Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-08-14 / 33. szám
TÁJKÉP FENYŐVEL ES VÖRÖS KENDŐVEL Évek múltán meggyógyul a sebzett föld, és a hős hegyek erdőpáncéljukat a felhők elé vonják. Árpakalász hullatja magvát a közös sírok hegébe, a felperzselt falvak rózsás cserepei büszkeség pírjával világítanak. Hegyek, évek! Az idő enyhet ad és feledést, élő arcokra fordítja szemünket. A partizánhegyek suttogása az őrtüzek dala, ágyuk döreje örök virággá gyúlt a szívekben. Halhatatlan harcosok vasnyomos keze barázdát mélyít, falakat emel... (Vojtech Mihálik) A tokajíki nők békefelhívása június 22-én érkezett utolsó szlovákiai állomására, a közép-szlovákiai kerületbe, ahol a topol'őanyi járásba tartozó Uhrovec községben a stafétát Elena Litvajová, a falu szülötte, a Szlovákiai Nőszövetség elnöke vette át, hogy elhozza a fővárosba. Bratislavából indul majd tovább, a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulójának központi ünnepségéről. Az Alsó- és Felső-Nyitra tája lágy hajlatú dombjainak békéjét nemegyszer dúlták fel a történelem viharai. Valahol itt húzódott az a láthatatlan határ, amely előtt megtorpantak a világhódító tatárok... Mi jóval délnek előtte érkeztünk, s így volt időnk elbeszélgetni a helyi nemzeti bizottságon Rudolf Durőo titkárral és Helena BeStovával, a könyvtár vezetőjével, az SZNSZ helyi szervezete elnökhelyettesével, akik mindketten kiváló ismerői szülőfalujuk régmúltjának, helytörténetének. Az első írásos feljegyzés a községről 1254-ből, tehát közvetlenül a tatárjárást követő évekből való. A legújabb kutatások szerint azonban feltételezhető, hogy a környéken volt már emberi település az i. e. 700—300-as évek között is, ezeket az ásatásokat azonban ki kell terjeszteni. A környék később Csák Mátét, a hatalmas trencséni várurat is szolgálta. A törökök is eljutottak idáig. Ekkor a községnek még Moőiarnik volt a neve. Később emlegetik a krónikák Ugrócz néven, s amikor a latifundium a Zay grófok birtokába került, hozzáillesztették a nevüket, s tovább mint Zayugrócz — Uhrovec szerepelt. Uhrovecre U-alakban épített, szép reneszánsz kastély néz le a dombról. Most folyik felújítása 32 millió Kős költséggel. Kilencvenhat szobájában helytörténeti múzeumot, könyvtárat rendeznek majd be. A várkastély gazdája először a Kolenyics-család volt, utánuk telepedtek meg benne a Zay grófok, akik egészen a második világháborúig uralták. A főtér egyik sarkában neogótikus stílusban épült kis gránitoszlop őrzi azoknak az uhrovecieknek az emlékét, akik az első világháborúban estek el. Emeltette Zay Miklósné Károlyi Margit grófnő, 1915-ben... „Szántó János bíráskodása idején"... Uhrovecben és a környező falvakban virágzott a kézműipar. Messze földön híresek voltak az itteni posztókészítők, fazekasok, fafaragók, üvegfúvók. A fafeldolgozás, fafaragás a századfordulón annyira kiterebélyesedett, hogy ötszázfajta sétapálcát produkált és szállított egész Európába, sőt még az óceánon túlra is. Fokosokat még ma is csinálnak Uhrovecben, persze kisebb mennyiségben. A fafeldolgozó kézműiparból azonban bútorgyártás lett, itt gyártják például a Mier bútorgyár-
