Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-02-05 / 6. szám

Négyszemközt

Kedves Uram!

Levelében arról ír, hogy ön is, felesége is úgy érzik: kátyúba jutottak a neveléssel. „ Tizenhat éves a fiunk, tizennégy éves a lányunk. Eddig semmi baj sem volt velük, alapjában véve most sincs, de aggódunk, mert tanácstalanok vagyunk, hogyan, mire neveljük ezt a két serdülő emberpalántát, akik legdrágább kincseink. Sohasem voltak különösebb, maximalista nevelési elveink. Megköveteltük az őszinteséget, mert mi is mindig mindenben őszinték voltunk s vagyunk, bevontuk őket kiskoruktól a család minden ügyébe, megtanultak a pénzzel bánni, s megtanulták fegyelmezni igényeiket. Most azonban elérkezett az ideje, hogy megértessünk velük olyan fogalmakat, mint a munkaszeretet, erkölcs, felelősség, társadalmi tudat, állampolgári kötelesség, véleményformálás, magatartás, becsület és tisztesség az élet minden dolgában, és annál is inkább, mivel már észreveszik s ésszel felfogják mindezek ellenkezőjét, amit olykor környezetünkben látnak, aminek egynéhány esetben tanúi. Mi eddig sem „papoltunk", ezután sem fogunk, de mégis..."

Meggyőződésem, hogy azok a szülők, akik még gyermekük megszületése előtt összeállítják a nevelési elvek egész listáját, a jó szándéknál tovább aligha jutnak, s végül oda lyukadnak ki, hogy nevelésük nulla, ezzel szemben anarchisztikus zűrzavarral küszködnek, ha gyermekeik már a serdülőkor küszöbén szinte „kicsúsznak" a kezükből. Jellegzetes helyzet alakul ki ilyenkor a családban (de tágabb közösségekben is, mint rokonság, munkakollektíva stbj: mindenki jót akar, csak mindenki másképpen, s olyannyira másképpen, hogy végül is minden jó szándék elvész az irreális elképzelések és lehetetlen ábrándozások útvesztőjében. Szerencsére, az önök esete egészen más: jóformán öntudatlanul is ráleltek s követték az egyedül célravezető nevelési módszert: a gyermek nem játékszer, nem gügyögő, bűbájos, „atyalapatyázó" és szórakoztató lényecske, nem a felnőttek pici és „édes" hasonmása, hanem születésétől kezdve önálló, a szülőkkel egyenrangú egyéniség. Ember.

Ehhez kell tartaniuk magukat most is, a kamaszkor kezdetén. A kamaszkor általában azokban a családokban okoz bonyodalmakat, nehézségeket, amelyekben a gyermek mindig alá- vagy fölérendelt helyzetben volt és van, ahol a szülők sohasem tekintették gyermekeiket egyenrangú partnernek. Az önök gondjait egy mondatban is összefoglalhatnám : hogyan neveljenek gerinces, je/lemes embereket, felnőtteket gyermekeikből ?

Hadd nyugtassam meg önöket, ha továbbra sem lesz szakadék szavaik és tetteik között, ha a szónak és a tettnek továbbra is meglesz a becsülete, az értéke, nem csalódhatnak a későbbiekben sem gyermekeikben. Ugyanis, a szép és fennkölt szavak igazságát el nem vitatva, mégis azt hangsúlyoznám, hogy az erkölcsi fogalmaknak tartalmat és súlyt csakis és kizárólag a példa adhat. A szülők példája legelsősorban. Még akkor is, ha a kamasz, a bak fis néhol mást lát: jellemtelenséget, amelyet bizonyos emberek okosságnak, ügyességnek, élelmességnek, alkalmazkodóképességnek csúfolnak. Még akkor is a szülök példája, a családi légkör a döntő, ha a serdülő gyermekek az egyívásúaknál, az osztálytársaknál azt látják, hogy őket semmilyen lelki probléma sem érdekli, akiknek egyetlen gondjuk, hogyan fogjanak ki a tanáron, s „blicceljenek"minél többet és hogy hol lehet, hová érdemes „zsúrokra" járni... Ám, sajnos, távolról sem oly gondtalanok, mint amilyennek látszanak, illetve látszani szeretnének.

Önök nem így nevelték gyermekeiket A jó alapra építve, most már csak a veszélyekre kell figyelmeztetniük őket, csak az eszközökre kell rámutatniuk. A tartásukért, a jellemükért folyó küzdelmet most már gyermekeiknek maguknak kell megvívniuk. A szülői példát követve.

