Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-11-05 / 45. szám
(1906.) febr. 23. IGNOTUS L E V E L fí N Ő K egy nem en vagyon, hanem Schwimmer j ^ W W Q flZ M S flQ I H E LY Z E T E K Ü L Kedves Kiss. férfiak közt talán akad egynéhány, aki nálunk komolyba veszi a nők dolgát; a nők közt, magamat is beleértve, félek, hogy csak egy. s ez az eg)’ nem én vagyok, hanem Schwimmer Rózsa, aki most roppant verve-vel lefordította Mrs. Perkins-Gilmannak A nő gazdasági helyzetéről írott könyvét. Mrs. Perkins nemrég itt járt, és fel is olvasott nálunk; érdekes asszony, bár mint nem egy hallgatónője menten fülembe súgta: öltözködni nem tud. De végre is erről még lehet olyan tudós, hogy no — aminthogy olyan tudós is. Viszont megvallom őszintén. Schwimmer Rózsa ne vegye tőlem rossz néven: rég nem olvastam könyvet, melyben igaz, mély, elmés, kézenfekvő és tudományosan megokolt állítások s megfigyelések, egy józan s rendszeres elmének egymással összefüggő és egyetemességükben is egyszerre átlátott átlátásai oly fárasztóan s bonyodalmason, olyan fölösleges pátosszal és kenetességgel, közben pedig, mikor a modern elmésség játékát véli szükségesnek: oly tenyeres-talpas és nehézkes szellemeskedéssel volnának elmondva, mint a Mrs. Perkins könyvében. Mrs. Perkins egyszóval akkor sem tud öltözködni, mikor toll van a kezében. Tipikusan amerikai, vagyis: nem tud írni. Igaza van, mint ahogy igaza van majd mindig Emersonnak is, de borzasztóak ezek a konfundáltan előadott és vasárnapi iskolai pátosszal nyakonöntött szín igazságok, mint ahogy borzasztónk a vajas mártással nyakonöntött amerikai pudingok, melyekben pedig szintén csupa legeslegtáplálóbb szubsztancia találtatik egybekeverve . . . Mindezt azonban nem elriasztásul mondom, hanem au contraire biztatásul. A Mrs. Perkins könyve bizonyára megfordul majd sok arra való ember, majd asszony kezében, s félek, hogy egypár levelének átlapozása után unottan hajítják el. Ne tegyék. A Mrs. Perkins könyve ugyan unalmas és rosszul megírt könyv, de sokban zseniális. majd mindenben igaz, olyik helyt egyenesen tudományosan mély. Igaz — ezt megint korlátozásul kel! hozzátenném, ez a tudomány többnyire felesleges ballasztja az ö nagyon okos és józan fejtegetéseinek. Mert a Mrs. Perkins könyvének ereje nem tudományos részeiben van, hanem gyakorlati megfigyeléseiben. A könyve első fele természettudományi és szociológus alapon bizonyítja, hog)’ a nők mai helyzete s a nemi helyzetnek a gazdaságival való komplikálása természetellenes és egészségtelen fejlődésére vitt; ha valaha szükséges volt, ma már káros, tehát helytelen és igazságtalan. A könyv másik fele aztán minden természettudományi alap nélkül arra mutat rá. hogy a nőnek a házi s család körül való munkára történt rászorítása éppen azokat a célokat nem szolgálja, melyek féltésében, de a nők is nagyrészt, a nő jogi felszabadításától fáznak — tehát míg az emberiség egyik felél mesterségesen rászorítják arra. hogy pesztonkai, takarítónői, szakácsnői és nevelőnői sorban maradjon, azt érjük el ezzel, hogy a lehető legroszszabb kezekbe adtuk azokat az igen fontos érdekeket, melyek miatt pesztonkákra. takarító, főző és nevelő személyekre van szükség. Azt hiszem: ez a fontos, ennek átlátása. A természet, az állatvilágbeli példák ? Ezek a mi számunkra nem bizonyítanak semmit. Minden, ami van: természet, s lm Mrs. Perkins be is tudja bizonyítani, hogy kevés kivétellel az ember az egyetlen állat, akinél a hím a nőstényt kitartja: e mostani percig ez az emberi kivétel éppoly kifejlődött s természetes rendje a természetnek, mint az állatoknak kifejlődött. És sem abból, hogy az állatoknál mi hogy van. sem abból, hogy az embereknél mi hogy fejlődött, nem következik számunkra és küzdelmeink számára semmi kötelesség vagy biztatás vagy eltiltás; nekem, embernek, semmi közöm ahhoz, hogy a természetnek mit méltózlatott rendelni, mihelyt abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy fütyülhetek az ö rendeletéire. Mrs. Perkins bebizonyítja, hogy a természet eddigi rendje a mi mozgalmunk jogossága mellett szól. De biztosítom, hogy ha ellen szólna is, nekünk az tökéletesen mindegy lehetne, s azt mondanák: kedves természet, nekem beszélhet, amíg megkékiil, én mégis azt teszem, amit akarok, föltéve, hogy meg tudom tenni! Ugyanígy: igen érdekes, hogy mindeddig a mi jogtalan állapotunk a termelési rendnek szükséges járuléka volt. de most már az új termelési rendnek valóságos akadálya és hátráltatója. Ám föltéve, hogy nem így volna, s a történelmi materializmus bebizonyítaná, hogy a mostani termelési rendnek és technikai