Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-02-19 / 8. szám
A nők háborúellenes mozgalma és béketörekvései mindegyre szélesednek-erősödnek Ausztráliában is. Első sikeres béketáborukat a Pine Gap melletti amerikai lehallgató, illetve monitoros katonai támaszpontnál ütötték fel tavalyelőtt év végén. Tavaly decemberben újabb béketábort létesítettek a Stirling tengeri támaszpontnál, amelyet rendszeresen használ a 7. amerikai hajóhad, s amely egyike a harminc ausztráliai amerikai katonai támaszpontnak. A Stirling támaszpont körülbelül 60 kilométernyire van Perthtől. a földrész nyugati partvidékén. A hetvenes években, amikor a perthi kikötőben többször kötöttek ki amerikai hadihajók és tengeralattjárók az akkori miniszterelnök, Antony Fraser felajánlotta az Egyesült Államoknak, hogy létesíthetnének itt egy állandó, „hazai” tengeri támaszpontot. Az ajánlatot elfogadták, a támaszpontot felszerelték javító-szerelő dokkokkal, és az amerikai tengerészek számára üdülőket, sportpályákat létesítettek, hogy legyen hol pihenniük s eltölteniük szabad idejüket, amíg hajójukat, tengeralattjárójukat ismét rendbehozzák, vagy kicserélik a pihenő hadihajók személyzetét. Az elmúlt három év alatt 132 hadihajó és 12 tengeralattjáró fordult meg a támaszponton. Abban az esetben, ha a támaszpontra egy egész hajóhad érkezik, Stirling ideiglenes lakossága — tengerészgyalogosok, katonák, kiszolgáló személyzet stb. — általában nyolc és fél ezer főre emelkedik. Sok ausztráliai társadalmi szervezet és mozgalom, köztük például a „Nők az erőszak ellen”, a „Nők a túlélésért”, a „Nők a világbékéért”, a „Nők atomellenes társulása” és így tovább, egyforma elszántsággal tiltakoznak az egyre gyarapodó amerikai katonai jelenlét ellen Ausztráliában és a Csendes-óceán térségében. Egyben azok ellen a negatív jelenségek ellen is tiltakoznak, amelyek az amerikai katonaság ottlétének kísérői az ausztráliai kikötőkben, ahol egyre több az erőszakos cselekmény, terjed a prostitúció s ezzel együtt a nemi betegségek is. A Stirling amerikai katonai támaszpont közelében. Point Peronban két hétre, december 1-től 14-ig szervezték meg a béketábort. A résztvevők Ausztrália keleti partvidékéről „békevonattal” érkeztek a táborba, a kontinens egyik végétől a másikig 4 450 kilométert kellett utazniuk. Útjukat több helyen is megszakították, hogy a nagyobb városokban, településeken békenagygyülést tartsanak, s megmagyarázzák tiltakozásukat az amerikai katonai jelenlét, valamint az Indiai-óceán térségére vonatkozó ENSZ-felhívás megszegése ellen; e felhívás szerint az Indiaióceán térségét atommentes, békeövezetté kell nyilvánítani. Az ausztráliai nők mind elszántabb küzdelme is azt bizonyítja, hogy bolygónk minden földrészén, minden országában a nők egyre mélyebben tudatosítják s tisztában vannak vele, hogy egy termonukleáris háború az élet végét jelentené, s ezért minden erőnkből meg kell akadályoznunk kitörését. — g —
