Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-08-21 / 34. szám

igen. Hogy kit vagy kiét? Mindenkit, bár saj- 5 ■ nos nem mindenkiét. Legalábbis nem eléggé.

Ha nem lenne így, akkor vajon miért botlottunk riportutunk első felében lépten-nyomon, szinte minden faluban és városban gondozatlan szemétdombba?!

Azért, mert sok közöttünk a felelőtlen, rendetlen ember? Vagy azért, mert sok nemzeti bizottság okkal, esetleg ok nélkül képtelen a hulladék tárolására megfelelő helyet találni? Netán megváltozott életmódunk, a rohamosan fejlődő vegyipar, a csomagolástechnika stb. az oka, hogy nem bánunk a hulladékkal veszélyességéhez, értékéhez méltóan? Is, is. Bár az sem valószínűtlen, hogy amíg volt bőségesen elegendő erdőnk, mezőnk, termőföldünk, ivóvizünk, és a világgazdasági helyzet sem kényszeritett rá bennünket a nyersanyaggal, energiával való okosabb gazdálkodásra, egyszerűen nem tudatosítottuk, hogy a

háromban kb. 56 rontja a városképet. Természetesen, ezeket is fokozatosan megszüntetik, hiszen a főváros összes hulladékát képes a bratislavai hulladékégető elporlasztani. Kivéve a folyékony ipari hulladékot meg néhány üzem szilárd hulladékát. A szemét elégetése higiéniai szempontból a legelőnyösebb megoldás, ezenkívül energiát is nyerhetünk belőle.

A bratislavai szemétégetőben 1982-ben 1 107 358 tonna hulladékot égettek el, s ebből óránként 32 tonna 270 °C-os gőzt nyertek, melynek csupán 20—27 százalékát használták fel üzemeltetési célra, a többit a Slovnaft hasznosította.

Jaroslav Fekete mérnök, a bratislavai szemétégető vezetője elmondta, hogy a hatalmas vegyi üzemre emlékeztető égető három kazánja közül kettő állandóan üzemel, s teljesítményük 12 t hulladék óránként. A szemét

NEM BÁNTJA

hulladék egyre nagyobb szerepet játszik az emberiség életében. Ma már azonban nincs értelme a hulladékügyben történt mulasztásainkon keseregni, bűnbakot keresni. Mihamarabb cselekedni kell!

Igen ám, de ki és mit tegyen ? Hiszen a szemétügy még nem igazán mindenki ügye, mert még az egyes tárcák is inkább csak arra szorítkoznak, hogy saját érdekeik védelmében megszabják: hol és mit nem szabad tenni a hulladékkal. Pedig a másik kérdés, hogy mi legyen a hulladékkal, nem kevésbé fontos! Aztán megszervezésre vár a hulladékban található, újra felhasználható nyersanyagok osztályozott gyűjtése, s azok feldolgozására az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani. Mindehhez azonban tetemes anyagi befektetés is szükségeltetik. A szemétügyben tehát probléma, akadály van bőven nálunk is. De ez nem jelentheti azt, hogy a helyzet kilátástalan. A hivatalos szervek országos, kerületi, járási, sőt a legtöbb helyen már helyi szinten is megtették a szükséges intézkedéseket. Az eredmény remélhetőleg nem várat magára nagyon sokáig. Hogy mi történt?

A kerületi és a fővárosi nemzeti bizottságok, az SZSZK Belügyminisztériumával közösen, az SZSZK kormánya 100/1982-es számú határozatának értelmében nyilvántartást készítettek Szlovákia valamennyi gondozott és gondozatlan hulladéktelepéről, kidolgozták azok megfelelő hasznosításának illetve megszüntetésüknek tervét.

Minderről részletes felmérést kaptam Igor Kováciktól, az SZSZK Belügyminisztériuma műszaki-üzemeltetési főosztályának dolgozójától. íme a beszédes adatok:

