Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-03 / 1. szám

Ill Madari kőrútunkat a járási nemzeti bizott­ságon zártuk. Varga Ernő elvtárssal a jnb elnökével a települések központosításáról, a nem központi falvak helyzetéről, a munkale­hetőségekről beszélgettünk. Elsősorban és mindenekelőtt persze Madárról, miért várat magára olyan sokáig azoknak a középületek­nek felépítése, amelyek a legtöbb, sokszor kisebb létszámú falvakban megvannak. Nem vitatkozhatunk, amikor arról tájékoz­tat, hogy sorrendben először a központi községeket kell kiépíteniük, a járás beruhá­zásra szánt összegének nagy hányadát ré­szükre kiutalniuk. De hangsúlyozza, hogy a többi község sem lehet mostahagyerek. La­kói részére úgyszintén biztosítják, szem előtt tartják azokat a tényezőket, amelyek az élet­környezet és a munkafeltételek fokozatos javítását, színvonalának növelését szolgálják. Persze nem lenne gazdaságos minden köz­ségbe bevásárlóközpontot vagy szolgáltatási házat építeni. Ebben is van igazság. Legyen húsbolt a faluban, élelmiszerüzlet, annyi — hogy a szabályok szerint — ötszáz lakosra jusson egy-egy úgy, hogy a helység egyik végéből ne kelljen a másikba gyalogolni naponta kenyérért, tejért, félkész áruért, ami­nek szintén ott lenne a helye a kínálatban, hiszen ezt szorgalmazza már évek sora óta nőszövetségünk mozgalma is. És persze elengedhetetlen szükséglet, hogy az üzlethe­lyiség higiéniai szempontból is megfeleljen, ne dohosodjon meg a liszt, penészesedjen más élelmiszer. Szó volt még a szolgáltatásokról, arról, hogy a meglévőket jobb színvonalra kellene emelni, és továbbiakat létesíteni, vagyis ki­bővíteni a szolgáltatások helyi hózatát. Erre vonatkozóan is felcsillant a lehetőség, ami­kor Varga Ernő elmondta, hogy az új ötéves terv javaslatai között szerepel egy új középü­let felépítése Madáron, ahol a helyi nemzeti bizottság hivatalai és a polgári ügyek intézé­se kapna otthont. A régi hnb épületet pedig tatarozva, átépítve hasznosítani lehetne a hiányzó szolgáltatások számára. A legnagyobb eredménynek azonban azt tartjuk, hogy a járási nemzeti bizottság elnö­ke is megerősítette, végéhez közeledik a sok éve vajúdó vízprobléma, mert tavasszal megkezdik lerakását annak a vezetékháló­zatnak, amelyen keresztül csörgedez majd a madariak lakásaiba, középületeibe az egész­séges, jó ivóvíz. KOCSIS ARANKA J. HEGEDŰS MAGDA (nőis) nemzeti bizottság épületét húsz év alatt ötször is felújították, ha most ugyanott van­nak, ahol kezdték, az iskola épületébe ezer­­kilencszázhetvennyolctól rengeteg pénzt fektettek, mégis öreg, dohos épület maradt, salétromos falakkal. — Ilyen és hasonló kér­dések forognak körbe tehetlenül. Az iskola igazgatója, Tóth Géza nem pa­naszkodik. Örül, hogy hetvennyolc óta ennyit sikerült tenniük. Körbevezet a festék- és mészszagtól még illatos épületben. Az abla­kok újak és nagyok, az osztálytermekben világos van és tágasság. Végre eltűnt az olajos padló, helyette könnyen tisztán tart­ható gumi fedi a talajt. Új a világítás, neon, és a vaskályhák helyett központi fűtés csöveiből tisztán csobog a meleg. Négy teremben osztályok, kettőben, a szeptember elsején átadott újakban, délutánonként nap­közi van, s külön pionírszoba, raktár- és mellékhelyiségek sora szolgálja a 91 gyer­mek kényelmét, az öt pedagógus és két nevelő munkáját. 