Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-24 / 4. szám
Az emberi élet fordulói — a születés, a házasság, a halál — a paraszti kultúrában valamikor nagy események voltak, méltók arra, hogy az erőt próbáló földművelő munkában s a különben egyhangú falusi életben is szünetet tartva, ezekből egy pillanatnyi ideig kiszakadva ünnepeljenek, tiszteletet s hálát adva azoknak ez erőknek, amelyek érdemesnek tartották az embert az esemény bekövetkeztére. a belőle származó jó és lelket gazdagító élmények átélésére, illetve, hogy engesztelésüket kieszközöljék. Nem érthetetlen ezért például, hogy a halál és a halott körüli szokások éppoly pompával jártak, akárcsak a gyermekszületéskor vagy a két emberi élet egybe fűzésekor hagyományosak. Az önálló életre készülődő leánygyermek kelengyéjében magától értetődően került egymás mellé a menyasszony vetett ágyára s a gyermekágyas asszony alá terített cifra, és az elhunyt alá kerülő halottas lepedő, a díszes hímzésű ünneplő abroszok és a hétköznapok egyszerű, durva kendervásznai. A kelengye vászonneműivel mintegy kis tükörképe a paraszti életnek, megtalálhatók benne mindazok a kellékek, amelyek az élet során a fiatal párra váró hagyományos szerepek betöltésekor szükségesek. Tajtiban (Tachty), Básti Józsefék házánál egy rakáson találtuk három nemzedék kelengyéjét, nagy tisztelettel őrizgetve a szekrényekben. Margit néni pendelyei az ujjúkon apró, virágos indával hímezve, amelyeket a negyvenes évek elején még viselt, szép hímü cifra abrosza az anyós hozományából, s a fekete fonállal varrót halottas abroszok — menye kézimunkái, amelyek az ötvenes években, a fekete szín divatba jöttének idején a kiterített halott körüli kendervásznakon, kölcsönbe adva körbejárták Medvesalját — a parasztkultúrában az elmúlt száz esztendő alatt végbement változásokat tükrözik. Képeinken Margit néni sokszínű kelengyéjéből válogattunk össze néhány szép, kereszt- ill. laposöltéssel kivarrható motívumot.-ka-