Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-03 / 1. szám
A szerző felvételei kább aludtak. Ez számomra érthetetlen! Hogy lehetett elszalasztani egy ilyen alkalmat! Szóval tizenöten a tömeg közé vegyültünk. Akkor mér folyt a mulatság, félméteres papír-tölcsérekből itták az emberek a sört, és kínóigattak vele ismerőst, ismeretlent. Azután jött a comparsa, a jelmezes csoport, az allegorikus kocsik, szólt a szamba, a rumba. A menetben egész apró gyerekektől kezdve a fiatalokig mindenki táncolt. Vagy háromszáz hat-tizéves kisgyerek riszálta magát a zene ütemére, vérükben volt a tánc. Előttük, mögöttük és a menet közepén egyegy tanító bácsi rumbázott, és amikor sípoltak, a háromszáz gyerek egyszerre váltott lépést, figurát, majd úgy folytatta tovább. A szülők a verandákon szoronkodtak, onnan nézték nagy gyönyörűséggel a csemetéiket. Én is ott lógtam az egyik oszlopon, mór alig vártam, hogy táncra perdüljön a tömeg és vele én is, amikor a „verandatulajdonos", egy ősz hajú, idős bácsi — mint később kiderült, nyugdíjas gyógyszerész — meginvitálta a csoportot egy italra. Székeket, lócákat hozott ki, mi letelepedtünk. Aztán újra nyílt az ajtó. Egy töpörödött anyóka jött ki, a háziasszony, kezében tálcával, rajta mochito. Ezt az üdítőt, amely kubai rumból, rengeteg jégből, citromból és mochrtolevélbői készül — és Hemingway kedvence volt — mi is megkedveltük. Akárcsak a fagyit. Kubában, ahol csak lehet, fagylaltközpontokat 4 »«--SEtttSSSS A a ,fuks', vagy® «•^|4|,6 épület, letes. ^^oc^a'országok^ amelyben a Bkök orvosok és más lő kis szigetre, ahol a taino indiánok házai, sátrai, sátrukban mindennapi használati tárgyaik, életük apró, de nélkülözhetetlen eszközei tárultak a szemünk elé. S ebben a skanzenben minden fából készült. Szinte hihetetlen volt, hogy sehol sincs beton, egy ujjnyi se, szokatlan a sok virág, a ringó tó. a természet... De mással kapcsolatban is gondoltam rád. Itt is megkezdődött az iskolaév. Tódult a sok kisdiák az iskolákba, egyik gyerkőc szebb, mint a másik! Blúzuk és az ingecskéjük színe szerint lehetett megkülönböztetni, hogy hányadikosok. Valamennyien pionirkendőt viselnek, a kislányok hajában pedig lepkeként pompáznak az óriási masnik. Arra gondoltam akkor, hogy mennyivel jobb ez az „egyenruha". Még így sincs két egyforma gyerek, és ugyanakkor nem versengenek az öltözködésben úgy, mint a mi kisiskolásaink... De nemcsak ez. A kubai iskolákról is szólnom kell. Ezek többnyire bennlakásosak. A gyerekek ingyen étkeznek, ingyen kapják a tanszereket, az egyenblúzt és -inget. Minden iskolának van uszodája, mozi- és színházközpontja. Iskolaorvosa. A diákokat különbusz viszi és hordja. Minden iskola más szfnű. Amikor a távolban feltűnt valami színfolt már tudtuk, hogy egy újabb iskola ez. És a pionírtáborok! S mindenütt rend és tisztaság ... Sokat tudnék még mesélni. Az orchideákról, a mangóról, a virágokról. Az útszélekről, ahol kinyújtottam a kezem, és már téptem is le a banánt. A kubai nőkről, hogy milyen szépek este, amikor táncolni építenek. Este akár egy órát is kell állni a pénztárnál, de a fagylaltot még akkor sem kapja meg az ember, amikor már kifizette. Először ülőhelyet kell találnia. Nekem ez kissé kellemetlen volt, főleg, amikor láttam, hogy a helyemre már hárman is várakoznak. Csak úgy