Az 1982-es év végéig a nyugat-szlovákiai kerület helységeinek 69 százalékában 955 gondozatlan hulladéktelepet számoltak össze, amelyek összesen 342 hektár területet foglaltak el. Még a szervezetten elszállított hulladék 55,5 százaléka is gondozatlan hulladéktelepekre került. A nyilvántartott 955 telepből 497-re az illetékes nemzeti bizottságok engedélyével, 458-ra pedig anélkül hordták a hulladékot. A becslések szerint e szeméttelepek nagy részének felszámolásával kb. 236 ha terület szabadul fel. A közép-szlovákiai kerületben 577 hulladéktelep volt, ebből 444 gondozatlan. A legtöbb a Ziar nad Hronom-i (155) és a nagykürtösi (Vefky Krtís, 71) járásban. A járási nemzeti bizottságok itt is készítettek tervet a vad szemétdombok felszámolására, s az anyagi lehetőségek szerint 1985-ig 198-at, a nyolcadik ötéves tervidőszakban pedig 202-t likvidálnak, vagyis kb. 374 ha területet szabadítanak fel. A kelet-szlovákiai kerület 31 gondozott, 101 részben gondozott és 395 gondozatlan hulladéktelepe több mint 282 ha területen fekszik. Ebből 1985-ig 42 ha területet, a 8. ötéves tervidőszakban pedig 44 hektárt hasznosíthatnak. Az így nyert területeket valamennyi kerületben közterületté, vagy rekultivációval mezőgazdasági, ipari és építkezési területté alakítják.

Bratislavában csupán az első városkerületben nem tartanak nyilván gondozatlan hulladéktelepet. A többi

(nŐ4)

kb. 800—1100 °C hőmérsékleten ég el, s a tökéletes égés érdekében a hulladékhoz tonnánként 13,5 kg nehéz' fűtőolajat adagolnak.

Hogy Szlovákiában a szemétégetők mégsem fognak gombamód szaporodni, az nem titok. Egy-egy szemétégető létesítése nem olcsó mulatság, főleg nem az a mai takarékos időkben. Talán ha korábban felmértük volna, mekkora gondot s milyen megtakarítást jelenthet a szemét, és fokozatosan — pár évtizede — kezdtük volna meg a szemétégetők építését, ma jobb lenne a helyzet. Pillanatnyilag ott tartunk, hogy Kassán (Kosice) ez év márciusában elkezdték a szemétégető építését, a közép-szlovákiai knb pedig a 7. ötéves terv feladatai közé besorolta a Banská Bystrica-i hulladékégető és a prievidzai komposztoló beruházási tervét.

A szemétégetők üzemeltetése nem nyereséges. Marad tehát továbbra is a felszíni tárolás. A szeméttelepek létesítése azonban ezentúl gondos előkészítési munkákat igényel. A Szlovák Geológiai Hivatal 1983-ban már harminc esetben végzett talajtani és más vizsgálatokat. Csak így érhetjük el, hogy a telepek helyének kiválasztását az illetékes szervek a környezet és a geológiai alapismeretek birtokában végezzék el. Továbbá a prágai Hydroprojekt ez év elején szabványjavaslatot dolgozott ki amely a talajvízvédelem szempontjából megszabná a hulladéktelepek helyére és üzemeltetésére vonatkozó feltételeket.

Környezetvédelmi vonalon tehát országos harc indult a szemét ellen. De még mindig megoldatlan marad a másodlagos nyersanyagok újrafelhasználása. Pedig a szilárd hulladékban lévő másodlagos nyersanyagok elpocsékolása Csehszlovákiának öt év alatt mintegy hárommilliárd korona kárt okozott. Évente kb. 411 000 tonna papír, 396 000 tonna üveg, 120 000 tonna műanyag, 60 000 tonna gumi, 66 000 tonna textil és 396 000 tonna fémes anyag megy veszendőbe a kidobott szilárd hulladékban. S ha figyelembe vesszük, hogy az elsődleges nyersanyagok ára nemcsak a „kőolajsokk" által, hanem forrásaik kimerülése miatt is rohamosan emelkedik, szükséges a másodlagos nyersanyagforrások jobb kihasználása. Ehhez azonban kormányhatározatok, rendeletek nem elegendőek. A hulladék gyűjtésére, tárolására, feldolgozására és felhasználására vonatkozó törvény pedig nálunk nincs. Jelenleg csak a Cseh Ipari Minisztérium egyik munkacsoportja foglalkozik ezzel a témával.

Egyelőre a Hulladékgyűjtő Vállalat fáradozik azon, hogy országszerte terjedjen el az osztályozott hulladékgyűjtés. (A fehér és színes üvegek osztályozott gyűjtésébe pl. már egyre több helyen kapcsolódhat be a lakosság, bár a konténerhiány nem szolgálja az ügy javát.) A fejlett tőkés országokban már a háztartásban osztályozzák a hulladékot, vagyis úgy szemetelnek, hogy az égetőbe valóban csak a szemét kerüljön. Nálunk azonban még az egyes iparágak sincsenek kellőképpen felkészülve a másodlagos nyersanyagok feldolgozására, újrafelhasználására.