1977-től a madari 1—4. osztályos kisiskola. Az 5—8. osztályos gye­rekek Bátorkeszire (Vojnice) vagy Marcelhá­­zára (Marcelová) utaznak. Naponta hetven gyerek. Ez fáj a falunak talán a legjobban. A pedagógus, aki átképzéseken, tanfolya­mokon tájékozódik az újfajta módszerekről, érti az összevonás lényegét. Nem úgy a falu. Mért kell a gyerekeknek korán kelniük, mért kell zsúfolt buszokon tolakodniuk, befogadó­­képességén felül terhelt iskolában szorongá­suk egész nap, mikor itthon, helyben a tanuláshoz nyugodtabbak a körülmények. — Nem akartuk mi az iskolát engedni, először leszavaztuk — magyarázza a falu hozzáálását Tóth István idős kommunista, aki az évtizedek alatt sokat tett már a közért. s íme még idős korára sem átall beöltözni a régi viseletbe az ünnep, a szüreti felvonulás pompájáért, a hagyományok tiszteletére. — De aztán jöttek, hogy nem lehet ezt tovább húzni, mert ez így költséges és így tovább. Hiába, az idők szavát meg kellett értenünk. Pedig akkor még autóbusz sem járt annyi, mint most, fagyoskodtak a gyerekek. S ez volt, ami a falunak olyan rosszul esett, előké­szítetlenül hajtották végre az összevonást. — Most meg fogy a gyerekek száma egy­re. Apad a falu. A háború előtt még kétezer fölött voltunk. Most ki erre megy, ki arra. Az én két fiam is elment, az egyik Karvára (Kravany nad Dunajom), a másik Nyitrára (Nitra). Mert hát itt a faluban mi lehet a fiatalból? Traktorista vagy állatgondozó. De az állatokhoz is türelem kell, s hol van az a fiatalban? A helyi földművesszövetkezet pedig mun­kaerőgondokkal küzd, főleg az idénymun­káknál. Más munkalehetőség azonban jelen­leg Madáron nincs. Azért hangsúlyozzuk, hogy jelenleg, mert szerintünk el kellene gondolkodni a falu és a szövetkezet vezető­ségének a lehetőségeken. Nem lehetne-e, mint másutt, a járás, a kerület vagy akár az ország valamely nagyobb ipari üzemének helyet adni a faluban egy fióküzem létesíté­sére, amint azt a szomszédos községekben teszik és a szövetkezetben is jól jönne egy melléküzemág, ahol az idénymunkát után foglalkoztatni lehetne a nőket. A madariak most eljárnak a komáromi (Komámo) hajógyárba, az újvári (Nővé Zám­­ky) Elektrosvitbe, a nyergesújfalusi Viszkózá­ba, a komáromi lenfonóba, és Bátorkeszire a Meoptába. Az ingázás a nők, családanyák számára nem kis megterhelést, az utazás időveszteséget jelent. Legalább azoknak, akiknek kisgyermekeik vannak, kellene hely­ben biztosítani munkát. Bálványi László, az efsz elnöke nem zárkó­zik el az ilyen lehetőség megvalósítása elől. | Nem régen tölti be ezt a tisztséget, még csak | ismerkedik a faluval, a falu gondjaival, de I annyit elárul, foglalkozott már a I melléküzemág létesítésének gondolatával és f igen valószínű, hogy a következő tervidő-I szakban konkrét lépésekre is sor kerül. Tud­ja, érzi szükségét a szövetkezeti tagok meg­nyerésének a fiatalabb korosztály körében, ezért határozták el a jelenlegi négy mellé, | további szövetkezeti lakások építését, hogy a I szövetkezet minél több fiatal munkaerőt * megkössön.

Next

/
Oldalképek
Tartalom