Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-12-03 / 49. szám

------------------------------A 47. HÉT ESEMÉNYE:------------------------------------------------------------------------------­Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan találkozója Az utóbbi hetekben, napokban a vi­lág vigyázó szemét Genfre vetette, a csúcstalálkozók, fontos nemzetközi ér­tekezletek immár vagy fél évszázada hagyományos városára. így természe­tes, hogy november 19—20-án a két vezető nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok, első embere ép­pen itt, a Genfi-tó partján ismerkedtek meg egymással, és tanácskozott mai világunk legégetőbb, legsürgetőbb gondjáról: a háború és béke kérdése­iről. Egy pillantás az előzményekre és előkészületekre: szovjet—amerikai csúcstalálkozó a legutóbb hat évvel eze­lőtt volt Bécsben, amikor Leonyid Brezsnyev és James Carter a SALT 11. egyezményt aláírták, de amelyet az amerikai szenátus nem ratifikált, s így az nem is lépett életbe. Ez alatt a hat év alatt, s főleg Ronald Reagan első elnök­sége idején, a két nagyhatalom viszo­nya fokozatosan romlott, míg nem elér­te a fagypontot; hidegháborús szelek fújdogáltak és egyre határozottabban kirajzolódott a világűr felfegyverkezé­sének a terve. A világ ezzel a fegyverke­zési spirál újabb fordulójához érkezett, ama bizonyos utolsó szoba küszöbére, melynek átlépése végveszélybe sodor­ná a Földet s a rajta élő emberiséget. A találkozóra mindkét fél alaposan felké­szült. Hogy csak egy-két mozzanatot említsünk: az amerikai elnök a Szovjet­unióról szóló filmeket nézett, s jó né­hány politikussal folytatott megbeszélé­seket, akik a közelmúltban a Szovjetu­nióban jártak, és interjút adott az Iz­vesztyijának. Szovjet részről a találkozó elkészítésével kapcsolatban Georgij Ar­batov, a szovjet Amerikai- és Kanada­­kutató intézet igazgatója két hónappal ezelőtt elutazott az Egyesült Államok­ba, Mihail Gorbacsov pedig két NATO-tagországba. Franciaországba és Angliába látogatott előzőleg, és nyi­latkozott a Times tudósítójának. A csúcstalálkozó menetrendjét is jó­előre kidolgozták, de Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan a „menetrendihez nem ragaszkodott túlságosan, hanem ezen túlmenően is minden szabad per­cet kihasználtak a beszélgetésre. A ple­náris tanácskozásokon-tárgyalásokon hét szovjet és hét amerikai államférfi vett részt. Külön protokoll készült a feleségek részére is. de Raisza Gorba­­csova és Nancy Reagan is több időt töltöttek együtt az előírtnál. Kedden este a Reagan-házaspár adott vacsorát, a szerdai estebéd vendéglátója a Gor­­bacsov-házaspár volt. Raisza és Nancy találkozóját rendkívüli figyelemmel kí­sérték a tévékamerák, ezt is, mint törté­nelmi pillanatot tartották számon, hi­szen idegen ország területén első ízben örökíthették meg a két „First Lady” kézfogását. Mit hozott ez a két történelmi jelen­tőségű nap, mit hoztak a megbeszélé­sekkel, tárgyalásokkal telített órák? Mi­lyen reményekkel és elvárásokkal te­kinthetünk a jövő elébe? Hangsúlyozni kell: aki túlságos illúziókat táplált a találkozóval kapcsolatban és azonnal megállapodásokat, egyezségeket várt el. az csalódott. Csalódhattak azonban a túlságosan borúlátók is. akik azt rebes­gették, hogy talán még kézfogásra sem kerül sor s meddő vitákba fullad a közelítési szándék, olyannyira, hogy még közös közlemény sem várható. A genfi csúcstalálkozó csütörtökön délelőtt ért véget. Az ünnepséget Kurt Fugler. a Svájci Államszövetség elnöke nyitotta meg. majd Mihail Gorbacsov s utána Ronald