Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-03-12 / 11. szám
o * o abi nem akart iskolába ^J| járni. Reggelenként leült anazuk előtti köre, és ott dühöngött magában. — Gyere már, elkésünk! — húzta öt kezénél fogva az anyja. — Nem megyek, nem én ... Oda ugyan nem megyek — duzzogott a kisfiú. — És ha veszek neked görkorcsolyát? — Korcsolyát? Na, jól van — dünnyögte Gabi és fölállt. — Siess, Gabi, mindjárt becsöngetnek! — viharzott el mellettük Luba. Gabi lassú volt, mint a rák. Minek siessen? Úgysem futnak el az iskolák! — Vajon mi történhetett ezzel a fiúval? — töprengett az anyja, miközben autóbuszra sietett. — Pedig mennyire örült az iskolának! Most meg menynyit kell könyörögnöm és ígérgetnem neki, hogy elmenjen egyáltalán. Ilubomír Feldek Bimbó Volt egyszer egy Bimbó. Kicsi volt virágnak. Térdig ért a pöttöm az édesanyjának. Amikor a fűben játszott, még a kobakja se látszott. Bimbó gyerkőc feje fölött édesanyja kongott kéklőn : bimm-bamm, bimm-bamm. Az anyja fölrakta Bimbót a hátára; Bimbó mint nagy ha rang a templom tornyában. Hazafelé anyja hátán magasabb volt a gyomoknál. Édesanyja vitte ringva; Bimbóbuksi bongott bim-bam, bim-bam, bim-bam. Krausz Tivadar fordítása Krasőenic Alex illusztrációja Alighogy Gabi belépett az öltözőbe, a gyerekek máris rázendítettek : — Digi-dagi! Digi-dagi! Gabi eleinte hősiesen tartotta magát. Összeszorította a fogát és nem szólt egy szót sem. Hirtelen azonban egy papucs zúgott el a füle mellett. Bozena Trilecová Dagi — Vigyázz, Dagi, repüüülü! — hallotta Ede hangját. Gabi dühbe gurult és hátba vágta Edét: — Én csak nevetek az Edén, azt sem tudja, mi a regény! — Csöngetnek, nem halljátok?! Bezárjalak titeket az öltözőbe? — zörgette Luba türelmetlenül a kulcsokat. — Várj egy kicsit! — kiáltotta a kis Ivett. Sietve lábbelit akart cserélni, ám nem sikerült neki. A cipőfűzőjével bajmolódott, s minél inkább igyekezett volna, annál rosszabb volt. Óriási iskolatáskája minduntalan félrecsúszott a hátán, majdhogynem ledöntötte őt a földre. — Mutasd! — szólalt meg Gabi nagy komolyan. — Add ide azt a táskát. Majd én viszem. Te pedig siess! — Hogy te milyen erős vagy, Gabi! — kiáltott fel az ámulattól a kis Ivett. — Én bizony nem bírnék el két táskát. És Ede sem ... — Ó, gyerekjáték az egész! — mosolygott szerényen Gabi. Odabent a tanteremben nagy volt a felfordulás. — Tegyétek szabaddá az utat! — kiabálta a pedellus bácsi az ajtóban. — Tegyétek le a holmitokat és toljátok félre a székeket! Egy szekrényt hoztunk nektek. Az elsősöknek több se kellett, s máris megzördültek a székek, a füzetek és ábécéskönyvek meg mind lepotyogtak a földre ... Gabi sarokba vágta a táskáját és nagy kedvvel látott munkához. Meglódított egy padot, s az mint a pinty, máris az ablak alá került. Azután egy másik, egy harmadik .. . A pedellusnak és a fűtőnek már könnyű dolguk volt. Behozták a szekrényt. Odaállították a sarokba, majd siettek a következő tanterembe. A padok és a székek visszakerültek a helyükre, és megkezdődhetett a tanítás. A tanító néni felírt a táblára egy nagy B-t, majd az elsősök felé fordult. Ekkor vette észre az új szekrényt. — De hiszen háttal van! — állapította meg. — Akkor megfordítjuk — szólalt meg Gabi és odakullogott a szekrényhez. Férfiasán nekivetette a vállát, kicsit fordított, kicsit mozdított rajta, s a szekrény máris a helyén volt. — Hűha! — csodálkozott az osztály. — Te egy erőművész vagy, Dagi! — csicseregték a lányok. — Kicsoda? — kérdezte kíváncsian a tanító néni. Ivett fölugrott: — Gabi egy . erőművész! — hadarta. — És ő a legjobb fiú az osztályban. És nem is dagi! Attól kezdve Gabi megváltozott. Szívesen járt az iskolába, s az anyjának sem kellett többé könyörögnie neki és kísérgetnie őt. — Vajon mi történhetett ezzel a fiúval? — csodálkozott az anyja, amikor reggelenként elnézte Gabit, ahogy az iskolába siet. — Aha, tudom már! — villant át az agyán. — Gabi azóta szeret iskolába járni, amióta megvettem neki a görkorcsolyát. Tóth László fordítása Kedves Barátom, a mesében szereplő Gabit Daginak csúfolták az osztálytársai, bizonyára mert... mert kövér volt. A ti osztályotokban is vannak gyerekek, akiket általában nem az igazi keresztnevükön szólíttok meg ? Mit gondolsz, miért éppen azok a nevek ragadtak rájuk, amelyek rájuk ragadtak? írd meg a Kuckóba.
