Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-02 / 14. szám

Az évfordulók alkalmat adnak a visszapillantásra, az emlékezésre — az összegezésre. 1985-ben negyven évről s benne a „második nem", a „szebbik nem", a „gyengébb nem", az ország lakosságának fele, a nők sorsváltozásáról készítünk számvetést. A négy évtized utolsó negyedét az ENSZ nők dekádja tükrében is áttekintjük.

Ki, mikor, hol, hogyan szabadult fel? Miként alakult a magunk, szőkébb családunk, s átvitt értelemben a nagycsalád, népünk élete. A megtett üt könnyűnek nem nevezhető, de évszázadok alatt sem történt annyi országunkban, mint most negyven esztendő alatt.

Hálás téma a nagy egészből kiragadni a nők helyzetének alakulását. Ez a számadás pozitív és imponáló. A magyar nők mai életkörülményei a szocializmus építésének, eddigi eredményeinek a függvénye.

Romeltakarítással kezdtük... 1949-ben még csak a nők 35 százaléka számított az aktív keresők közé. A nők munkába állása gyors ütemü volt, ma a 15—55 éves korú nők több mint 81 százaléka áll munkaviszonyban. Az 5 millió dolgozóból — 2 millió 365 ezer a nő. Az ipari munkások 44,7, a mezőgazdaságból élők 40, a szolgáltatásokat végzők 61, a kereskedelmi dolgozók 65, a szállítás és hírközlés területén

dolgozók 26,2 százaléka nő. A kereső nők 59,4 százaléka fizikai foglalkozású.

A statisztikai adatok sokat mondanak, de egy-egy „karrier" története az új generáció számára talán jobban érzékelteti, milyen óriási átalakulásnak lehettünk a tanúi. A falusi kis parasztlány felkerült a fővárosba, népi kollégium vette a „szárnya alá", s hires színésznő, neves író vagy egyéb vált belőle ... Az egykori kis szolgálólány esti iskolába járt, majd elvégezte a középiskolát is, végül a jogi egyetemet. Hogy miért a jogra iratkozott? Mert ennek az egyetemnek a kapui a felszabadulás előtt zárva voltak a nők előtt, mert a nemrég még jogfosztott sorstársainak példát akart mutatni. Közhely, hogy minden ember élete egy regény, lányaink küzdelme a felemelkedésért, az igazi egyenjogúságért számos irodalmi mű alapanyagául szolgálhat. A nők kellő biztatást kaptak arra, hogy a társadalomban foglalják el az őket megillető helyet: az alkotmány, törvények sora rendezte státusukat, megváltozott a közszellem.

A szocializmus nagy vívmánya, hogy a nők leküzdhették a történelmileg örökölt hátrányokat, a tanulás, a művelődés segítségével egyéniségük is kiteljesedett. Jelenleg a középiskolás diákok 58 százaléka lány, többségük gimnáziumban tanul tovább. Ma már

egy-egy szakma elnőiesedése miatt aggódunk, például az általános iskolai nevelők 79, az ápolók 96, a gyógyszerészek 75 százaléka nő.

Lassan egészséges egyensúly alakul ki. A felsőoktatásban tanulók fele nő. A 20—29 évesek között a diplomás nők aránya meghaladja a férfiakét. Viszont nem elég széles skálájú a pályaválasztás, főként pedagógusnak, közgazdásznak, orvosnak, gyógyszerésznek és jogásznak készülnek. Szellemi munkakörben közel 900 ezer nő dolgozik.

Valamennyi foglalkozásban és szakmában megtalálhatók a nők, de kevés a női Szakmunkás. Ez orvoslásra váró, sürgető feladat. A szakmunkástanulóknak csak 33 százaléka nő, márpedig a tudomány és a technika rohamos fejlődése képzett embereket követel, arról nem is szólva, hogy csak így juthatnak magasabb fizetéshez, a bérhátrány csökkentéséhez.

Dr. Cserhák Judit személyében nemrég neveztek ki Magyarországon először miniszterelnök-helyettessé nőt. Mindig örömmel könyveljük el, ha magas, vezető beosztásba nő kerül. Az ENSZ Mexicó-városi nőkonferenciájának egyik ajánlása: több nőt a határozatokat hozó vezető testületekbe. Az ösztönzés, hogy a nők minél nagyobb számban vegyenek részt a hatalom gyakorlásában, a

közügyek intézésében és ellenőrzésében, Magyaroszágon adott. 1983-ban az országgyűlési képviselők 30, a helyi tanácsok 31, a szakszervezetek választott tisztségviselőinek 51 százaléka nő volt. A népgazdaság különböző területein, különösen középszintű vezető munkakörökben növekedett a nők száma, a magasabb, vezető beosztásúak között a nők aránya lassú, de emelkedő irányzatot mutat. 1978-ban 11,2, 1983-ban

13,5 százalék. A vezető beosztásba kerülő nőnek „bizonyítania" kell, s a család és a munka adta feladatok, kötelességek összeegyeztetése még modern házaspároknál — ahol jó partnerkapcsolat alakult ki — sem könnyű.

A nőpolitikái kormányhatározat (1970) óta sokat javult a nők bérezése, jobban érvényesül az egyenlő munkáért egyenlő bért elve, azonban a nők és a férfiak alapbére között még mindig 7 százalék a különbség — a férfiak javára.

Családcentrikusak vagyunk, a magyar népesség több mint 83 százaléka családban él. Alkotmányunk védi a családot, kiterjedt intézményrendszer segíti az anyát, a gyermeket. Első szocialista családjogi törvényünk 1952-ben született, 1974-ben az országgyűlés a megváltozott társadalmi viszonyok(noD