habzsoltam a jó adag fagyit. De a hazaiak nem idegeskedtek. Nyugodtan várakoztak, akárcsak az autóbuszmegállóknál. Mindig szép libasorban, türelmesen, veszekedés nélkül. S amikor megjött a busz, nem tolakodtak, nem előzték meg egymást, szép sorjában szálltak fel. S hogy nem fért be mindenki ? Megvárták a következőt. Akkor arra gondoltam, mennyire meglepődne egy kubai, ha a mi száznégyesünkre akarna felszállni... De kár, hogy nem láthatod, kislányom, Tafnát, a Kincsek-taván lebegő indiánfalut! Csónakon értünk a tó közepén etterüu a K>^seKla^kKMk«'vettnvar»turisták egv __ bármennyire ^we.Aküiföd'ek anád, romantikus is® bírnák itt ki. oly ** • dél - nen'19 mosikitó mennek vagy a Tropicanába. A Tropicanáról. A hasas pálmákról. A kedvességről és vendégszeretetről. De elálmosodtam. S holnap már úgyis otthon leszek. Biztosan kíváncsi vagy, mit viszek neked. Hát ez még titok, bár csak részben. Fernando Ortiz szavait, amelyek sokkal mélyértelmübbek, mint gondolnád, nem bírom magamban tartani: ,A teljes kubaisághoz hozzátartozik, hogy az ember nem pusztán attól kubai, mert bizonyos, a személyiségét körülvevő környezeti tényezők kialakították körülményeit, de kubaiságának tudata is fontos, és abbéli szándéka, hogy az is akar lenni." Hát jó éjszakát. Kuba. S ne csak a holnapi viszontlátásra ... ORDÓDY ÉVA Pelenkás tudósjelöltek Vajon veszélyezteti-e a korai gyermekkorban megkezdett tanulás a gyermek pszichikai fejlődését, vagy pedig a „cumisüveg melletti tanulás” olyan ismerettárat biztosit, amelyet a későbbiekben aligha tudna megszerezni — e tételek osztják két táborra manapság az amerikai pszichológusokat és pedagógusokat. Egyik részük el van ragadtatva a kisbabák fogékonyságától, Mozart példája lebeg a szemük előtt, s azt állítják az oktatást minél fiatalabb korban el kell kezdeni. Mások. akik inkább a klasszikus nézetekhez ragacsodnak. úgy vélik, a tudományokhoz fizikailag és szellemileg egyaránt fel kell nőni. Amerikában egy csodagyerek borzolta fel a közvélemény kedélyét. John Sampar a neve. és tulajdonképpen még nem is gyermek, csak kisbaba, alig 15 hónapos. A kis John állítólag minden nehézség nélkül megoldja például az alábbi feladatot: x6 + 6 = 9, mennyi az x értéke? Ezen a feladaton a felnőttek közül is többen hosszasan törték a fejüket, a kis Sampar gyedek viszont pillanatok alatt megoldja. Mondani sem kell, helyesen. Szülei Washington egyik külvárosában élnek. John pedig azon „szuperbabák” közé tartozik, akik felismerik Bach, Mozart zenéjét. Van Gogh festményeit még mielőtt a cumisüvegről, s a babaeledelekről áttérnének a rendes táplálkozásra. Noha rendkívüli magas a tudásszintjük, szó sincs valamilyen különleges képességekkel megáldott gyermekekről, még kevésbé zsenikről. Ezeket a gyermekeket egyszerűen csak jóval előbb kezdték oktatni, mint kortársaikat. Hogy a korai oktatás áldozataivá válnak-e, ezt majd a jövő dönti el. Az USA-ban nem kötelező 6 éves kor előtt szervezett oktatás, nincsenek olyan állami intézmények, amelyek az iskoláskor előtti oktatással szervezett keretek között foglalkoznának. Tehát minden a magánkezdeményezésen múlik, ezek pedig módszereikben szeretnék felülmúlni egymást, s különben is sok szülő azon a véleményen van. hogy „kár pénzt kiadni azért, hogy a gyermek különböző szobrocskákat készítsen