Üdvözlettel . "Y/

Kihez forduljunk?

1985. január 1-én érvénybe lépett a Szlovák Nemzeti Tanács (egyidejűleg a Cseh Szocialista Köztársaságban a Cseh Nemzeti Tanács) közjegyzői és bírósági illetékekről szóló két új törvénye. Ezek jelentőségéről szeretnénk olvasóinkat tájékoztatni.

Az eddigi közjegyzői illetékeket társadalmunk gazdasági és szociálpolitikai fejlődése túlhaladta. Főleg arra való tekintettel, hogy a mi társadalmunkban a lakosság nagy részének magántulajdonban lévő vagyona van, ami adózott munkabevételből származik, ezért az eddigi illetékeket jelentősen csökkenteni kellett, és az illetékek nagyságának megállapításánál be kellett vezetni a rokonság foka, valamint más személyes viszony szerinti lineáris díjszabást. Egyidejűleg szükségessé vált a lineáris díjszabás egységesítése az örökléssel, ajándékozással és a legközelebbi hozzátartozók közötti átruházással szerzett vagyonnál. Ennek alapján a közjegyzői illetékek az új törvény szerint a következők:

— A házastársak, gyerekek, unokák és szülők esetében a közjegyzői illeték az ingatlan átruházásánál, öröklésnél az átírandó vagyon értékének 1 százaléka, legkevesebb azonban 100 korona minden illetékfizetönél.

— A többi hozzátartozók (testvérek, nagyszülők) és azon személyek esetében, akik az örökhagyóval (átruházóval) legalább egy évig éltek halála (az átruházás) előtt közös háztartásban, egységes díjszabás érvényes az ingatlan átruházásánál, öröklésnél és ajándékozásnál, mégpedig az átírandó vagyon értékének 5 százaléka, legkevesebb azonban 200 korona minden illetékfizetőnél.

— Ugyanez a díjszabás — azaz az átíratott vagyon értékének 5 százaléka — érvényesül a közjegyzői illetékeknél is az ingatlan átírásánál idegen személyek között.

— Az öröklésnél és ajándékozásnál idegen személyek között (más személyek között) a közjegyzői illeték: ajándékozásnál az átírandó vagyon értékének 20 százaléka. Az új jogi előírás abból a valós helyzetből indul ki, hogy ezekben az esetekben vitathatatlanul új vagyon szerzéséről van szó, melyhez az új tulajdonos nem járult hozzá.

— A vagyon átruházásánál magántulajdonból vagy magántulajdonba az említett közjegyzői illeték a duplájára emelkedik.

— Az öröklésnél és ajándékozásnál a személyek között

első és második csoportban (házastársak, gyerek, unoka, szülő, testvér, nagyszülő vagy olyan személy, akivel az örökhagyó, illetve átruházó legalább egy évig élt közös háztartásban) a magántulajdonban lévő ingóság 50 000 korona értékig illetékmentes. Ez azt jelenti, hogy illetéket csak az ezen összeget meghaladó vagyon után kell fizetni.

— Lakosságunk életszínvonalának növekedése és a háztartások felszerelése aránylag nagy értékű ingóságokkal pl. autóval, automata mosógéppel, színes televízióval, művészeti tárgyakkal stb. magával vonja a jogi szabályok megváltoztatását is; az öröklésnél és ajándékozásnál az ingóság az eddigi 3 000 korona helyett 50 000 korona összegig illetékmentes.

— Az új jogi szabályozásnál a közjegyzői illetékmentesség kiterjed a betétekre, a betétkönyvekre, valamint folyószámlákra, öröklés és ajándékozás esetében, de illetéket kell fizetni a névre szóló betétek, betétkönyvek és átutalási betétszámlák esetében.

— Az új jogi szabályozásnál változások történtek a közjegyzői illetékekben, amelyek azt a célt követik, hogy az egyes illetékek nagysága elvben megfeleljen az állami közjegyzőség költségeinek, amelyek az állampolgár ügyének intézése során keletkeztek (például a levelek hitelesítésekor, a különböző okiratok és közjegyzői jegyzőkönyvek, kivonatok és más közjegyzői bizonylatok stb. elkészítésekor). Végül ez elősegíti az illetékek egységesítését a más jogi előírások szerinti hasonló díjszabásokkal, például a hivatali és bírósági díjszabásokkal.

— Az új jogi szabályozás jelentős tényezője, hogy az eddigi 400 korona helyett 1 000 koronáig terjedő összegig lehet okmánybélyeggel fizetni.

