Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-03-12 / 11. szám
MÉG MINDIG HIÁNYZIK a királyhelmeci babapiskóta Lapunk múlt évi 27. számában „Nemcsak a határidő csúszik ..című riportunkban a tőketerebesi (TrebiSov) nagy kapacitású sütöde üzembehelyezésével kapcsolatos problémákról írtunk. Ezzel egyidőben a királyhelmeci (Královsky Chlmec) pékségben csökkentették a termelést, s természetesen a napi 90 métermázsa kenyér sütéséhez kevesebb munkaerőre lett szükség, mint korábban a teljes kapacitás mellett. Ezért Királyhelmecen a múlt év júniusában 20 munkás feleslegessé vált. Az üzem igazgatósága is átköltözött Tőketerebesre. így a 20 péknek és a 17 adminisztratív dolgozónak csupán két lehetősége volt: az egyik a napi 120 kilométeres ingázás, a másik pedig fizetés nélküli szabadság kérelmezése, míg megkezdődik a felújított királyhelmeci pékségbe a babapiskóta sütése. A próbaüzemet, az első piskóták gyártását 1985 januárjában kezdik meg — mondták annak idején az illetékesek. Január első napjaiban ellátogattunk a királyhelmeci pékségbe. Piskótát nem sütnek. A csarnok átalakításán dolgoznak, a gépeket szerelik. Mikor kezdődhet meg tehát a próbaüzem, mikor kerül az első királyhelmeci piskóta az üzletekbe? Konkrét választ nem kaptunk. A pékség rekonstrukcióját a Kelet-szlovákiai Sütő- és Cukrászipari Vállalat igazgatósága irányítja. Kérdéseinkre Gabriel Jámbor mérnök, a vállalat műszaki igazgatóhelyettese a következőket mondta: — Sajnos, a tőketerebesi járási épitővállalat nem tett eleget teljes mértékben igényeinknek. A tető javítását szeptember végére befejezték, de a válaszfalak építését, a falak csempézését, a betonozási munkákat, a csatornázást már nem vállalták, munkaerőhiányra és korábbi szerződések megkötésére hivatkozva. Ezért kénytelenek voltunk saját szakembereinkre támaszkodni. A központi karbantartó részleg dolgozói bontották le a régi kemencéket, s ezekután szintén ők — géplakatosok. hegesztők — falaztak, csempéztek, betonoztak. Az építőanyagok beszerzése is nagy gondot okozott nekünk. A pékség minden karbantartója és többi dolgozója igyekezett a legnagyobb mértékben segíteni. A gépkocsivezetők, például Balasi István, aki szakképzett kőműves, szabad szombatokon kőművesmunkát végzett, mások is feláldozták szabadnapjaikat. A városi nemzeti bizottság elnöke, Pándi Péter is saját ügyének tekintette a pékség újjáépítését. Segédmunkásokat biztosított a bontáshoz, és a szervezési feladatokban is sokat segített. A helyi kommunális vállalattól is sok segítséget kaptunk. A kemence egy részét a jugoszláv szakemberek már felszerelték. Nincs még viszont a helyszínen a kemence első és utolsó része. A napokban kell megérkeznie a szállítmánynak. A tésztakeverőt Hollandiából kaptuk, fel van szerelve, és már ki is próbáltuk. Január első felében a német szakemberek megkezdték a csomagoló gépsor összeszerelését. A villany- és vízvezeték elkészítésével a járási építővállalatot bíztuk meg, reméljük, hogy minél előbb elkezdik a munkát. Utánuk pedig a Chemkostav vállalat építőire vár a padlózat és a menynyezet speciális kiképzése. Mindezeken kívül még szociális helyiségeket is kell építeni, az építőknek, sajnos, még sokkal több munkájuk van, mint a szerelőknek. A próbaüzem megkezdésének időpontját csak hozzávetőleg mondhatom meg. Március, április? Sajnos, pontosan nem tudom, az építővállalatnak nem lehet hinni. Mi a központi karbantartó részleg dolgozóival mindent megteszünk azért, hogy minél előbb süthessük a piskótát. Az építővállalatokban nem lehet bízni — mondta a műszaki igazgatóhelyettes. Lehetséges, hogy szorgalmasabban, ügyesebben dolgozhattak volna a sütöde újjáépítésén a járási épitővállalat dolgozói, de az igazsághoz, a teljes képhez tartozik még egy apróság. Minden építővállalat még az év elején igyekszik mind a 12 hónapra szerződéses munkát vállalni. A Kelet-szlovákiai Sütő- és Cukrászipari Vállalat az elmúlt év közepén fordult kérelmével az építőkhöz. Ök szerződést csak abban az esetben kötnek, ha menet közben felszabadul némi kapacitás. És