Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-03-26 / 13. szám
minden más tantárgy sokkal fontosabb a képzőművészetnél. A középiskolákban pedig, kivéve a pedagógiaiakat és a kimondottan művészeti irányzatúakat — már nincs is külön esztétikai nevelés. Azaz nálunk az ifjúság esztétikai nevelésben nem részesül, mert az egy életre lezárult az alapiskola nyolc osztályával. Elmondhatjuk hát, hogy esztétikai érzékünk, vizuális kultúránk alapiskolás szinten van. S így ne is csodálkozzunk, ha virágzik nálunk a giccsfestészet, ha a falvak képe a kockaházakkal és a vaskerítéssel messze elmarad attól, ami harmonikusnak mondható, s hogy a főiskoláról frissen kikerült mérnöknek fogalma sincs a formáról, a térről, a színek összhangjáról stb., stb. — S mi a képzőművészeti nevelés új módszerének a lényege? — Az új módszer dekoratívabb s ugyanakkor egyszerűbb rajzolásra tanítja a gyerekeket. Leszoktat a sematikus ábrázolásról, mert az elképesztő volt, amit a gyerekek műveltek a korábbi, a tizenkilencedik századi realizmus látásmódja szerint rajzolni tanító módszer jegyében. Az új koncepció szerint nincs olyan, hogy íme egy fejsze, tessék lerajzolni. Most bármi a téma, az egyéni látásmódnak és tehetségnek nagy teret enged, a kevésbé vizuális típusnak is lehetőséget nyújt, a tehetségesnek pedig megadja a szabad kibontást. Az új módszer célja, hogy kialakítsa azt a bizonyos esztétikai viszonyt, hogy a gyerek a tér, a forma, a szín megfigyelésével, játékos próbálgatásával megtalálja a kulcsot a huszadik század művészetének formanyelvéhez, hogy képes legyen felismerni az esztétikai értéket és meglátni a szépséget a művészetben s a művészeten túl bármiben, hogy mindenki, a saját képességein belül ki tudja magát fejezni. Ez, kétségtelenül elég nagy feladat. —- Észlelhetö-e már a változás az alapiskolában az új módszer szerint oktatott tanulók felkészültsége és a korábbiaké között? Azaz látható-e már némi eredmény? — A szeptemberben hozzánk került gyerekeken látszik, hogy járatosabbak a technikákban. A korábbiaknak óriási nehézséget jelentett például az ecsetkezelés, nem tudtak temperát keverni, nem tudták, hogyan kell felmérni a teret stb. Úgy látszik, mégis sikerült az új módszernek néhány alapvető dolgot megtanítania. A többi majd ezután derül ki. KOCSIS ARANKA Nagy László felvételei a SZÉPET iskola, sőt látványos sikert is. Ilyen volt például az őszi képzőművészeti kiállítás a Dunamenti Múzeumban Komáromban (Komárno). A saját készítésű -játékok, bábok, óvodai segédeszközök mellett önálló képzőművészeti alkotásaikkal is bemutatkoztak az iskola növendékei. S a nyitvatartás ideje alatt több alkalommal bábelőadást is tartottak az érdeklődőknek. A kiállítás színvonala az iskola falai között folyó képzőművészeti oktatás magas szintjéről tanúskodott. Márpedig a pedagógiai középiskolákban, különösen az óvónőket képzőkben, a vizuális kultúra fejlesztése, az esztétikai nevelés az egyik fő tantárgy. Ez az iskola tehát legfontosabb küldetésének betöltéséért, a jövendő petanítani dagógusok szépérzékének kifejlesztéséért eredményesen fáradozik. — Miért éppen a képzőművészeti nevelés a legfőbb tantárgy az óvónőképzésben ? — kérdezzük az iskolában képzőművészetet tanító Darázs Rozáliától. — A vizuális nyelv jelentőségét az emberi kultúrák történetében, az ember érzéki, érzelmi életében s az értelem dimenzióiban, nem kell különösebben bizonygatnom. A nevelésben betöltött óriási szerepe is tudott dolog, az, hogy megtanít a forma nyelvének használatára, amire formátlan világunk zűrzavarában olyan nagy szükségünk volna. S a nevelést, az érzék fejlesztését minél előbb, a kisgyermek korban kell elkezdeni. Az óvoda és az alapiskola feladata lenne, hogy az esztétikai érzéket, az esztétikai viszonyt a természethez, az élethez, az érzék kifejlődését megalapozza. — S eleget tesz ennek a feladatának az óvoda és az alapiskola nálunk? — Nem egészen. Bár most az új módszertől sok jó dolog várható. Az általános iskolákban éppen kilenc évvel ezelőtt kezdték el a képzőművészet tanítását e szerint, s hozzánk éppen most szeptemberben érkeztek az új módszer szerint nevelt első gyerekek. A módszer szerintem helyes. Csakhát a módszer még nem minden. Számít, hogy ki tanítja, hogyan tanítja. Az új koncepció akkor lesz sikeres, ha a képzőművészeti tantárgyakat tanító pedagógusok komolyan veszik és nagyon sokat foglalkoznak majd vele. De a helyzet jelenleg inkább az, hogy az általános iskolákban meg kapuit a városban a gimnázium helyett — az idén már nem hirdet felvételi vizsgákat. A jelentkezők tavasszal újra Léván (Levice) próbálkozhatnak majd, az iskola egy magyar tanítási nyelvű osztálya — Hurbanovóban most minden évfolyamban két-két magyar, ill. szlovák osztály működik — visszaköltözik az „anyaiskola" kebelébe Lévára. Pedig sok szép eredményt ért el az Ennek az iskolának már nem kell a hírverés. S nem azért, mert ide — mint a pedagógiai középiskolákba általában — hírverés nélkül is volt mindig elég jelentkező. Nem is az iskola tekintélye miatt, amelyet fennállásának rövid időszaka, az 197S óta eltelt pár esztendő alatt máris sikerült megszereznie magának. Az óvónőket képző középiskola Hurbanovóban — kerek hét évvel ezelőtt nyitotta QŐvt)