— A szocialista tulajdonból vagy a szocialista tulajdonba megszerzett vagyonból a közjegyzői illetékek az eddigihez mérten nem változnak.

A közjegyzői illetékekkel kapcsolatban az új törvény egyes rendelkezéseit részletesen magyarázzák a végrehajtó előírások (szintén 1985. január 1-én léptek életbe), amelyek mellett az új jogszabály figyelembe veszi az ingatlan értékében történt változásokat is (a Szlovák Árhivatal 129/1984-es számú rendelete az épületek, telkek áráról, a telek személyi használatba vételéről, az ideiglenes használatáról).

Dr. J. C.

Egészségünk védelmében

Szeretnék rátalálni

Negyvenkét éves, nem saját hibájából elvált férfi szeretne házasság céljából megismerkedni korban hozzáillő, komoly, becsületes elvált vagy özvegyasszonnyal az újvári (Nővé Zámky), komáromi (Komámo) járásból, aki hajlandó lenne saját lakásába hozzáköltözni. Fényképes levelek előnyben. Kalandorok kíméljék. Csak komoly válaszokat kér.

Jelige: „Szeretetre vágyom"

Két huszonkilenc éves, 178, illetve 180 cm magas jó megjelenésű elvált férfi szeretne megismerkedni két csinos, vidám természetű lánnyal, vagy hasonló sorsú barátnőkkel. Fényképes leveleket várnak.

Jelige: „Az időt nem lehet megállítani"

Fluszonegy éves, 170 cm magas, szőke, szemüveges munkáslány társaság hiányában szeretne megismerkedni hozzáillő fiúval 25 éves korig, aki megosztaná vele örömét és bánatát. Fényképes levelek előnyben.

Jelige: „Válaszolj nekem"

Húszéves, 168 cm magas lány társaság hiányában megismerkedne korban hozzáillő férfival. Fényképes leveleket vár.

Jelige: „Március"

Kislányom gyakran belázasodik, a torka fáj. Két orvos, a körzeti és egy ismerős gyermekorvos is azt ajánlja, vetessük ki a manduláit és megszűnnek a panaszok. A műtét elmulasztása pedig komolyabb egészségügyi problémák okozója is lehet a későbbi időszakban. Valóban olyan szerv a mandula, amelyiktől jó minél előbb megszabadulni?

A kérdést nem lehet egyetlen mondattal megválaszolni. A szakorvosok minden esetben külön-külön döntenek a műtét mellett vagy ellep. A manduláknak az egészség védelmében igen fontos szerepük van, de ennek csakis akkor tudnak eleget tenni, ha teljesen egészégesek.

A hétköznapi életben egyszerűen mandulának nevezett két „tonsilla" voltaképpen nyirokmirigy, melynek legfontosabb szerepe a gyermekkorban, a fertőzésekkel szembeni védekezésben van. A külsőleg valóban mandula formájú két szerv a légzőszervi és a gyomor-bélrendszeri megbetegedések kiküszöböléséért felelős. A mandula könnyebb gyulladása annak bizonyítéka, hogy „becsületes" munkát végez, ezért nem ok arra, hogy könnyelműen és elhamarkodottan eltávolítsuk őrhelyéről. Ilyenkor kell a beteget hatékonyabb gyógyszeres kezeléssel kigyógyitani a betegségből.

Más a helyzet, ha genyes tüszők keletkeznek a mandulákon. Ezek olyan kórokozók — vírusok — behatolására utalnak, amelyek elpusztítására a szervezet mozgósítja a fehér vérsejteket, és ennek hatására genny képződik. Ezekben az esetekben hosszabb lejáratú antibiotikumos kezelés kell.

Ha a gégész sok tüszös folyamat lezajlását bizonyító hegeket talál a gyermek manduláin, akkor jogosan merül fel az eltávolítás gondolata. Mert mint már kezdetben említettük, a beteg mandula maga is kórokozóvá válhat, ha állandó gennytartalmával megfertőzi a keringési rendszert. Ilyesmire vezethető vissza sok reumatikus megbetegedés, szívizom- és vesegyulladás. Az állandóan gennyesedésre hajlamos mandula már nyilván nem képes eredeti funkciójának ellátására, ezért megérett az eltávolításra. Ilyen esetekben a műtéttel megszűnik a kellemetlen szájszag is, és rendszerint sápadt gyermekarcok kipirulnak. Azt tanácsoljuk tehát, vizsgáltassa meg gyermekét gégeszakorvossal, és ha az a mandula eltávolítását javasolja, ne késlekedjenek a műtéttel.

Dr. J. M.