Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-08-07 / 32. szám

KUCKÓ

SCHMIDT EGON

Erdőn-mezőn nyitott szemmel {részlet)

WEÖRES

Barangolók

Gyöngy az idő, vándoroljunk. Nincs szekerünk.

Lassú folyó ága mellett Járjuk a halk fűzfa-berket.

Este a láb gyönge, fáradt, Lombok alatt nézünk ágyat. Szöcske-bokán jő az álom, Száll a világ lepke-szárnyon.

Kedves Barátom,

járod-e Te is falud határát, ismered-e városotok környékét? írd meg a berekben, a réten, az erdőben megélt legfrissebb élményeidet vagy megfigyeléseidet. Ha írni még nem tudsz, rajzolj! Annak is nagyon örülnék, ha jeleznéd, hogyan és mennyit dolgoztál a nyáron lepke-, bogár-, vadvirág- vagy hasonló gyűjteményeden.

A 27. számunkban közölt kemegfejtése a vakáció szó volt. Könyvjutalmat ezúttal Brenkus Erzsébetnek Érsekújvárba (Nővé Zámky), Jobbágy Anikónak Gutára (Kolárovo), Kartai Andreának Dunaszerdahelyre (Dunajská Streda), Tóth Józsefnek Nagykaposra (Veiké KapuSany) és Varga Ferdinándnak Safárikovóba küldök a jó megfejtésért. Baráti szeretettel üdvözöl:

Egy alkalommal, amikor éppen a fürge csellékkel bajlódtam a pataknál, feltűnt nekem, hogy nagyon gyakran szíszinte szabályos időközökben hallom az őszapók jól ismert hívogatóját. Minthogy tavasz volt, ez csak egyet jelenthetett. A közelben fészeknek kellett lennie. Egy pillanat alatt elfelejtettem a halakat, és amikor az őszapók megint felbukkantak, utánuk indultam.

Nem kellett messzire menni. Alig harminc lépésnyire, a part sűrű bokrai között tűnt el a két hosszú farkú madárka. Csendben megvártam, míg ismét előjönnek, először az egyik, majd kisvártatva a másik is, és együtt szállnak el valahová. Akkor aztán gyorsan a sűrűbe bújtam, s néhány perc alatt meg is találtam a mohából készült, kívül zuzmókkal álcázott, belül puha toliakkal bélelt fészket. Egész alacsony bokor ágai közé épült, s amikor a bejárónyílása fölé hajoltam, belülről finom pihegést hallottam. Fiókák ültek a fészekben!

Az őszapó otthona szinte egyedülálló a maga nemében. Kívülről nagyszerűen alkalmazkodik a környezetéhez, hla pedig a felül levő bejárónyíláson bekukkantunk a belsejébe, az elképzelhető legpuhább fészket látjuk magunk előtt. Egy-egy ilyen öszapófészek a környék úgyszólván teljes madárfaunájáról á kodik. Ezt a nagy, tarka pihetollat fácán vesztette el, ezt a feketét a

„kérte kölcsön" az őszapópár, a kicsi piros bizonyára a vörösbegy mellényéről való, az a kékesen csillogó tollacska pedig talán még nem is olyan régen a fatörzseken szaladgáló csuszka hátát díszítette. Egy német tudós vette a fáradságot és egyszer megszámolta az őszapófészekben talált tollakat. Az eredmény minden bizonnyal még őt is meglepte. Kereken 4 000 tollacskát, apróbbakat és nagyobbakat talált belezsúfolva ebbe az alig öklömnyi építménybe.

(nőié)