Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-08-07 / 32. szám
Ennek a szegény fiatalasszonynak kijutott. Pedig még harmincéves sincs; az idén tölti be. Más asszony ilyen korában szépül meg; túl a bimbózás szeszélyes áprilisán és túl valamivel a virágzás részeg májusán is, egyszóval a gondtalanság, a női pazarlások, a felelőtlen ábrándozások évadain túl, harminc táján kezd kiteljesedni más asszony. Az érlelődés kora ez, sőt több annál, hiszen nyilvánvalóan kifelé tolódnak az ifjúkor határai; még tart a biológiai fiatalság, s már elkezdődött az érlelődés idénye. Egyszerre tavasz és nyárelő. A legszebb kor. Férfiszemmel is a legszebb női kor. Ügyesen gazdálkodni érzelmekkel, érzékekkel, megbecsülni a testi-lelki örömöket, és okosan élni velük, mindig a zabáláson innen, és mindig a koplaláson túl — bizony, ezek ma sem a klasszikus ifjúkor erényei. De ez a fiatalaszszony máris hervad, anélkül hogy egyáltalán kivirágzott volna. A családbeliek meg a munkatársak, akik mindennap találkoznak vele, nem veszik úgy észre, de a rokonok s a ritkán látott ismerősök körében már állandó téma, hogy szemlátomást öregszik szegény asszony. Mert rengeteget vállal magára — azaz vállalja vagy sem, minden nyomasztó gond az övé, mindennek a neheze őrá marad. Lehetetlen egy család. Vegyük csak a legutóbbi három napot. Vasárnap a szokásos műszakot teljesítette, úgyszólván segítség nélkül. Tehát a szokásos módon. Anyósa hétközben mindennap bejár hozzájuk. délelőtt vagy délután, aszerint, mikor soros az iskolában a két gyerek. (Már most íö a feje — s az egész családban egyedül az ő gondja ez is —, mi lesz jövőre, amikor a gyerekek majd keresztbe járnak. A zsúfolt napközibe nem szívesen adná őket. viszont az anyóstól sem kívánhatja meg, hogy reggeltől estig pesztrálással töltse a napjait) Természetesen az anyós szabadnapos vasárnap — máskülönben is idős asszony, lelketlenség volna mosásra, nagytakarításra befogni —. a gyerekek még kicsik, a félje pedig az a fajta férfitermészet, akire egyszerűen nem hat sem újságcikk, sem agitáció, sem a szó szépje, sem a vastagja. Ő. mintha az utóbbi húsz évben mi sem történt volna a világban — akár az apja. a nagyapja és minden férfi őse —, ilyenkor szabadnaposnak érzi magát. Megcsinál ezl-azt. amit mondanak neki. de magától nem jutna eszébe, hogy megcsinálja, úgy kell kimami belőle a segítséget. Míg aztán adódó alkalommal meg nem szökik. A múlt vasárnap is meglépett a nagymosás, a csavarás, a teregetés elől. Sötétedésig tekergett a városban a gyerekekkel, valami büfében költötték a pénzt, fölöslegesen, hiszen az ebéd itthon várta őket. Moziban is voltak, persze, ami szintén fölösleges pénzkidobás; mire való akkor fizetni az ötven forintokat azért az átok televízióért. Ezúttal résen volt a fiatalasszony. Most vasárnap a nagytakarítás következett soron. Havonta legalább egyszer sort kell rá keríteni, hiszen ahol nincs idő a nagy rohanásban a napi takarításokra — az anyós legfeljebb törölget, s helyre rakosgatja a széthagyott holmit —, megüli a lakást a kosz. Az utcai ablakot tisztította éppen, amikor észrevette a háta mögött a mozgolódást. — Hová készülsz megint? — Jó idő van. Kimennénk egy kicsit — Ismerlek. Illa berek, aztán estig csak a nagy tekergés. Költeni a pénzt. A másik meg bolonduljon meg. És az asztal?... — Megenyveztem. Ne nyúljatok hozzá. — És a konnektor? — Melyik konnektor? — Melyik. A konyhai. Hányszor mondjam, hogy szikrázik. Már a falból is kilóg — Jó, hát majd. Majd holnap. — Majd. Jó annak, aki mindig ráér. Ilit nem viszed. — Hadd jöjjön. Egy kis csavargás nem árt — Anyuuu! — sírta a kislány. — Én is megyeeek... — Nem mész sehova. Legalább te segíts, te vagy a nagyobb. Még három ablak van, addig kiporszívózol. És a füzeteidet is... én csomagoljam be? Mióta mondom, ott a kék papír, nincs kifogás... egész héten nem volt időd becsomagolni? Megadóan hüppögött a kislány; ilyenkor már hiába minden. Az öccse megszökött közben, és már felöltözve, a lépcsőházban leste az ajtót. — Aztán ebéd ... lesz. És tévé is van, így is. úgy is fizetjük — mondta búcsúzóul a fiatalasszony. Nem volt rossz ember a félje