igy nem minden munkát végeztek el. A karbantartó részleg lakatosai, hegesztői dicséretet érdemelnek, rengeteg munka áll mögöttük. Nem szeretnénk őket megsérteni, sem köművesi szaktudásukat kétségbe vonni, de az ő szakbizonyítványukon mégiscsak az áll, hogy lakatos vagy hegesztő, nem pedig kőműves, csempéző ... A termelési terv alapján Királyhelmecen az idén 400 tonna kerek babapiskótát gyártanak majd. Ilyen piskótát Csehszlovákiában csak Lomnica nad Popelkouban gyártanak. Királyhelmecről már tiz szakmunkás volt egyhetes tanulmányúton ebben a gyárban. A múlt évi riportunkban említett nyolc asszony közül, akiknek fizetés nélküli szabadság kérelmezését vagy ingázást ajánlottak fel, csupán egy, Kósik Vera van fizetés nélküli szabadságon. Neki is felajánlottak ugyan az expedíciós osztályon kétműszakos beosztást, de ő inkább a szabadságot választotta. Időközben ketten rokkantnyugdíjasok lettek, a többiek folyamatosan dolgoznak a királyhelmeci pékségben. A tőketerebesi pékségbe nyolc pék ingázik hasonlóan, mint nyáron, de szeptember másodikától hetüket vállalati személygépkocsi szállítja munkahelyükre, míg visszatérnek régi pékségükbe piskótát sütni. Végül is megállapíthatjuk, hogy nyár óta néhány gondot megoldottak. Az idős, nyugdíjkorhatár előtt álló asszonyoknak nem kell ingázniuk, találtak számukra munkát Királyhelmecen. Lett üzemanyag is a régen megígért vállalati gépkocsiba. Kár, hogy egy kicsit későn. A lelki megrázkódtatásokat. konfliktusokat, a bizonytalanságot a folyamatos foglalkoztatás miatt az üzem és a vállalat vezetői nagyobb körültekintéssel és nagyobb tenni akarással megelőzhették volna. A tőketerebesi sütödében újra szakemberhiány lesz, ha a királyhelmeciek visszatérnek régi helyükre. Szeptembertől viszont a péksüteményeket már nem délelőtt sütik, s így frissen kerülnek a vásárlóhoz. Az utóbbi hónapokban javult a kenyér minősége is, hatféle kenyeret és 21 féle péksüteményt sütnek. Az átadáskor észlelt hibák jegyzéke még most is egy vaskos kötetet tesz ki. A Chemkostav vállalattal a pékség nem tud zöld ágra vergődni. Beáznak a falak, nem zárnak jól az ablakok, beázik a gépház is. A cukrászat szigetelését a pékség karbantartói javították meg. s így decemberben a cukrászatban is megkezdődött a munka. MILICKY JOLÁN Ritkuló házak, erdővé sűrűsödő fák — ez már a városperem. Az autósztrádától balra, a dombok mögött még egy új lakótelep. Az előtérben néhány alig befejezett irodaház, egy üzem és egy iskola, amely a múlt év szeptemberében fogadta első tanulóit. Ha majd tábla kerül egyelőre nem létező kapujára, ez lesz ráírva: Középfokú Élelmiszeripari Szaktanintézet. Bratislavában minden bizonnyal a legújabb szakmunkásképző intézmény. Az itt oktatott két szakma közül az egyiket Nyitrán (Nitra) és Kassán (Kosice) tanítják még, de a másikat sem sokkal több helyen. Az előbbi a pék szakma, az utóbbi a cukrászat. A „pék" szó hallatán az ember akaratlanul is „A" kenyérre gondol, amely hosszú évszázadok óta létének szimbóluma. S ezért megkülönböztetett figyelemmel kíséri a kenyérgabona csírájától egészen a terített asztalig. Mégis, amióta nem az édesanya, a nagyanya vagy a feleség dagasztja, süti otthon a kenyeret, egyre inkább csak egy gépcsinálta, gyári árucikké alacsonyodon tudatában. Pedig tudván tudja, ha nem lenne... (???). S aki készíti? A pék? Hát még ma is van? —■ kérdezhetnénk egy kis iróniával. Mert felmerül a kérdés, hogy nevezhetjük-e az automatikus berendezések gombjait nyomogató, különböző mérőműszereket figyelő embereket péknek, még ha valójában kenyeret sütnek is? — De még mennyire! A közvélemény tévedése, hogy ez kihalófélben levő szakma. Szó sincs róla! Csak a pékek munkaeszközei, munkamódszerei változtak meg a kornak megfelelően — magyarázza indulatosan Dr. Mária Paulicková, a szóban forgó szaktanintézet igazgatója. — Intézetünk fő feladata, hogy szakembert neveljünk a Malom- és Sütőipari Konszern bratislavai vállalata számára. Erről huszonhárom pedagógus gondoskodik, beleértve a tanműhelyek mestereit és a Otthonosan a diákotthonban
