Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-09-04 / 36. szám
Négyszemközt Kedves „Nem könnyű” jeligéjű Menyasszony! Síelek válaszolni levelére, nehogy most. az utolsó pillanatban, az esküvő előtti idegesség és az össze nem szokott családtagok nézetkülönbségei miatt visszalépjen. Mert szeretik egymást, ahogyan többször állítja, csupán a mama és a vőlegénye kemény feje, különböző véleménye keseríti az életüket. Szivem szerint inkább édesanyjának írnék most. Azt tanácsolnám neki. ne akarjon mindenbe beleszólni, irányítani az Önök további életéi is. Igaza van vőlegényének, amikor kikéri maguknak, hogy a mama akarjon „dirigálni”. Még akkor se utasítson, határozzon, döntsön a fiatalok helyett, ha történetesen neki van igaza! S aszerint megítélni jövendőbelije jellemét, hogy hagy-e magának parancsolni vagy kitart a véleménye mellett, enyhén szólva felelőtlenség. Sajnos, sok mai anyósjelölt, anyós jellemzője ez a matriarchális uralkodni vágyás. ők akarják meghatározni, hogyan rendezzék be a fiatalok a lakást, mit vegyenek, mit főzzenek, sőt még az sem ritka, ők „döntik el”, mikor jöjjön a gyerek. Ha netalán korábban esik teherbe a fiatalasszony, szinte retteg megmondani az édesanyjának, aki legorombítja a vöt, amiért az „nem tudott vigyázni", a lányát, amiért „ilyen korán leköti magát”. És sorolhatnánk még azokat az alapvető hibákat. amelyekkel durván megsértik vagy felbolygatják e gyermekük jüggőségéhez ragaszkodó anyák a kél felnőtt fiatat ember érzelmi életéi, kapcsolatát. Érthető, hogy Önnek a legnehezebb, hiszen mindkettőt szereti, vőlegényéi is és édesanyját is. Mégsem lehet csak azért igazat adni mindkettőnek — annak is. akinek nincs igaza —, hogy békesség legyen. Ki kell harcolni függetlensége feltételeit. Egyszer és mindenkorra leszögeznie, vőlegényével Ön él majd együtt, tehát nem az az elsődleges szempont, nekik tetszik-e vagy sem. hanem hogy önök ketten szeretik és megértik egymást. És házaséletük megszervezése minden tekintetben keltőjük dolga, nem kívánják, hogy beleszóljanak. Szeretnék rátalálni Harmincegy éves, 173 cm magas fiatalember szeretne megismerkedni házasság céljából nemdohányzó, természetet kedvelő, komoly lánnyal. Fényképes levelek előnyben. Jelige: „Elóg volt a legényóletből" Negyvenhét éves, 160 cm magas, elvált asszony ezúton szeretne megismerkedni komoly, becsületes férfival. Jelige: „Téged várlak" Huszonhat éves, 172 cm magas, barna hajú, zöldeskék szemű, karcsú munkáslány társaság hiányában ezúton szeretne megismerkedni hozzáillő, becsületes, intelligens férfival 30 éves korig. Fényképes levelek előnyben. Jelige: „Szeretnék mér boldog lenni egyszer" Persze, az is előfordulhat, hogy a szülei látják tisztábban vőlegénye tulajdonságait. De mivel Ön semmilyen konkrét példái nem hozott fel levelében arra vonatkozóan. min vitatkoznak, mi nem tetszik egyiküknek és a másikuknak, ezért ehhez nem tudok hozzászólni. Kerüli a munkái? Elkölti a keresetét? Italozik? Betegesen féltékeny? A lellegességig durva? Remélhetőleg nem erről van szó. Ha mégis — akkor bizony meggondolandó lenne vele a házasságkötés... Maradjunk azoknál az általánosságoknál, amelyek a legtöbb anyós—vő kapcsolatban ellenérzést, idegességet, vitát (nemegyszer, sajnos, válást is) előidéző tényezőként kimutathatók. A mama megszokta, hogy a férjét dirigálja, hogy a családban bizonyos szokásrend uralkodik. Ehhez szeretné „betörni" a vöt is. Az eszébe sem jut. hogy neki — és a vele házasságot tervező lányának — egészen más elképzelései vannak a házirendről, a családi szokásokról. S hogy a lánya ezentúl nem az eddigi család tagja, hanem egy más. új családé. Olyan új családé, amelyben a férj is és a feleség is beleviszi eddigi otthonának szokásait, de kölcsönös megértéssel és alkalmazkodással úgy és annyit, hogy mindkettőjük elképzelésének és személyiségének megfeleljen. Nem kevés édesanya annyira elszámoltatja a lányát, hogy annak minden lépéséről tudni akar. Sajnos, még a legintimebb dolgairól is, menyaszszony és fiatalasszony