Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-09-04 / 36. szám
Kedves Barátaim, VLADO POPOVIC Bim-bam Egyet, kettőt, hármat, négyet, ötöt, hatot, hetet, nyolcat... ütött a toronyóra. „Jó éjszakát", mondja az anyám, és eloltja a szobában a villanyt. Én csak fekszem a takaró alatt, és hallgatom, hogyan beszélget anyám apámmal: — Dron-dron-drin-dron — hallom apám vastag hangját. — Drin-drin-dron-drin — hallom anyám vékony hangját. Az ablakon túl egy torony van, s abban egy harang. — Csíjja, esijja — hallom a harang hangját. Még mondanék neki valamit, de nem tudok, mert már valóban alszom. Tóth László fordítása végtelenül örültem a sok levélnek, amelyet a nagy vakáció és meleg ellenére az utóbbi hetekben kaptam tőletek. Úgy látszik, mégsem egészen igaz, amit a felnőttek néha elpanaszolnak, hogy a mai gyerek így és úgy, nem érdeklődik sem ez. sem az. semmilyen értelmes dolog iránt, hogy nem szeret olvasni stb. Hát az utóbbi végképp nem igaz. ugye ?! Mert ha nem olvastátok volna el Szép Ernő és Petőfi Sándor verseit a néhány számmal ezelőtti Kuckóban például, akkor hogyan küldhettetek volna be annyi sok nagyszerű rajzot a versekhez! Menyhárt Tibornak Nagvabonyba (Veiké Blahovo) két ügyes munkájáért máris postázom a megígért jutalomkönyvet. Horváth Ivetának Gutára (Kolárovo) pedig azt üzenem, hogy rajzba foglalt „véleménye” a két versről nagyon érdekes és elgondolkodtató volt a számomra is, kár, hogy munkáit nem dolgozta ki jobban. Szelecz Györgyi versét és keresztrejtvényét is megkaptam Kassáról (Kosice). A hiba csak annyi volt, hogy éppen akkoriban egy hasonló keresztrejtvényt közöltünk a Kuckóban (a megfejtése annak is „ Vakáció” volt), de verseit továbbra is nagy érdeklődéssel várom. Értékelem azt is, hogy láthatóan nagyon szerettek keresztrejtvényt fejteni, minden rejtvényünkre sok tucat helyet megfejtés érkezik. A „Táborozás"rejtvényért (lapunk 31. számában találhattátok) Kaszonyi Tündének Nagyráskára (Vet. RaSkovce), Vida Ferencnek Gabcíkovóba. Kazsimérszky Alidénak Sátoraljaújhelyre, Vas Lászlónak Fülekre (Filakovo) és Zálezsák Évának Vágsellyére (Sala) küldök jutalomkönyvet. Eheti Kuckónkba csehszlovákiai magyar költőink, Barak László és Tóth László versei illetve műfordítása mellé a stúrovói magyar tanítási nyelvű alapiskola szeptembertől immár ötödik osztályos tanulóinak munkáiból válogattam, amelyeken édesanyjukat, édesapjukat festették le munkája végzése közben. Táncsik Attila, Magács Erika, Lépes Attila festményét és valamennyiötök munkáját a Kuckó olvasóinak nevében is köszönöm és várom további jelentkezéseteket. COtélvnÁAy rí BARAK LÁSZLÓ Apám Apám volt a legmagasabb katona, kisegér volt hozzá képest a lova. Ha az apám nyújtózkodott egy nagyot, hallotta mit suttognak a csillagok ... TÓTH LÁSZLÓ A konyhában „Mi pitteg? Mi pattog?" Hát a tűz. Az ég. Rotyog a leves. 1 rotyog a leves. — Anyu, mondd, mi lelt. Az fő a fazékban. anyu, mondd, mi lelt? — Nincsen lába a lábasnak. Hű, de finom lesz. mégis lába kelt. 4 — Anyu, adj ebből. 2 adjál még ebből. Fő a kása, fő. hisz kolbász mosolyog fő a kása, fő, ebédre épp kész lesz. a bablevesből. és csak ez a fő. 5 Táncolj, fakanál. 3 táncolj, fakanál. Fülel a fazék. készül a vacsora. fülel a fazék: hogy is alhatnái!