máskülönben, de: férfi. A történelmi fajtából. Vagy nem is abból a fajtából, mert az is elromlott az utóbbi tíz-húsz esztendőben ; valamikor vállalta legalább a családfenntartás nehezebbik részét, anyagi alapot teremtett a jelennek, és — amennyi telt tőle — a jövőnek. De ez — akár egy gyerek, játszótársnak csakugyan megfeleL bármikor kész a mókázásra, a helytelenségre, a haszontalan időtöltésekre — „majd lesz valahogy”. Eleinte nem volt ilyen felelőtlen, de évről évre hanyagabb. Ha ő — az asszony — nem gondolkozik előre, még ma is üzlethelyiségben laknának, szedett-vedett bútorok hasadékaiban poloskára vadásznának, s a fizetés beosztásakor törlesztésekre kellene félretenni a nélkülözhető!, nem pedig takarékra. Ha ő nem veszi kézbe a családi kasszát — mert járna ő is szívesen vedéglőbe, moziba, vinné szívesen a mosni-vasalni valót a Patyolatnak, telnék időnként bejárónőre vagy takarítóvállalatra is. de ha ő nem fogja meg a pénzt, akkor nincs sem porszívó, sem szőnyeg, sem további előrehaladás, sem ez, sem az. S ha nem szorítja ki havonta azt a pár száz forint takarékbetétet, akkor tíz-tizenöt év múlva, ha a gyerekek a saját lábukra állnak — majd beköltözhetnének ők is egy üzlethelyiségbe. Ha szerencséjük lesz. tudniillik. Letomászta magát a konyhaasztalra állított hokedliről, s előkészítette a porszívót a picsogó kislánynak. — Hogy fogod! ... Ne kelletlenkedj. tessék megfogni rendesen! Persze, nem jött haza a félje ebédre a gyerekkel. Késő délután értek haza, nyilván akkor is csak azért, mert valami meccset közvetítettek; az csak világos, hogy beleragadt a televízióba, traktorral sem lehetett volna onnan elvontatni. Kár a szóért ilyenkor, az egyik fülén be. a másikon ki; elvisel minden csípést türelmesen, mint a hűsölő bivaly. Arról nem is beszélve, a lelkiismerete milyen könynyen elviseli, hogy njíg ő csavarog, a gyerekekkel hancúrozik. vagy a tévét bámulja, a felesége a munkába akár beleszakadhat. Vacsora után még elmosogatott, feltörölte a konyhát, a fürdőszobát, a vécét Kikészítette a családnak a másnapi tisztát, lefektette a gyerekeket, kiszellőztette nagyjából a padlóviaszkszagot a szobából. Halott fáradtan zuhant bele az ágyba — mint évek óta minden vasárnap. Hétfőn — tegnap — valamivel korábban ért haza a szokottnál. Nem töltötte az időt bevásárlással, a maradékot szánta vacsorára. Még ott találta az anyóst; a kislány füzetét csomagolta. — Ugyan, mama, ez mire jó! Hányszor mondjam, hogy soha nem szokik rendre •gy ■ ■ • — Hiszen ráérek — mondta az anyós. — Meg aztán ö is csomagolt. . . igaz-e, kicsim? Te is csomagoltál, igaz-e? — Én is csomagoltam, de anyu, igazán .. . — a kislány vállat rándított, és durcásan elfordult. Nem hitt neki. Másszor is észrevette már. hogy összejátszanak. Egy húron pendül az egész társaság, félje, anyósa, gyerekei — idegenek között él a saját családjában. Sunyított a fiú. a kisebb; rá volt írva a képére, hogy baj van. Sehogyan nem akarta megtalálni az ellenőrző könyvét. Kettes, számtanból. Már aláírta az apja. — Gyönyörű!... Tessék, itt az eredmény. Elcsavarogni, eltévézni az egész vasárnapot, tessék. Apádnak kellene beírni a kettest — ott sunyított a félje is a fotelban, az újság fölött —, majd aztán megnézheted, mi lesz belőled így!... Az ember a lelkét kiteszi, és mindenütt csak a felelőtlenség. Most felpofozzalak? Éppen téged, amikor apádnak sem nőtt még be a feje lágya?... Ajtó sem nyikkant. úgy eltűnt közben az anyós, pedig meg akarta még beszélni vele a másnapi programot. Célozgatott rá a fönök, hogy nem árt néha a dolgozó nőnek egy kis csúsztatás; sürgetik a központból a jegyzőkönyvet, még a felénél sem tart. Aztán még örült is, hogy nem szólt az anyósnak; ha a gyerekek megtudják, hogy nincs mitől tartaniok holnap, elhancúrozzák az egész délutánt. A konyhában a konnektor ugyanúgy lógott a falból, mint napok óta. Bosszúsan dugta bele a vasalózsinór csatlakozóját; bedugni könnyű, de ha ki akatja húzni, jön vele az egész herkentyű;: Míg az asztalt megterítette a vasaláshoz. s bevizezte az ágyneműt, arra gondolt, hogy a félje közben odaát a fotelban újságot FEKETE GYULA Öröm a háznál / (nő 14)
