból eregették ki hangjukat, de valami különös akcentussal is beszéltek. Ez egy pillanatra elnémította fájdalmamat. és felkeltette érdeklődésemet, hogy honnan kerültek ide közös sorsunkba. Lehet, hogy többszörös betörők voltak, de velem, a „sorstársukkal” jól bántak. ” (Germanus Gyula: A félhold fakó fényében) (nőio) ugyan önkéntes elhatározáson alapul, ám mint minden egyezség, később már kényszeritöleg hat mindkét félre. Ugyanakkor a barátság jellemzője az abszolút szabadság. Hasonlóképpen az angol Francis Bacon (1561—1626) is az emberi érintkezés magasabb formájának tartotta a barátságot, és hangsúlyozta, hogy a barátok megválasztáséMi a barátság nál „gondosan és ésszel" kell eljárni. T. Hobbes (1588—1679) korának „baráti" viszonyairól a következőket írta: „Alapjában véve mi nem barátokat keresünk, hanem segítséget és kiváltságokat, amelyeket ök nyújthatnak, s barátokat csak azután. Segítünk másoknak, hogy ezzel később rákényszerüljenek segíteni rajtunk, úgyhogy az, amit értük teszünk önmagunkkal szembeni jótett. Amit barátságnak nevezünk, az csupán mindkét fél érdekeinek védelmét szolgáló szövetség és a jó szolgálatok cseréje." Helvetius (1715—1771) szerint a barátságok célja bizonyos szükségletek kielégítése. Az emberi szükségletek sokfélék: „Egyeseknek szórakozásra és pénzre van szükségük, másoknak kapcsolatokra. Az előbbiek mulatni akarnak, az utóbbiak megosztani gondjaikat barátaikkal. Végül is vannak barátok, akikkel örülünk, mulatunk, szórjuk a pénzt, de vannak, akik barátaink a szerencsétlenségben is." Ma egyre gyakrabban beszélünk arról, hogy a baráti kapcsolatok elvesztették eredeti nemes tartalmukat. Nem ok nélkül esik erről szó. Hisz a mai rohanó világban, a felgyorsult társadalmi változások, az urbanizáció közepette az emberek, akárcsak a tárgyak gyors egymásutánban lépnek be életünkbe. Az ember sok más, különböző típusú emberrel kerül kapcsolatba, gyakran változtatva lakhelyét és munkahelyét. Egyesek véleménye szerint a megcsappant mennyiségű igaz barátságok számát tovább redukálja a televízió és a telefon. Hiszen a telefon felváltotta a régebbi távkommunikációs formát, a levelezést, sőt gyakran helyettesíti a személyes kapcsolatot is. A televízió pedig az élő véleménycserét gátolja. I. Sz. Kon szovjet szociológus szerint a kutatási eredmények is arról tanúskodnak, hogy a „megszállott" tévénézők nehezebben kommunikálnak és kulturális érdeklődésük kevésbé sokrétű, mint a tévéműsort okosan, mértékkel fogyasztóké. A hagyományos elméletek a barátságot elsősorban a férfiak kiváltságaként tartották számon. Még ma sem ritka az a nézet, mely szerint a nők közötti barátság nem olyan szilárd és mély, mint a férfiak barátsága. Pedig a nők gyakran sokkal őszintébbek és hűségesebbek baráti kapcsolataikban mint a férfiak. Ami a kapcsolatkialakítás és fenntartás előfeltételeit, a kezdeményezést és az összetartást illeti, e téren a férfiak vezetnek. A pszichológusok megfigyelték. hogy a kisfiúk gyakrabban és kezdeményezőbben közelednek társaikhoz. mint a kislányok. Új. érdekes játékokat találnak ki, melyek során ügyességüket, rátermettségüket fitogtathatják. Épp ezért van szükségük mások társaságára, még akkor is. ha a többi gyermek amúgy nem túlságosan tetszik nekik. A baráti kapcsolat, egyik vagy másik játszótárs előnyben részesítése „Egy kacsa és egy tyúk holtig barátságot esküdtek a szűk udvaron egymásnak. Csakhamar magot szór a szolgáló az aprómarhának. s a két új barátné mérgesen civódik a szórt szemeken egymással. — Asszonyaim! —■ kiált mosolyogva a kakas. — Másszor a barátságot csak a magszórásig kell esküdni. Akkor válaszd a barátod midőn hasznod az övével összeütközik, s ő megállja a mezőt.” (Fáy András) csak ezután alakul ki. A kislányoknál épp fordítva! Ők csakis azzal játszanak, aki tetszik nekik. A játék tartalma másodrendű fontossággal bír számukra. Tizenkét-tizennyolc éves korban újabb eltéréseket figyelhetünk meg. A fiúknak nagyon fontos a velük egykorú fiúk csoportjához való tartozás minősége, mert saját férfiasságukat csak a többi „férfi" között tudják bizonyítani. Azok a kamaszok, akiket a többiek kirekesztenek a csoportból, állandó hiányérzettel küszködnek, még akkor is, ha van bizalmas fiúbarátjuk. Ebben a helyzetben az sem vigasztalja őket, ha a lányoknál sikeresek. Ugyanakkor a többi lánnyal nem kijövő kamaszlány hiányérzetét tökéletesen feledtetik a fiúk körében elért sikerek, hódítások. Ami a lányok és fiúk kölcsönös barátkozását illeti, kamaszkorban a lányoknak egy-két évvel idősebb fiúra van szükségük. Ugyanis a velük egykorú fiúk ekkor még indiánkönyveket, kalandregényeket olvasnak, személyiségük még éretlenebb a velük egykorú lányok személyiségénél, s mivel érzelmi életük is valamivel szegényebb a lányokénál, még nem igényelik annyira a bizalmas beszélgetéseket. Egyébként a gondok, bajok másokkal való megosztásának mértéke később is különbözik a férfiaknál és a nőknél. Az utóbbiak sokkal bizalmasabb jellegű problémáikat is megbeszélik barátnőikkel, többet elárulnak magukról, mint a férfiak. A kamaszok gyakran teszik fel a kérdést: létezik-e barátság nő és férfi között, s ha igen, miben különbözik a szerelemtől? Példák bizonyítják, hogy létezik ilyesfajta barátság, bár minden időben megkülönböztetett figyelemmel kísérték az ilyen kapcsolatokat épp azért, mert ritkán alakultak ki. J. de La Bruyére, 17. században élt francia felvilágosult filozófus szerint: „Két különböző nemhez tartozó ember között létezhet barátság és nincs ebben semmi illetlen. De a nő mindig férfiként kezeli a másikat, és a férfi is mindig úgy tekint partnerére, mint nőre. Ez a viszony „Számára az egyetlen lehetőség, hogy méltóságát megtartsa, az volt, hogy eltagadta hozzám fűződő barátságát, és a hivatalos véleménnyel való szembeszegülésnek tüntette fel fölöttem gyakorolt védőszerepét. „Ö nem érdekel engem — hangoztatta nyilván velem kapcsolatban a többiek előtt —. de be Jogom bizonyítani, hogy erősebb vagyok mindazoknál. akik ellene vannak. Én ezt elejétől kezdve sejtettem, ennek ellenére örültem a barátságnak. ” (Günter De Bruynn: Bozenna) nélkülözi a szenvedélyt, de nem is tiszta barátság. Egyedi osztályt alkot." A mai ember bonyolult kommunikációs gondokkal küzd. Egyrészt rengeteg ember veszi körül, nincs lehetősége magába mélyedni. kicsit egyedül lenni. Másrészt mégis gyakran érzi, hogy ma-
