Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-09-04 / 36. szám
Új rekordot állított tel Ján Rusnák harminctagú szoci alista brigádja: negyven nappalait.23 456 tonna barna szén!•' •Az idd kezdetén csönd volt és nyugalom. Azután jött az a bizonyos egyiptomi — II. Ramszesz kortársa —. aki leereszkedett a föld alá. Fáradtan, izzadtan tért vissza. Csak ennyit mondott: kemény világ van odalenn. És bizonyságul az utókorra hagyta bányatérképét. Milliók követték őt. Kezdetleges szerszámaikkal, ásókkal, kapákkal, csákányokkal, ékekkel és kalapácsokkal aknát mélyítettek, tárót hajtottak, szellőzőfolyosókat és vágatokat fúrtak, támfákat ácsoltak, hogy közelebb kerüljenek a föld rejtett kincséhez, mert ez a bányászok örök vágya. Ma már hatalmas gép, a szénkombájn a segítőtársuk, mely éles fémfogaival hatvan centiméter mélyen rágja a vágatok szénnel terhes falát. Ahová beleharap, onnan forró, fekete por száll fel, és sírva szakad ki a föld méhéből a szén. Mielőtt azonban a napvilágra érne, az ember kezébe fogja és becézgeti. Fekete virág, fekete arany, bányavirág, fekete gyémánt suttogja neki, s közben fürkésző szemmel nézi. mintha azt kérdezné: milyen vagy? Erőszak és becézgetés? Nincs ebben semmi ellentmondás. Az ember megerőszakolja a földet, mert egyre több szénre van szüksége. 1977-ben 90 millió 696 ezer tonna barnaszenet fejtettek a hazai bányászok. 1980-ban már 92 millió 529 ezer tonnát, 1983-ban pedig 98 millió 878 ezret. S hogy az elvárásoktól, a tervek fenyegető számtornyaitól hajszolva miért becézgetik mégis a szenet? Mert bár magabiztos a léptük a föld alatt, s bár a megadóan lezuhanó széndarabok néha azt sugallják, „ember, birtokba vettél", tudják ők jól: ebben a kemény világban a feltételeket a természet diktálja, s az ember, bármilyen előrelátó, bivalyerős gépeivel is csak alkalmazkodik, nem parancsolhat... A bányát leleményességgel, összehangolt és megfeszített erejű munkával késztetheti csak kitárulkozásra, mint ahogy azt Rusnákék legutóbbi bányászrekordja is bizonyltja. A nagykürtösi (VeFky KrtíS) Dolina bánya harminctagú ezüst jelvényes vájárkollektivájának vezetője. Ján Rusnák, nemrég hozta nyilvánosságra a hirt: teljesítették az SZNF 40. évfordulója tiszteletére tett kötelezettségvállalást Azaz: negyven nap alatt 23 ezer 456 tonna szenet fejtettek (a tervezettnél 56 tonnával többet), s ezzel túlszárnyalták februári csúcsteljesítményüket Akkor 581,6 tonna volt a napi teljesítményük, most 586,41 Rekord született. „Világra jötte" előtt néhány órával jártunk lenn a bányában. Éjszaka volt. Ilyenkor a felszín feketesége és a föld alatti sötétség összeolvadna, ha nem lenne az a vékony héj, ami odakinn fű és fák alakjában zölded. Oda mindig jó viszszatémi. Zöld és fekete — kétféle világ. Az egyik éppen pihent. A másikba — száz méterrel a föld alá — enyhén lejtős' 5 VfES út vezetett. Kb. negyed óráig zötyögött a vonatunk. A „kobakra" tűzött lámpát csak a vasútelágazásoknál nyitottam fel. Sablonbetűs felszólításokat láttam, melyek a biztonsági szabályok betartására figyelmeztettek, de mellettük ott volt a kézzel mázolt „jó szerencsét" és „vigyázz magadra" is. Mintha egyik barát üzenne így a másiknak! Egy bányászokról szóló régi könyvben olvastam: „minthogy tapasztalásuk bizonyltja, hogy szükség és veszedelem esetében csak egymás között találhatnak segítségre, és hogy törekvéseiket a nem bányászok sem megérteni, sem méltányolni nem tudják, már a legrégibb időkben szervezkedtek. (...) Intézményeikhez ragaszkodnak : a nemes hivatásuk öntudatából fejlődött komolyság, a szakjuk iránt való lelkesedés és szoros testvéri összetartás a bányászérzelemnek nyilvánulásai"... Az utat később gyalog folytattuk. Libasorban haladtunk el a robbanóanyagokat tároló raktár, néhány régi, korhadt talpfa és egy halvány gombatelep meles( í ^ SSS A.2 • -V # #