korában is... Ha egy ifjú feleség „belemegy a játékba", s „kiadja" anyjának a férjét, együtt minősítik szokásait, hangulatát, .férfi teljesítményét”. nos. akkor az ilyen házasságnak nem lehel nagy jövőt jósolni. Melyik normális édesanya kívánhatja ezt? A lényeg, hogy Önök ketten megértsék egymást, kialakítsák saját önálló életüket. Azután, higgye el. helyreáll édesanyjával is a békesség, s megérti ö is, ha Önök kérik, segítenie kell. de lut nem igényük, jobb „kívülről” örülnie kettejük boldogságának. otthont teremtő szándékának. Szeretettel üdvözli Tizennyolc éves, 165 cm magas csinos lány, aki a természetet, utazást és zenét kedveli, jó megjelenésű férfi levelét várja 28 éves korig. Kizárólag fényképes levelekre válaszol. Jelige: „Velence" Negyvenhárom éves, 174 cm magas, jó megjelenésű villanyszerelő szeretne megismerkedni csinos, komoly, rendes lánnyal. Fényképes leveleket vár. Jelige: „Elváltnak nem válaszolok" Harmincegy éves, 163 cm magas barna hajú, falun élő asztalos legényember társaság hiányában, kölcsönös megegyezés esetén házasság céljából, ezúton szeretne megismerkedni korban hozzáillő, csinos munkáslánynyal, elvált vagy özvegyasszonnyal. Egy gyermek nem akadály. Jelige: „Szeretnélek megtalálni" Kis családi iskola AKAR VELÜNK BESZÉLGETNI? A szexuális élet kezdeteiről elég keveset írtunk. Említettük már az akceleráció jelenségét, nézzük hát. mi a helyzet a mi csoportunkban. A fiúk valamivel korábban kezdik meg a nemi életet (16—17,5 év), mint a lányok (17—19 év). A kapcsolatok számára vonatkozó adatok nagyon érdekesek lettek volna. De! Olyan lényeges különbséget találtunk a megkérdezett fiúk és a lányok által bemondott adatai között, amelyet mással nem magyarázhatunk, mint azzal, hogy a lányok ill. a nők ebben a kérdésben nem voltak őszinték. (Néhány fiatal férfi 25 éves korára több mint 100 kapcsolatot említett, de kérdés, hogy kivel teremtették kapcsolatukat ezek a férfiak, ha a nők átlagosan 3—4 kapcsolatról tettek említést?) Továbbra is érvényes az a megállapítás, hogy ami az egyik nemnél érdem, az a másiknál hátrány, sőt bűn. A férfiak szexualitására minden téren jellemző a teljesitményközpontúság (hánnyal, hányszor, hányféleképp ?). Az ő figyelmükbe ajánlanám, hogy a nemi életben nincs szükség 800—900 százalékos tervteljesitésre. Fő követelmény a minőség! Száz százalékot, százszázalékosan! Egyéb lényeges eltérés is mutatkozik a férfi és a nő között a szexualitás megközelítésében. A férfi közelítésmódja a harchoz hasonlít. Nem szeretem a biologizálást, de ezen a téren a férfi hasonlít bizonyos állatfajok hímjeihez. Arról van szó, hogy a hímek nőstényért vívott harcának utolsó szakaszában az erősebb hím a gyengébb üldözése közben nemi izgalmat él át, az üldözés a szerelmi szertartás előjátékául szolgál, tehát a harc és a szexualitás összemosódik. A megkérdezett férfiak válaszaiban gyakran találunk utalásokat a leírt viselkedésre. A nő a férfihez viszonyítva nagyon passzív. Válogat (ha válogat), elfogad, vagy elutasít. Ebben merül ki minden aktivitása. A leírtak alátámasztására figyelmükbe ajánlanám Matijevics Lajos „Az utca nyelve" című könyvét. A nemi életre, pontosabban a közösülésre 77 igét és 26 szókapcsolatot sorol fel a szerző. A 103 kifejezés között egy sem akad, amely a nő egyenrangúságát, aktív részvételét példázná. Egy nagyszerű tanulmányban ezt a tényt egy idős parasztember így sommázta: .. asszony, ne mozogj! Ki... itt, te vagy én!?" A megkérdezett 67 nő közül mindössze 3 akadt, aki a nemi életben aktívnak mondta magát, tehát kezdeményezni is szokott. A nő szinte mindvégig passzív marad. Elfogadja a férfi közeledését, de, és itt jön egy nagy probléma, nem úgy, ahogy a férfi teszi. A nő alapvetően mást vár a férfitől, legalábbis az előjáték során. (Az előjáték fontosságát nem győzzük eléggé hangsúlyozni.) Az előjáték során úi. a nők nagy része valóban játszani akar, pontosabban azt akarja, hogy a férfi játsszon vele. A férfiak nagy része viszont elsieti az előjátékot,, amelyet