fejlettségnek igen használnék, ha négykézláb járnék és Jiivön élnék: én nem volnék hajlandó négykézláb járni és füvet enni, s nem is tenném meg, hacsak a többi embernek ez a gazdasági rend azt az erőt is meg adná, hogy engem négykézláb járasson s velem füvet etessen. A fő az, hogy a nők — már ahol müveitek s emberek kezdenek lenni, mint főképp Amerikában, ahol Mrs. Perkins az ö könyve megírására levegőt talált, mert bizonyos, hogy e könyvet megírnia sem Stuttgartban, sem Debrecenben nem jutott volna eszébe —, mondom: a müveit és emberré lett nők utálni kezdik az eddigi munkamegosztás rendjén nekik kimért és egyébb foglalkozásokat előlük elzáró jogi tilalmakkal rájuk szorított munkakört: a háztartásit s a nevelésit. Lehet, hogy ebben nincs igazuk; lehet, hogy az emberiség fejlődése számára üdvösebb volna, ha a főzést, takarítást és gyereknevelést örökre a nők látnák el, viszont egyébb mesterségre sose eresztenék őket. Lehet — de az nem lehet, hogy ez az utópia eléressék, mert a nők mindjobban unni kezdik ezt a munkát. s nagyrészt az istennek sem akarják tovább ellátni. Ez már most is így van sok helyütt, s még ígyebben lesz majd még több helyütt, míg végre így lesz az egész világon, s az emberiségnek gondoskodnia kell majd módokról és intézményekről, hogy lássák el a tisztogatást, a főzést s a gyerektartást anélkül, hogy mindenesetre a nők legyenek a született és kényszerű főző, tisztogató és nevelő személyek. Ezt kell számba venniük a nagyságos férfi uraknak, s a Mrs. Perkins könyve és szereplése abban kitűnő, hogy nem ő maga figyelmezteti erre a nagyságos urakat, hanem rátereli figyelmüket azokra a mai lakási. evési és gyerektartási állapotokból kiütköző szörnyűségekre, melyeket csak ostoba megszokásuk süketségétől nem hallanak így ordítani: „Nagyságos urak! hát élet a ti életetek? hát lakás-a ti lakásotok? hál étel az, amit esztek? hát nevelés az, amiben a gyerekeitek felnőnek? Hát elviselhető társaság és megfelelő nőstény számotokra az olyan asszony, amilyen asszonyt sorban állítólag a magatok, állítólag a tűzhely, állítólag a családi élet, állítólag a gyermekek, állítólag az idealizmus kedvéért tartjátok a feleségeteket. s kényszerűitek húgaitokat? A legrosszabb kocsmában nem éltek-e jobban és nyugodtabban, mint otthon? A legyanúsabb barátotok nem emberibb társaság-e számotokra, mint aki éjjelnappal nyakatokon lóg, a feleségetek, ez a pénzkérő masina, ez az elsavanyodott torit Ige tő- vagv pörölögép, ez az ügyetlen, mert mesterségét nem tanult, csak ösztöne szerint és a ti károtokon és bőrötökön tanuló dilettáns szakácsnő vagy gazdasszony. vagy dajka és nevelőnő? Topp. ez az. Ennek kimutatása nagyszerű a Mrs. Perkins könyvében: annak, hogy a rózsáknak, melyeket állítólag a nők fonnak bele a földi életbe, több a tövise, mint a virágja, s az emberi munkának az a része, mely a történet során a nő kezébe jutott, gyalázatos rosszul, hitványul dilettánsán, vérlázitó slampetán. hajmeresztő bután, a mai technika fejlődéshez és kötelező iskoláztatáshoz képes hanyattejtő tudatlanul és primitíven van ellátva. Hogy a nők nem lesznek jó és ráérő ügyvédek, orvosok, tanárok? Nem hiszem ugyan, de lehet, ez azonban nem baj. mert lesznek rajtuk kívül is ügyvédek, orvosok és tanárok, akikhez menekülni lehet. De hová meneküljön a férj a felesége, a gyerek az anyja, az élete legnagyobb javaival egy dilettáns ügyetlen és kedvetlen kísérletezésének kiszolgáltatott lény ez elől a kötelességből és kényszerűségből rája szabadult dilettáns elöl? „Nekem ne kotyogjanak bele a doktorok, hogy neveljem a gyerekeimet — kiáltott fel méltatlankodva egy nagysága —, én már hét gyermekemet temettem el!” Ez borzasztó vicc, és nem is vicc; Mrs. Perkins idézi a könyvében, s ez az idézet többet ér. mert többet világít meg a legmélyebb zoológia és biológiai fejtegetésnél. Persze, mondom: mindezeken csak Amerikában gondolkoznak el az asszonyok, ahol ők már emberek, és igaz, a gazdasági állapotok is olyanok, hogy sem a férfiak nem tudják elviselni a mind képtelenebbé váló polgári háztartást elviselhetetlenségeit. sem a nők nem hajlandók tovább folytatni ezt az éppoly lélektelen, mint kilátástalanul sziszifuszi munkát. Aktuális az ilyesmi csak ott lehet, ahol az emberek már szenvednek és gondolkoznak, s részint azért gondolkoznak. mert szenvednek, részint azért szenvednek, mert gondolkoznak. Minálunk ilyesmitől még igen sokáig nem kell tartani, s nincs illúzióm a körül, hogy mináhmk a feminizmust nehányadmagával tulajdonképp csak intellektuális sportképpen, mintegy pusztába való teniszül mível a maga szkeptikus barátnéja Emma