gyurmából, vagy hogy nagy ívpapirosokat fessen tarkára”. Ők egyszerűen azt akarják, hogy pénzbefektetésük meg is térüljön. A szülők óhajait szem előtt tartva, léteznek olyan intézetek, amelyek évi 2—4 000 dollárért a kisgyerekek fejébe „verik” az informatika alapjait, esetleg megtanítják őket anyanyelvűk mellett japánul vagy éppen latinul. Vannak olyan iskoláskor előtti intézmények is. amelyben a babák megtanulnak írni. olvasni és elsajátítják a matematika és a trigonometria alapjait. A beiratkozás ezekbe ez intézményekbe sok esetben legalább olyan nehéz, mint bejutni valamelyik egyetemre vagy főiskolára. Nem elég „legombolni” a tandíjat, hanem az intézetben azt is elvárják, hogy a kis tanítvány „jó családból” származzon. A Washington Post egyik cikkírója szerint, az iskoláskor előtti központokban sokszor olyan ajánlásokkal jelentkeznek a „jelöltek”, amilyent még elhelyezkedésnél sem kémek. Az amerikai pediáterek és pedagógusok között olyan vita robbant ki ezzel kapcsolatosan, amelynek végkifejletét egyelőre lehetetlen megjósolni. A „legfiatalabbkori képzés” hívei a legújabb lélektani kutatások eredményeire alapozzák feltevéseiket. Ők váltig azt állítják, hogy a gyermek hároméves koráig a legfogékonyabb az új ismeretek befogadására, amikor is kíváncsisága a tetőfokára hág. Bebizonyosodott tehát, hogy egy héthónapos baba elég érett ahhoz, hogy elsajátítsa a matematika alapjait, négy hónappal később pedig már nyugodtan meg lehet tanítani olvasni is. E módszer jellemzői, élükön Bruno Bettenheim profeszszorral „A mese jelentése” című könyv írójával és dr. Benjamin Spockkal. akinek gyermeknevelési elméletén a háború utáni amerikaiak generációi nőttek fel. úgy vélik, hogy az idő előtti oktatás talán nemes célzatú, ám a menet közben használatos módszerek rosszak, sőt mi több — károsak.” A gyermeket egészen kicsi korában tanulásra kényszeríteni később azt eredményezheti. hogy a gyermek rossz tanuló lesz”. „Az intellektuális töltet erős stresszforrást jelent a babák számára és igen káros hatással lehet lelki egyensúlyukra nézve” — hangsúlyozza dr. Spock. Véleményéhez csatlakoznak mindazok a pszichológusok is, akiknek rendelőjében az utóbbi időben egyre több a súlyos depresszióban szenvedő 2—3 éves gyermek. Noha egyidejűleg dicsérik és támadják, a korai oktatás rohamosan teljed, egyre több amerikai szülő hódol be neki. A szociológusok ugyanis elismerték, hogy a korai tanulás a későbbi stúdiumok alapját képezheti. Az utóbbi tíz évben az iskoláskor előtti intézményeket látogató háromévesek száma 13-ról 27 százalékra nőtt. a négyéveseknek pedig az eddig 28 százaléka helyett, most 46 százaléka jár rendszeresen valamelyik ilyen jellegű intézménybe. A korai gyermekkorban speciális oktatásban részesülő gyermek 70 százaléka olyan családból származik, ahol az évi jövedelem több mint 25 000 dollár. Annak érdekében, hogy eleget tegyenek a babaoktatás iránti mind nagyobb keresletnek, s hogy csökkentsék a szociális különbségeket. New York állam úgy döntött, hogy a négyéves gyerekeket már fölveszik az általános iskolába. „Olyan generációk lesznek ezek amelyek eredményesen befejezik a legmagasabb fokú iskolákat is” — hangoztatják. Mások azonban szkeptikusak. Számukra mindez csak egy az újabb amerikai kísérletek közül. (Magyarország) (nos)