egyébként is egyfajta „harcnak” tekint. Említettük már azokat az élettani sajátságokat, amelyek következményeként a férfi sokkal hamarabb jut a közösülés megkezdéséhez szükséges izgalmi állapotba, mint a nő. Az előjáték értékelését illetően rendkívül érdekes információkhoz jutottunk a házaspárok válaszaiból. A férfiak szinte kivétel nélkül meg voltak győződve arról, hogy az előjáték időtartama és milyensége megfelel partnemöjük kívánalmainak. A nők ennek ellenkezőjét állították. Kivétel persze itt is akadt. Néhány állandósult partnerkapcsolat esetén mindkét fél elégedett volt az előjátékkal. Ezek voltak azok az esetek, amikor a nő aktívnak mondta magát és átvette az előjáték irányítását. Ezekben az esetekben a férfi tudott változtatni viselkedésén, sőt az előjáték követelményeinek (főleg időtartamának) megfelelően erekcióját is szabályozni tudta. Összeszokott pároknál tehát elérhető, hogy a partnerek egyszerre érik el a coitus megkezdéséhez szükséges izgalmi szintet. A jó előjáték alapfeltétele a kölcsönösség. Rákérdeztünk arra is. hogyan zajlik le. miből áll a szerelmi előjáték. A válaszokból az derült ki, hogy a szabályok bizony elég merevek. Úgy tűnik, hogy az előjátékban minden van, csak épp a játék hiányzik. A férfiak nagy része általánosságban ismeri a nők erogén zónáit (néhányan, főként a fiatalabbak, úgy tudják, hogy ezek kizárólag a mellek és a csikló) és az első pillanattól kezdve ezek ingerlésére törekszik. A nő legtöbbször elfogadja a közeledést, mert valóban érzékeny ezekre a helyekre. Az viszont már neki sem mindegy, hogy jut el a férfi az erogén zónák ingerléséhez, és az sem mindegy, milyen módon, milyen intenzitással ingedi ezeket a helyeket. (A túl erős ingerek fordított hatást is kiválthatnak.) A szerelmi előjáték ne csak közvetlenül szexuális töltetű dolgokat tartalmazzon! Legyen inkább szexuális színezetű játszadozás, évődés, ingerkedés. Legyen valami meséje, dramaturgiája, az egésznek. A meztelenség nem alapfeltétele az előjátéknak, sőt. épp a fokozatos vetkőzés, esetleg egymás vetkőztetése tölthet be fontos és érdekes szerepet. Beszélgetésünk során nem egy férfi ill. nő mondta el titkos vágyát, elvárását az előjátékkal kapcsolatban. Arra a kérdésünkre, hogy partnere hogyan értesülhetne ezekről az elvárásokról, a válasz legtöbbször vállvonogatás volt. A megkérdezettek nagy része nem érzi szükségét annak. hogy ilyen jellegű problémáit partnerével is közölje. A partner meg nem kérdez és így végül az egész előjáték olyan lesz, mint mikor két süketnéma barkochbázik. Ezzel kimondtuk a szexuális kommunikáció fontosságát, ami nem feltétlenül verbális (szóbeli) kell. hogy legyen, bár sokszor, főleg a kapcsolat kezdetén nem árt, ha a partnerek rákérdeznek arra, amit éppen csinálnak. Az összehangolódás egyik alapfeltétele, hogy a partnerek nyíltan beszéljék meg egymással problémáikat a legapróbb részletig. Higgyék el, csak az első néhány szó nehéz. Több férfi számolt be arról is, hogy az előjáték folyamán szorong, merevedését figyeli, fél az esetleges sikertelenségektől és minél hamarabb biztonságban szeretné érezni magát, ezért sietteti a behatolást, tehát a mielőbbi közösülést. Az ilyen szorongás egy kis játékossággal könnyen oldható, de ehhez természetesen szükség van a nő aktív részvételére is. Valószínűnek tartjuk, hogy minél több nő megy bele az ún. aktív előjátékba, annál kevesebb lesz az önző, tapintatlan, durva férfiak száma. Egy utolsó észrevétel az előjátékkal kapcsolatban : különösen a fiatalabbak körében van káros hatása az ún. Cowboyromantikának. A supercowboy jön, dönt, döngöl, köszön, mögy. A megkérdezettek közül akadtak olyanok is (köztük 25—26 éves férfiak), akik merevedési zavarokra panaszkodtak, mert érzésük szerint nem tudják teljesíteni a fenti superman-kódex követelményeit. Ezekkel közlöm, hogy az még nem zavar, ha valakinek az első csók után nincs teljes merevedése. Javaslom, ne nézzenek több ilyen filmet, inkább lapozzanak fel egy-két szakkönyvet. Dr. HUNCÍK PÉTER fnőii)