Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-02-05 / 6. szám
CSALÁDI KOR Ha családtervezésről, születésszabályozásról esik szó, az emberek általában a születések korlátozására, a védekezésre vagy a terhességmegszakitásra gondolnak. Pedig a családtervezés igazi tartalma az, hogy a gyermek nem véletlenül jön a világra, hanem érkezésére a szülök tervszerűen felkészülnek, azaz előre meghatározzák születendő gyermekeik számát és a születésük közötti időszakot is. Mert a gyermek akkor igazán a legnagyobb boldogság forrása, ha a házastársak örömét és nem gondját fokozza. Az ilyen értelmű családtervezés egyre szélesebb körben terjed, és ebben a kultúra egyik eredményét kell látnunk. Az ember, aki kutatja és megismeri a természeti és a társadalmi törvényeket, tudása birtokában a szaporodást sem bízza a véletlenre, hanem gondosan felkészül a gyermek fogadására. 1968 óta a családtervezés az Egyesült Nemzetek Szervezetének megállapítása szerint az alapvető amberi jogok közé tartozik. A felkészülés első eszköze és célja a jó egészségi állapot. Ismeretes, hogy a terhesség és a szülés fokozott munkát ró a keringésre, a májra, a vesére, a tüdőre, a csontrendszerre egyaránt. Helyes gyakorlatnak kell tekinteni, ha a házaspár még a terhesség előtt megvizsgáltatja magát, és mindketten törekszenek arra, hogy a fogamzás idején a legjobb egészségi állapotban legyenek. Ha egészséges ondósejt termékenyít meg egészséges petesejtet, akkor számíthatunk egészséges újszülöttre. Nem elég tehát a terhesség alatt kerülni az ártalmakat, azokat még a terhesség előtt kell kiküszöbölni. Gondolok a munkahelyi károsító tényezőkre, mint például a különféle ártalmas vegyi anyagokra és ionizáló sugárhatásokra, a nagyon meleg munkahelyre, de különböző gyógyszerekre is, különösen a nyugtátokra és az altatókra, továbbá egyes élvezeti cikkek, mint az alkohol és a feketekávé mértéken túli fogyasztására. A dohányzás káros hatása terhesség alatt közismert — amint már korábban is írtuk —, a dohányzó terheseknél lényegesen gyakoribb a vetélés, a koraszülés, még a fejlődési rendellenességek előfordulása is, és az újszülöttek súlya is kisebb az átlagosnál. A dohányzás ondókárosító hatását a meddőség vagy az ismétlődő vetélések eseteiben végzett ondóvizsgálatokból állapították meg. A dohányzás tartamától és mértékétől függően először az ondósejtek mozgásképessége (ami az életképességükre utal) csökken, majd a számuk a normális alá száll, végül a kóros alakú és nagyságú sejtek szaporodnak el. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a károsító hatás a petesejtet sem kíméli. A passzív dohányzás okozta károsodások még nem teljesen ismertek. A dohányosok gyermekeinél, életük első évében kétszer annyi hörghurut és tüdőgyulladás fordul elő, mint a nem dohányzók utódainál, s a későbbiek folyamán is fokozottan érzékenyek maradnak e betegségek iránt. — A gyermekek dohányzásában a szülői minta a legnagyobb jelentőségű. A nem dohányzók gyerekeinek kevesebb mint 10%-a, ha mindkét szülő dohányzik, több mint 70 %-a vált dohányossá. A szülők vércsoportkülönbségének a születendő gyermek egészségére semmi jelentősége nincs — egyes kivételes Persze, ha az átlagosnál jobbak az adottságok, a szülőkkel való együttlakás lehet kellemes, főleg, ha az együtt - lakók mindegyike törekszik a harmóniára. — A több generációs család együttlakásának — ha a lakás elég nagy és szeparálható — előnye is van: a kisgyermek ilyenkor nem köti le a fiatal szülők minden szabad idejét, könnyebben jutnak szórakozáshoz, vehetnek részt baráti találkozókon, több lehetőségük nyílik tanulásra. A tanulással kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy egyre sűrűbben találkozunk olyan egyetemi hallgatókkal, akik egyetemi éveik alatt kívánják világra hozni tervbe vett gyermeküket. Elgondolásukat azzal indokolják, hogy nem akarnak diplomájuk megszerzése után kiesni munkájukból a szülés miatt, és így tápot adni olyan megállapításnak, hogy teljes értékű munkájukra nem lehet számítani. Mindenki szeretné, hogy gyermeke boldog felnőtté fejlődjék. Ennek alapfeltétele, hogy a gyermek kiegyensúlyozott, örömteljes, szeretetet árasztó környezetben, röviden boldog házasságban növekedjék. A gyermek vállalásában tehát a döntő tényező, hogy a házastársak bízzanak egymásban, házasságuk sikerességében és szilárdságában. Ennek alapja az, hogy házasságban a szeretet és a felelősségtudat sohase csökkenjen. Mindennapi örömök forrása esetektől eltekintve, amikor a leendő anyánál nem megfelelő vért használtak fel vérátömlesztésre. Minden józan gondolkodású ember egyetért azzal, hogy a gyermek világrahozatalának vannak anyagi feltételei