Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-29 / 5. szám
Anton Pavlovics Csehov Pipcgya nő A minap behívtam a dolgozószobámba Julija Vasziljevnát, gyermekeim nevelőnőjét. El akartam vele számolni. — Üljön le, Julija Vasziljevna! — mondtam neki. — Hadd számoljunk el. Bizonyára pénzre van szüksége, maga annyira szertartásos, hogy magától soha nem kémé ... Nos... havi harminc rubelben egyeztünk meg. — Negyvenben ... — Nem, harminc rubelben ... Nekem itt fel van jegyezve ... Mindig harminc rubelt fizetek a nevelönőknek ... Nos, két hónapja van nálunk... — Két hónapja és öt napja ... — Pontosan két hónapja ... Nekem itt fel van jegyezve. így hát jár magának hatvan rubel... Ebből lejön kilenc vasárnap ... mert hisz Koljával nem foglalkozott vasárnaponként, hanem csak sétált... No meg három ünnepnap ... Julija Vasziljevna elpirult, idegesen gyűrte ruhája szélét, de ... egy mukkot sem szólt! — Három ünnepnap ... így lejön tizenkét rubel... Kolja négy napig beteg volt, s akkor nem foglalkozott vele. Akkor csak Varjával foglalkozott... Három napon át a foga fájt, s a feleségem megengedte, hogy ebéd után pihenjen ... Tizenkettő meg hét az tizenkilenc. Ha ezt levonjuk... marad ... hm ... negyvenegy rubel, így van ? Julija Vasziljevna bal szeme vörös lett, és elöntötte a könny. Álla megremegett, idegesen köhintett, szipákolt, de egy mukkot se szólt! — Szilveszterkor eltört egy teáscsészét kistányérral együtt. Ez két rubel... Igaz, a csésze többe kerül, különben is családi ereklye, de ... isten neki! Több is veszett már! No meg a maga vigyázatlansága folytán Kolja felmászott egy fára, és elszakította a kabátját... Le tíz rubel... Úgyszintén a maga vigyázatlansága folytán lophatta el a szobalány Varja cipőjét. Magának mindenre ügyelni kell. Ezért A 125 éve született íróra emlékezünk kap fizetést. így hát lemegy még öt rubel... Január 10-én kölcsönkért tőlem tíz rubelt. — Nem kértem! — suttogta Julija Vasziljevna. — De nekem itt van feljegyezve. — Nos, legyen ... Jól van. — Negyvenegyből lejön huszonhét, marad tizennégy ... Most már mindkét szemét elöntötte a könny... Hosszú, formás orrán kiütközött a verejték. Szegény lány! — Csak egyszer kértem — mondta remegő hangon. — A feleségétől kértem három rubelt... Többször nem kaptam ... — Igen? No lám, ez fel sincs nálam jegyezve. A tizennégyből lejön három, marad tizenegy... Itt van a pénze, kedvesem! Három ... három ... meg három, egy meg egy, fogja! S odaadtam neki tizenegy rubelt ... Elvette, s reszkető ujjal dugta a zsebébe. — Merd — suttogta. Felpattantam, és róni kezdtem a szobát. Dühbe gurultam. — Mért ez a merd? — kérdeztem. — A pénzért... — De hisz kiraboltam magát, az ördög vigye el, kifosztottam! Hiszen megloptam magát! Miért ez a merd? — Másutt egyáltalán nem fizettek ... — Nem fizettek? Nem is csoda! Gonosz tréfát űztem magával, kegyetlenül megleckéztettem... Odaadom magának a nyolcvan rubeljét! Itt van ebben a borítékban előkészítve. Hát szabad ilyen lagymatagnak lenni? Miért nem tiltakozik? Miért hallgat? A mai világban lehet-e erős karmok nélkül élni ? Hát hogy lehet ilyen pipogya ? Szánalmasan elmosolyodott, s arcáról leolvastam: „Lehet!" Bocsánatot kértem tőle a kegyetlen leckéért, és legnagyobb csodálkozására odaadtam neki a nyolcvan rubelt hiánytalanul. Félénken köszöngette, és kiment... Ahogy utánanéztem, azt gondoltam: könnyű erősnek lenni ezen a földön! Wessely László fordítása RUDOLF FABRY KONSTANTIN BIEBL Konverzáció Köszöntés Világítanak a csillagok Az volt ám a felejthetetlen katasztrófa. A víz mozdulatlan amikor a nevetésétől összedőltek Alszanak a lovak a házak. Gyorsan Siessetek Még mindig őt keresem, azt az asszonyt. G verünk jóllehet már az erdő küszöbén állok Lássunk munkához és déli szél fújdogál Ti oda és én ide Én oda és ti ide a térés szántóföldek felöl. Valaki közeledik A messzeséget, távoli asszony, Ne menjetek el mindenütt megleled. Gyertek gyertek ide ide hol kankalin Utánam Gyertek velem és ibolya nyílik. Gvertek közelebb Az egek kékjében csodáld ennek az asszonynak Ne kelljen várakoznom boltíves, kék szemét. Vigyázzatok Üljetek le Ó, te virágos tájjá lett asszony, Ne támasszátok a falat kinek hó ül Itt fogjátok meg egv kicsit rezgő mellén. Csend legyen miként a Fudzsijama csúcsán. Hallgassatok azt várom szüntelen. Tűz van mikor csap ki pusztító. Micsoda véletlen Micsoda szerencse vörös láng a szivedből. ím ez ám a biztos megérzés Hajad sűrű füstjétől Ismeretlen virágok illata száll nem látom. Gyönyörű volt Már húszéves vagyok Ha csak egy kis bátorságom lett volna merre menekülhetnék. Már negyvenéves vagyok Ha esni fog ma otthon maradunk Hogy szalad az idő MARTA PODHRADSKÁ Már hatvanéves vagyok Köszönöm a kedvességét Mesélhetne kérem Gyújtogatok Valamit a temetőről Gyere, Szerencsés utat kívánok felgyújtunk együtt egy verset. Szerencsés utat bár onnan nincs visszatérés ^z0 koccan a másik szóhoz. Ebbe a korba ebbe az évszázadba A hol a halál a boldogság szó kiált rá a másikra. Nem Azt mondod: égsz. Ahol a szerelem a boldogság égsz — válaszolom én és elégünk e versben. Tóth László fordításai Mi. bűnösök. STEFAN STRÁZAY VERSEI Sok zene A világ, A lomb a fán, amely rá van dőlve a tavalyi vízre. amelyet kigondolok kétszeresen remeg. A világnak, amelyet sötétben Zene, sötétre csendesítve. kigondolok. Ugyanazok a levelek vannak sok esője van és fénye is — megvetve vannak benne fák. kimúlás, szép égbolt szemedben. és sok-sok víz — de nem tudom. A hullásban az a szép. a világ, amelyet kigondolok ami közös a repüléssel. nappal és sötétben, tulajdonképpen ugyanaz a világ. Fügedi Elek fordításai csupán nélkülem.
