Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-02-12 / 7. szám
^országos spartakiád sportrendezvé*®*-nyei közül is az elsők között emlegethetjük a Tajovban megrendezett szokolovói versenyt, amelyen Szlovákia legjobb honvédelmi sportolói vettek részt. Az úszás mellett sokan a sífutást tartják optimális sportágnak. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, hozzátesszük: méltán. Maradjunk hát a fehér nyom megszállottjai között, és tegyünk rá még egy „lapáttal". Nevezetesen egészítsük ki a sífutást céllövéssel, és máris a biatlonról beszélünk. Sokak számára idegen, ismeretlen ez a sportág. Pedig már a múlt század végén rendeztek hasonló versenyeket Oroszországban. Később az északi államokban. Kezdetben többtagú csoportok versenyeztek egymással. A biatlon mai formája Svájcban alakult ki. Nálunk a Polgári Honvédelmi Szövetség az I. csehszlovák hadtest szokolovói ütközetének tiszteletére minden évben számtalan versenyt rendez, Szlovákiában tavaly több mint százezer résztvevőt jegyeztek fel. Többségük fiatal, de vannak, akik már évek óta együtt élnek a sílövészettel. Pedig e verseny megszállottjait nem kényeztetik el a megtelt nézőterek, az átigazolásért „járó" busás öszszégek. Izgalmas csatájukat legtöbbször érintetlen, néptelen terepen vívják. Pedig egy jól megrendezett verseny bővelkedik izgalmakban, látványosságban. „Egészen más közönség előtt versenyezni. Különösen a lövöldén nagyobb a felelősségtudatom. Mit szólnak a nézők, ha célt tévesztek?!" Ezek Edita Koritková szavai, ő már alapiskolás korában kitűnő sífutó volt. Ez nem csoda, hiszen a Tátrában sítalppal a lábukon születnek a gyerekek. Természetesen, az eredményekért tenni is kell valamit. Sportiskolába készült, csakhogy a sífutók osztálya már megtelt. Az apja rábeszélte, próbálja meg a sportlövészetet — mert ilyen osztály is nyílt. Edíta nem nagyon akarta, de végül is ráadta a fejét, és nem bánta meg. A céllövést hamar megkedvelte. Érdekesnek találta ezt a társítást. Állítja — a sílövészet sokkal érdekesebb a sífutásnál. Itt teljesen más a légkör. így aztán még nagyobb kár. hogy a nézők többnyire elmaradnak ezekről a versenyekről. Edita Koritková nagyon hamar felverekedte magát a legjobbak közé. Háromszor volt országos bajnok, kétszer szlovákiai első (1980-ban és 1984-ben). A sílövők berkeiben az utóbbi időben egyre gyakrabban hallani — „Hová lett a mi országos hírű, első számú versenyzőnk?". Pedig Edita megtalálható most is minden versenyen — ugyanis róla van szó —, talán csak a megszokott mosoly hiányzik arcáról. És természetesen még valami: az eredmények. Mi okozta a törést? A törés, lehetne a tömör válasz. Álma, a főiskola egyelőre nem teljesült. Az óramű pontosságú sportiskolái menetrendet felváltotta a mindennapi munka, az utazás. Nem mondja ki, de szavaiból érezni. Többre vagyok képes, de ilyen körülmények mellett... A sportolás is formálja az embert. A rendszeresség, a kemény munka, a kitartás, az akarás nyomot hagy az ember jellemén. Az élmények gazdagítják lelkivilágát. Ám valahol ott lapul a csalódás is, amely mint a gyom duzzad-terjed, ha teheti. A körülmények, sajnos, gyakran besegítenek. Aki erős, az nem hagyja magát. És egy igazi sportoló miért ne legyen ilyen?! Edita túl sokat fektetett eddig kedvenc sportjába, és túlságosan megszerette. Nem adja fel. Persze ezt az idényt most már csupán sétának tekintheti, de ismét megcélozza a főiskolát. S ha nem téveszt célt, bizonyára visszanyeri régi formáját, és a fehér nyomban meg azon kívül is a régi lesz, hiszen a képességei megvannak hozzá. A sílövészet nemzetközi szinten egyre nagyobb teret hódít. Hagyományainkra és versenyzőink képességeire való tekintettel joggal várunk előkelőbb helyezéseket. Az eredményesség kulcsa valahol a szervezési akták alatt lapul, és ezt előszedni nem a versenyzők dolga. Viszont szükséges, mert remélhetőleg nincs messze az az idő, amikor a női sílövészet is az olimpiai sportok közé kerül. Kép és szöveg: NAGY LÁSZLÓ megsmcs 1. Az ügyesebbek alig fékeznek 2. Renata Patrááová: Valahogy így kell 3. Zuzana GajdoSová mindkét számban győzött 4. Edita Koritková 5. Ilyenkor a világ leszűkül <> \