Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-02-12 / 7. szám

Négyszemközt /Íz irka firkától a meséig Kedves Ifjú Barátom! Szenvedélyes, de őszinte leveledre szeretnék érde­mében és tárgyilagosan válaszolni, bár az utóbbi, azt hiszem, nemigen lesz ínyedre. Mégis remélem, hogy véleményemet fontolóra veszed, s akkor édesapád döntését is meg fogod érteni. Azt írod: „Tizenhat éves vagyok, tanonciskolába járok. Minden vágyam és álmom egy motorkerékpár. Már egy ideje a zsebpénzem nagyobbik részét megtakarítom, és amit nyáron kerestem, abból is csak a legszüksége­sebbre költöttem. Ami összejött, nem nagy pénz, de nem is olyan kevés. A barátom fölajánlotta, hogy ennyiért eladja a motorkerékpárját. Nagyon boldog voltam, hogy álmom végre teljesül. Apám azonban hallani sem akar róla, azt mondta, hogy keservesen megtakarított és a tisztességes munkámmal megke­resett pénzt nem engedi kidobni, holmi ócskavasra. Több vita nincs. Bevallom, erre olyan csúnyán és neveletlenül reagáltam, hogy le sem merem írni. Dehát utóvégre is az én saját pénzemről van szó, és a motorkerékpár megéri. Apám még csak arra sem hajlandó, hogy megnézze, s bármennyit kérek, ku­­nyerálok is, a válasza mindig az, hogy nem és nem. Szerintem nincs igaza. Neked mi a véleményed?” Először is nem feltételezem, hogy apád a megta­karított és megkeresett pénzedet el akarná venni és „beolvasztani" a családi kasszába. Bár ehhez joga tenne, hiszen még kiskorú vagy. Meggyőződésem, az a szándéka, hogy pénzeddel te rendelkezzél, de előbb tanulj meg vele okosan bánni. Feltehetően nem is az az egyetlen baja, hogy használt motorke­rékpárt akarsz venni, amivel esetleg alaposan be­csaphatnak, s aztán se pénz, se posztó. A vásár ellen valószínűleg más okokat is felsorolt, főleg olyanokat, amik miatt nem engedi, hogy ebben a korban meggondolatlanul össze-vissza száguldozzál egy szá­modra még igen veszélyes alkalmatosságon, esetleg hencegésből a barátaid és a lányok előtt Értsd meg, apád elsősorban veszélyekre gondolt, amelyek a fiatal, felelőtlen, meggondolatlan motorosokra lesel­kednek. Megtiltotta, mert nem akarta, hogy egy pillanat alatt örök nyomorékká válj, vagy még ennéI is jóvátehetetlenebb szerencsétlenség történjen, amit az újsághírekben úgy szoktak megfogalmazni, hogy „... kórházba szállítás közben meghalt”. A határo­zott tiltással megspórolta magának a magyarázko­dást a gyorshajtás következményeiről, mert bizonyá­ra tudta, hogy az ilyesfajta „hegyibeszéd" az egyik füleden be, a másikon ki. S hogy mennyire igaza volt, azt az első, féktelenül indulatos reakciód is bizonyította. Aki motorozni akar, annak elsősorban, mindenben és mindenkor önuralomról kell tanúsá­got adnia. Igen, apád nem a pénzedre pályázott, hanem téged féltett, és azokra az ismeretlenekre is gondolt bizonyára, akiket — mint tapasztalatlan és forró fejű motoros — végzetesen megkárosíthatnál. Véleményemet kérdezted, s e helyett én apádét tolmácsoltam, remélem érthetően, úgy, hogy magad is elgondolkodhatsz ezekről a döntő szempontokról. Egyébként kipróbálhatod, hogy apád, ami a pénzedet illeti, önkényesen, „hatalmi pozíciójából” kifolyólag határozott-e így. Kérdezd meg például, hogy ve­­hetsz-e magadnak sífelszerelést, ami szintén nem olcsó mulatság, vagy mondjuk befizethetsz-e vala­melyik utazási irodánál egy szép külföldi útra, nyara­lásra, vagy megvehetsz-e magadnak valami mást, amire nagyon-nagyon vágyódsz. Mert ugye, álmaid­ban más dolgok is szerepelnek, nemcsak a motorke­rékpár?! Aztán írd meg, hogy ezekre, vagy más hasonló ötletedre, kérésedre, hogyan válaszolt édesa­pád. Szeretettel üdvözöl &M vü Negyvenhat éves, 160 cm magas, sokolda­lú, természetet, családot szerető, jószívű, hűséges, szerény elvált asszony, két felnőtt gyerekkel ke­res családszerető férjet, apát, akinek a segítségé­vel megteremtené a kö­vetkező évek boldog csa­ládi fészkét. Jelige: „Boldog csalá­di élet" Huszonkét éves, barna hajú elvált nő keresi megértő férfi társaságát 28 éves korig. Minden levélre válaszol. Fénykép szükséges. Jelige: „Együtt köny­­nyebb" Szeretnék rátalálni Tizenkilenc éves, 165 cm magas, szőke hajú, kék szemű lány, aki szereti a zenét, a termé­szetet, és szívesen süt, főz, társaság hiányában ezúton szeretne megis­merkedni hozzáillő fiúval 23 éves korig. Csak fény­képes levelekre válaszol. Jelige: „Szeress és én szeretni foglak" Tizennyolc éves, 170 cm magas, barna szemű és hajú lány, aki szeret mindent, ami szép és nemes, ezúton szeret­ne megisrherkedni vidám természetű fiúval 25 éves korig. Minden levél­re válaszol. Jelige: „Szerelmet adj a szerelemért" Hatvanhárom éves, 168 cm magas, barna hajú, egyedül élő, saját lakással rendelkező öz­vegyasszony korban hoz­záillő özvegyembert ke­res, aki hozzáköltözne. Jelige: „Nehéz egye­dül" avagy mire figyeljen a szülő? Az egészséges kisgyermek — ha nem alszik — állandóan mozog. Figyel, játszik, „beszélget", vagyis tevékeny, aktív. Annyira így van, hogy ha nem olyan aktív, ahogy megszoktuk tőle, betegségre gya­nakszunk, ami rendszerint be is következik. A játék, a tevékenység ugyan­olyan fontos a kisgyermek életé­ben, mint a táplálkozás. Az evés, a játék és bármiféle tevékenység elengedhetetlen feltétele a fejlő­désnek. Ahogy az életkorának megfelelő táplálékkal igyekszünk minél tökéletesebben ellátni, ugyanúgy fontos, hogy az életkorá­nak megfelelő játékot és az egyéb tevékenységet is lehetővé tegyük számára. Nem erőltethetjük, hogy saját elképzelésünk, vágyunk sze­rint legyen tevékeny; nem kíván­hatjuk, hogy azt csinálja, amit mi akarunk, de felkínálhatjuk a lehető­ségeket, hogy saját vágya, érdeklő­dése szerint foglalja el magát. Érdemes kissé magunkba néz­nünk, hogyan élünk mi, felnőttek. Valamilyen munkát végzünk ott­hon vagy a munkahelyünkön, de a munka után sem vagyunk tétlenek. Sportolunk, olvasunk, tévét né­zünk, tanulunk, játszunk, kirándu­lunk, barátainkkal szórakozunk... Fel sem sorolható, mi minden köt le bennünket. És miközben csiná­lunk valamit, érdeklődés, jó érzés, öröm, elégedettség vagy éppen el­lenkezőleg, kellemetlen érzés, bosszúság, közöny tölt el bennün­ket, de mindig felfedezhetünk ma­gunkban valamilyen érzelmet, ha figyelünk tevékenységünk közben magunkra. Valamilyen érzelem kí­séri, amit teszünk. Hasonlóképpen van a gyermek­kel is, érzelmek fűződnek ahhoz, amit csinál. Amíg kicsi, addig jó vagy rossz számára valami, a jót igyekszik ismételni, a rosszat elu­tasítja. A jónak vagy rossznak leg­szembetűnőbb példáit az étkezés­nél tapasztaljuk, kiköpi, amit nem szeret, és nagyokat cuppog ahhoz, ami jólesik neki. Ahogy növekszik gyermekünk, a tevékenységet kísé­rő érzelmek finomulnak, árnyaltab­bá válnak. Van, ami nagyon jó, más valami nem nagyon jó, és a rossz is kicsit rossz vagy nagyon rossz lesz. A széphez általában a kellemes, a csúnyához a kellemetlen érzések tapadnak. Tevékenység közben a gyermek megismeri, tanulja az ér­zelmeket. Mire a kisgyermekből nagycso­portos óvodás lesz, képes kifejezni érzelmeinek árnyaltságát. „Nagyon szeretek nevetni... Kicsit szeretek építeni, jobban szeretek doktomé­­nist játszani... Sajnálom Hófehér­két, amikor a mostohája elkergeti, nagyon boldog vagyok, amikor a törpék kedvesek hozzá ... Szomo­rú vagyok, ha a hideg hóban dide­reg a madárka ..." — mondják a hat év körüli gyerekek, ha játékuk­ról, meséről beszélgetünk velük. Amikor mi, felnőttek dolgozunk, vagy egyébbel foglalkozunk, rend­szerint kapcsolatba kerülünk mun­katársainkkal, barátainkkal, csalá­dunk tagjaival, még a tévében lá­tott, rádióban hallott bemondóval is. Egyik tetszik nekünk, a másik nem. Tevékenység közben alakul­nak a gyermek társas kapcsolatai is. Minden, aminek részese, a fürdés, az étkezés, a játszás, mindenek­előtt a szülőkkel, a testvérrel, , nagyszülőkkel, rokonokkal kap­csolja össze. Ahogy szélesedik a tevékenységek köre és tartalma­sabbá válik a játék, úgy nő a kap­csolatok köre is. A gyerek a tevé­kenység közben átéli, tanulja a kapcsolatokat. Más a kapcsolat az anyával, az apával, más az óvodás Zsoltival és Katival, megint más az óvó nénivel. Munka vagy szórakozás közben mi magunk, felnőttek is ezerféle dologgal ismerkedünk meg, min­dig tapasztaltabbak leszünk. Tevé­kenység közben tanulja meg a gyerek is, hogy a pohárból inni lehet, hogy a labda gurul, a víz folyékony, az építőkocka viszont szilárd, amivel építeni lehet, amit egymásra lehet rakni; hogy valami kisebb, más dolog nagyobb, hogy az autóval, a vonattal utazunk. Fel­ismer dolgokat, megtanulja nevü­ket, megismeri szembetűnő tulaj­donságaikat. Pici korától tanul fi­gyelni, észlelni, emlékezni, elkép­zelni dolgokat, gondolkodni, tevé­kenység közben fejlődnek az értelmi képességei. Mire nagycsoportos óvodás lesz, egészen komoly fela­datokat old meg cselekvő és gon­dolkodó tevékenységgel. Sz. I. (nőn)

Next

/
Oldalképek
Tartalom