Reagan rövid beszédet mondott. Mindkét vezető államférfi le­szögezte. hogy a találkozó és a megbe­szélések gyümölcsözők voltak, és közös nevezőre jutottak abban, hogy a párbe­szédet folytatni kell. A záróünnepség során hozták nyilvánosságra a csúcsta­lálkozó befejeztével kiadott szovjet— amerikai közös nyilatkozatot, és a két ország külügyminisztere, Eduard Se­­vamadze és George Schultz aláírta azt a megállapodást, amelyet a Szovjetunió és az Egyesült Államok kötött a tudo­mány, az oktatásügy és a kultúra terén megvalósítandó kapcsolatokról és cse­réről. A közös nyiltakozat első része azok­nak a megbeszéléseknek az összefogla­lása, amelyeket Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan az egész világot érintő katonapolitikai kérdésekben folytatott. Itt megállapítják: mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok tudatosítják azt a felelősséget, amelyet a béke meg­őrzéséért viselnek, s mindkét fél kinyi­latkoztatta, hogy az atomháborút soha­sem szabad kirobbantani és hogy ebben a háborúban senki sem lehet győztes. Elismerik, hogy közöttük bármilyen konfliktusnak katasztrofális következ­ményei lehetnek, s megegyeztek, hogy nem fognak törekedni a katonai erőfö­lény megszerzésére. Továbbá mege­gyeztek abban is, hogy meg kell gyorsí­tani a leszerelési tárgyalásokat, főleg azokon a területeken, ahol vannak kö­zös pontok, például az atomfegyverek 50—50 százalékos csökkentésének elő­irányzatában. E közös nyilatkozat na­gyon fontos pontja is, amelyben a két fél megerősítette, hogy síkra száll a vegyi fegyverek általános és teljes betil­tásáért. meglevő készleteik felszámolá­sáért. A közös nyilatkozat második része azokra a pontokra tért ki, amelyekben a két nagyhatalom egyéb kapcsolataiban születtek az előbbinél konkrétabban megfogalmazott megegyezések. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan megálla­podott többek között abban, hogy fel kell venni, vagy folytatni kell és erőtel­jesebbé tenni a különböző szintű párbe­szédet elsősorban az élet azon területe­in, amelyek nemcsak a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat érintik, hanem a jelentőségük országhatárokon túl nyú­lik. Ilyen terület többek között a kör­nyezetvédelem, a rákkutatás, a sport, az oktatásügy s ezen belül diákok, tudo­mányos dolgozók stb. cseréje, közös oktatási programok megszervezése és így tovább. A kapcsolatok megerősíté­sében különös jelentőségű, hogy az el­nök és a főtitkár megállapították, a Szovjetunió és az Egyesült Államok megkezdték a tárgyalásokat a légi for­galom megújításáról, s ezzel összefüg­gésben ugyancsak megállapodás szüle­tett a New Yorki-i és a kijevi fökonzu­­látus egyidejű megnyitásáról. A csúcstalálkozó utolsó, de jelentősé­gében egy jottányival sem csekélyebb mozzanata volt. hogy a két vezető meg­hívta egymást látogatóba. Mihail Gor­bacsov elfogadta a meghívást, amerikai látogatására valószínűleg a jövő év fo­lyamán kerül sor. Ronald Reagan úgy­szintén elfogadta tárgyaló partnere meghívását, s úgy tervezi, hogy két év múlva látogat majd a Szovjetunióba. Mi magunk részéről mindahhoz, amit olvastunk és a televízió képernyő­jén láttunk, csak annyit szeretnénk hoz­zátenni: fölösleges túlzott reményeket táplálni az iránt, hogy már holnapra kiderül az égbolt és a ma vészterhes felhői végképpen eloszlanak. Az ami bizonyos, aminek lehet és kell is örül­nünk. annyi: megtört ajég, felelős volt a kézfogás. A többit a jövő — a tettek — döntik el. „ , LÁNG ÉVA A CSTK felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom