Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-03 / 1. szám
CSALÁDI KOR Könözsi István felvétele (nőig) Válságokkal megterhelt napjainkban mind több a panasz, a siránkozás afelett, hogy — mindennapi életünk kulturálatlansága. erkölcsünk, közösségi viselkedési formáink ferdeségei, ízléskultúránk fejletlenségei, torz kinövései mellett — érzelmi életünk riasztó, mert felületes, sivár képet mutat. Különösen a legfrissebben felserdültek hallgathatják eleget az idősebb generációk tagjainak „bezzeg”-jeit a fiatalok szemléletével, az élethez való viszonyulásukkal kapcsolatban. De hát miért — úgymond — cinikus, elutasító, megközelíthetetlenül magába zárkózó és önző a mai fiatal? Talán a gazdag lelki élet velünk született adottság? Természetesen nem. Ugyanúgy a külső környezet hatásai alatt szüntelenül változó, alakuló része személyiségünknek, mint más velünk szü-’ letett képességünk, amely az élet során a tanulással módosul, kifejlődik bennünk, ill. külső, ösztönző ingerek nélkül elsatnyul. Az érzés, a gondolkodás, a cselekvés képessége nyomásérzésre sírással és hasonlóan. Ezek azonban még nagyon differenciálatlan érzések. Az érzések differenciálódásához az agyvelő és az agyalapi központok — melyek az érzések központjai — további fejlődése szükséges. S a csecsemő mind fokozottabban figyel a világ válaszaira, amely világ már hathetes korában kezd tárgyiassá válni a számára. A háromhónapos csecsemő már meg tudja különböztetni a tárgyi jelenségeket, fokozatosan kialakul a viszonya ezek irányába. S mindez már a tanulás folyamata. Érzések nélkül nem alakulhatna ki semmilyen viszony az egyén és a környezete között. Három-öthónapos kora között a csecsemő már rámosolyog az anyjára. Ez, úgy is mondhatnánk az első társadalmi viszonyérzés kifejezése. Egyéves korig azonban még a szervi érzések az uralkodók, mint az éhség, a jóllakottság érzése stb. Az egyéves gyermek mosolya azonban már nagyon differenciált, a vidámság, a szeretet, a megkönnyebbülés, az élvezet mosolyai már különválaszlhatók. S az első év végére kifejlődnek a magasabb szintű érzések alapjai, az érzelmi kapcsolatok. A következő határkő a nyelvi gondolkozás elsajátítása. Az éhes csecsemő sír. Mihelyt azonban a gyermek megtanulja azt mondani „éhes vagyok”, már nem sír. ha éhes. hanem közli az érzését. A megnevezés, a nyelvnek mint kommunikációs jelrendszernek az elsajátítása döntő fontosságú az ember életére nézve, ezt itt tovább szükségtelen hangsúlyoznunk. De tovább részletezhetnénk az első évek fejlődési stádiumainak, a hároméves és az iskolaköteles kor előtti szakasznak a fejlődésbeli, így az érzelmi fejlődésben elkülönülő fő jellegzetességeit is. Ám a lényeg, amit mindezzel érzékeltetni szerettünk volna — ezt bizonyítják az eddigi kutatások —, hogy a gyermek lelki fejlődése fő vonásait illetően hatéves koráig lezárul. Ezért nem mindegy, hogyan telnek el az első, korai évek, amelyekAz érzelmek iskolája: a család velünk születik ugyan, de e képességek konkrét megvalósulása valamilyen formában mindig tanult folyamathoz kapcsolódik. Születésünk pillanatában még se nem cselekszünk. se nem gondolkodunk, de érezni érzünk. Az érzés tehát bizonyos tekintetben elsődleges folyamat további képességeinkhez viszonyítva. Mégis hajlamosak vagyunk az érzelmi nevelés jelentőségét alábecsülni, holott a szabad s önmagát megvalósítani képes személyiség nem a semmiből lesz. hanem alakul, formálódik a születés pillanatában magával hozott képességekből a későbbi évek tudatos önnevelésével, s a korábbiaknak a közvetlen környezet hatásainak erősen kiszolgáltatott állapotaiban. Nemcsak a testi, biológiai, de a személyiségi vonások fejlődésének is egyik legfontosabb szakasza — ahogy azt ma már a legtöbb tudós állítja — az első év. amely a születés pillanatától eltelik. Ez alatt az egy esztendő alatt az idegrendszer hallatlan gyorsasággal fejlődik, s vele együtt a szellemi tevékenység is. Az érzékeléshez szükséges „vevőkészülékeink” a bőrben, a nyálkahártyán, a belső szervekben már kialakult állapotukban lépnek velünk az életbe. Az újszülött felsír. Sírása kétségkívül valamilyen válasz az őt érő benyomásokra a világba való belépésekor (azonkívül, hogy a sírás az oxigénellátásban is közvetlen biológiai szerepet játszik). A csecsemő már az első hetekben reagál az érintésre a fej elmozdításával, a nek hajlamosak vagyunk az életpálya egészében nézve kisebb jelentőséget tulajdonítani. Ezeknek az éveknek a gazdagsága emóciókban, effektusokban és ismeretek átadásában rendkívüli jelentőséggel bír a harmonikus lelki élet, a szabad személyiség kifejlődése szempontjából. Amit ebben az időszakban elmulaszt a környezet nyújtani, azt a későbbiekben semmilyen gondoskodás, nevelés, ráhatás nem {»tolhatja. Az ekkor kiesett dolgok valamilyen formában és mértékben hiányozni fognak az egyén élete során. Nem hangsúlyozhatjuk hát eléggé a család s benne az anya szerepét a felnövekvő nemzedék nevelése szempontjából, miután jelenlegi társadalmi berendezkedésünkben az egyéiftletének első éveit elsősorban a családi élet színterein tölti el. itt alakul ki az első társadalmi érzésviszony a vele legszorosabb kapcsolatban álló személlyel, az anyával. Másrészt éppen a fent tárgyalt tárgyiasulásnak fokozatosan fejlődő jellegéből következik, hogy ez a kis közösségi'szervezet egyben a legmegfelelőbb tere is a személyiség töretlen fejlődésének. * Az első hónapokban, ill. az első évben a gyermeknek a biztonságérzetéhez, a nyugalmához nincs szüksége még csak egy állandó személyre, az anyára. Nem helyeselhető éppen ezért, ha az anya más, legtöbbször külső kényszer szülte ösztönzések hatására nem vállalja legalább egy évig ennek a "Szoros, állandó jelenlétet követelő viszonynak a fenntartását gyermeke zavartalan fejlődése érdekében. Az első év után a tárgyiasulás folyamata fokozatosan kiszélesedik, a gyermek egyre több személyhez kapcsolódik szoros érzelmi szálakkal, az apához, a testvérekhez. Hároméves korára pedig megérik a gyermekközösségre, arra, hogy mind sűrűbben legyen alkalma új kapcsolatok átélésére, amelyekben önértékelése igazolást nyer, s megtanulja a külvilág értékeihez való mind differenciáltabb viszonyulást. Nem véletlenül éppen a hároméves kor az óvodakezdés időszaka. A családi környezet, az abban uralkodó légkör hatása alatt formálódik a közösségi problémák iránt érzékeny, felelősségtudatot vállalni merő, együttérzésre képes személyiség. ill. a rideg, túl szigorú vagy éppen közömbös irányítás alatt az önző, bármilyen kötöttséget nehezen viselő, beilleszkedésre, alkalmazkodásra képtelen, esetleg arrogáns típus is. Végképp nem lehet számunkra közömbös a család s vele, benne a nő. az anya szerepe. Nem mindegy, hogy jelenlegi, útkereső korszakából ez a kis közösségi szerkezet milyen irányba veszi az útját tovább. Dr. BAJNOK ISTVÁN. pszichiáter
