Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-02 / 14. szám
jfli '* « , t ff Rí 1 vsa 5?j : If í! ; Í5 ifin ít W fi 1 ~— ■ ■ 1 1» j K . " 1——— II Unokáink emlékkönyvébe Életem legjobb ízű krumplija 1944 decemberében már egyre gyakrabban és egyre közelebbről hallatszottak az ágyúlövések. Garamkövesden (Kamenica nad Hronom) laktunk akkor, ahol apám erdész volt Mikor a szovjet tüzérség már a községet lőtte, a lakosság a hegyek lábánál húzódó földbe vájt bunkerekbe menekült. Minket Sotkovszky János bácsi és családja fogadott be. A kb. huszonöt méter hosszú pincében, amelyet ugyanilyen vastag földréteg védett, nyolc-tíz család húzódott meg. Sokan voltunk, szoronkodtunk, de azt hittük, csak néhány napig tartanak majd a harcok. Sajnos, nem így történt. A szovjet csapatok már karácsonykor felszabadították a falut, de a pincét még sokáig nem hagyhattuk el, mert a Duna és a Garam torkolatánál még hosszú ideig folyt a küzdelem. Többen is életüket vesztették azok közül, akik odafenn voltak, vagy kimerészkedtek. így halt meg, alig 14 évesen Párkánszky Teri, Drapák Jancsi és mások... A pincében három hónapig krumplin és répán feküdtünk. És érdekes módon szóváltás nélkül kibírtuk azon a kis helyen. Még a gyerekek sem nyűgösködtek ... Március elején végre feljöhettünk a pincéből. De akkor meg kitelepítettek bennünket, mert a környéken drámai harcokra számítottak. Azóta is csak filmekben láttam ilyen emberkaravánt. Csak mentünk, mentettük a puszta életünket. Apám hátán batyuba kötve némi ágynemű, nyakába akasztva egy tejeskanna zsir. Anyám három éves öcsémet cipelte ... Később Vámosmikolán szállásoltak el bennünket. Ott a katonáktól mindennap kaptunk kenyeret, a lakosságtól meg krumplit, babot, hogy főzhessünk valamit. Április elején kidobolták, hogy hazaköltözhetünk. Hogy távollétünkben mi játszódott le a faluban, nem tudom, de mindenütt romos lakásokat láttunk. Az udvarokon döglött lovak feküdtek. Mégis boldogok voltunk, mert számunkra már elérkezett a béke és valamennyien éltünk ... Az egyik pincében találtunk egy kis krumplit. Tollal, szeméttel volt összekeveredve, alig volt köröm nagyságú ... Megmostuk, megfőztük a héjában, boldogan ettük... Az ízét sosem fogom elfelejteni. Olyan finom ételt, életem ötvenöt esztendeje alatt azelőtt s azóta sem ettem ... GYURICSEK PÁLNÉ Versenyezzen velünk a barátsággyűrűért! A szovjet csapatok előrenyomulása hazánk területén áprilisban tovább folytatódott. Április negyedikén Sumilov tábornok 7. gárdahadserege a dunai katonai flotillával karöltve felszabadította Bratislavát. Ezen a napon szabadult fel Liptovsky Mikulás is, a következő időszakban pedig Ruzomberok Í (április 5.), Trencín (április 10.), Martin és Vrútky (április 11.), s az első nagyobb morva város, Hodonín. Közben a diplomácia berkeiben sem szünetelt a tevékenység. Április 3-án Eduard Benes köztársasági elnök Zdenék Fierlinger deszignált kormányának tagjaival együtt Kassára (Kosice) utazott, hogy április 4-én kinevezze a csehek és szlovákok első Nemzeti Frontjának kormányát. Ezen a napon a londoni emigrációs kormány és az ugyancsak Londonban tartózkodó Kosicei Állami Tanács feloszlott. Az új kormány programjában, amelyet Kormányprogram néven ismerünk ma, leszögezték, hogy segíteni kell a szovjet hadseregnek Csehország felszabadításánál, a szovjet hadsereghez hasonló, új típusú hadsereget kell létrehozni, a külpolitikában a Szovjetunió felé kell orientálódni. Az új kormányprogram egyben feloszlatta a régi államirányítási szerveket, s helyükre az újonnan megalakult nemzeti bizottságok kerültek. A szlovák nemzet ún. Magna Chartája elismerte a szlovák nemzet önrendelkezési jogát. Három millió németet — az antifasisztákon kívül — és a kollaboránsokat megfosztották csehszlovák állampolgárságuktól, és a vagyonukat is elkobozták. A kompromittált politikai pártok, így az Agrárpárt és Hlinka szlovák néppártja működését bétiltották. A nehézipar, a természeti kincsek és a bankok az állam birtokába kerültek. így a Kosicei Kormányprogram a forradalom programjává vált, a dolgozók kormányának megalakítása felé vezető út kezdetévé. (női)