is. Kell, hogy legyen olyan biztos jövedelem, amely a család eltartását lehetővé teszi. De súlyos tévedés azt hinni, hogy a kisgyermek luxust igényel. Nagyon sok tapasztalat bizonyítja, hoy a túlságos jólét, különösen, ha elkényeztetéssel társul, előnytelenül alakítja a gyermek jellemét. A régebben szellemesnek tűnő „kicsi vagy kocsi?" kérdésfelvetés nem jellemző fiataljainkra. Ne tagadjuk, hogy azért vannak olyanok, akik sürgősebbnek tartják az anyagi javak be- és megszerzését, a szórakozást, az utazást, mint a gyermekszülést. Azt hiszik, hogy erre akkor is ráérnek, ha majd minden együtt lesz, és közben megfeledkeznek arról, hogy ahány évvel elhalasztják a szülést, annyival rövidebb ideig lesz gyermeküknek anyja és apja. Jelentősége van annak is, hogy fiatal szülők könnyebben találják meg a kapcsolatot a kisgyermekkel. A túl fiatalon (14—17 éves korban) vállalt szülést azonban nem lehet ajánlani. A nemi élet korábbi megkezdése folytán ezek száma emelkedőben van. Ez nem a tudatos elhatározás következménye, hanem éppen a tudatlanságé. Akkor, amikor a biológiai érettség következtében már keletkezhet terhesség, a fiúknak és különösen a lányoknak ismerniük kellene a fogamzásgátlás módjait saját érdekükben is, meg orvosi szempontból is — a nem kívánatos terhességek megelőzése érdekében. Néhány újabb keletű külföldi és hazai felmérés egyaránt azt mutatta, hogy a fiataloknál az első nemi érintkezéskor vagy egyáltalán nem történt védekezés, vagy történt ugyan, de nem megfelelő módszerrel. így terhesség keletkezik, amelynek megtartására elsősorban azért vállalkoznak, mert elterjedt az a tévhit, hogy ha az első terhességet megszakítják, annak meddőség lesz a következménye. Nagyon-nagyon ritkán egy-egy súlyosabb szövődmény valóban vezethet meddőséghez, és mindent meg kell tenni, hogy terhességmegszakitásra lehetőleg ne kerüljön sor. De tudni kell azt is, hogy a nagyon fiataloknál több a súlyosabb terhességi és szülési szövődmény is. Továbbá: ilyen fiatal korban rendszerint nincs még meg sem a szakmai végzettség, sem a gyermek felneveléséhez szükséges megfelelő anyagi megalapozottság. Minél korábban szül valaki, annál valószínűbb, hogy a szakmai képzés megszakad és — sokak tapasztalata szerint — a szülés után sem folytatódik. Egy ausztriai vizsgálatnál a nagyon fiatal korban szült nők közül 80 % úgy vélte, hogy helyesebb lett volna várni az első szüléssel legalább 20 éves korig. A szülésre legalkalmasabb korszak a 20. és 30. év közé esik, és célszerű, hogy két szülés között legyen elég idő a szervezet regenerálódásához. A jó házasságnak és a gondos gyermeknevelésnek egyik legfontosabb feltétele a barátságos otthon. Tulajdonképpen a lakás megszerzése és berendezése ma a legnagyobb gond, különösen a városban lakók számára. A lakásépítések üteme ugyan gyorsul, de még korántsem tudjuk megoldani a városokba költöző falusi lakosság nagy tömegeinek megfelelő elhelyezését. A többnyire kis méretű lakások zöme nemigen felel meg — még a gyermektelen fiatal házasok esetében sem — a közös otthon kialakítása igényének. A családtervezéshez tartozik az is, hogy tervszerűen határozzák meg a születendő gyermekek számát és érkezésük idejét. Nehéz egyetérteni egyetlen gyermek tervezésével, mert ez rossz a szülőknek, még rosszabb azonban a megszületendő gyermeknek. Az egyetlen gyermek úgy látja, úgy érzi, hogy minden miatta, érte történik, a világ körülötte forog, így még a neveléstudományban nagyon járatos szülők gyermeke is önzővé válik. Ha azután az ilyen gyermek felnő, és kiderül, hogy a világ mégsem körülötte forog, akkor meghasonlik önmagával, szerencsétlennek érzi magát. Megszokja, hogy a szülők mindent megtesznek helyette, minden kellemetlenséget elhárítanak a feje fölül, önállóban lesz, és a legkisebb nehézség súlya alatt összeroppan. Rossz a szülőnek is, mert gyermeke legenyhébb betegsége is súlyos izgalmat és szorongó félelmet okoz. A gyermek betegség vagy baleset miatti elvesztése (ha tíz van is!) nehezen elviselhető csapás. Az egyetlen gyermek elvesztése azonban csaknem elviselhetetlen, különösen, ha a szülők olyan korba jutottak, amikor új gyermek megszületésére már nem számíthatnak. Pszichológusok, pedagógusok megfigyelése és megállapítása szerint az a helyes, ha a gyermekek közötti korkülönbség nem több két-három évnél. A gyermek nevelését rendkívül megkönynyíti, ha testvérében barátot is talál, ha nem kell unatkoznia sohasem, mert testvére egyben játszótszótársa is. A családi élet ott a legboldogabb, ahol sok gyermek kacagása, testi és szellemi fejlődése lesz a mindennapi örömök forrása. (Részlet Dr. Hirschler: Nemcsak nőkről — nemcsak nőknek c. könyvéből.) (nőid)
