Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-31 / 31. szám
A „Virágok vetélkedése" Nyitra megyei változatában a harmadik, tehát a szerelem virágjának megmaradt a középkori eredetű rózsa. „Lehetséges, hogy a Székelyföldre a török felől érkezett a szegfű divatja, míg Nyugat-Magyarországon a szerelem régebbi virágjához, a rózsához maradtak hűségesek." — mondja Kresz Mária a népművészet virágmotívumait és azok eredetét vizsgálva. Színes felvételünk Bénán (Bína) készült, Vasné Mihály Anna poszrikos kendőjének két széléről (a gyermekágyas asszonynak, a „poszrikba" vitt ételt kötötték az ilyen kendőkbe), amelynek mintáját Mihály Anna így írja le: „két szélén felszedett sík van, a síkban négyágú szegfűk, a közepük csillag. Majd rojt, az egyik végin lóhereleveles, a másikon srófos." A keresztöltéssel készült palóc mintán a szegfűk nem csoportba rendezettek, hanem indára fűzte fel őket varrójuk. Másik rajzunkon pedig, amely egy 19. századi Ipoly menti ködmön rátétes mintájáról készült, a szegfüs-rózsás virágtö szívből ágazik szét. -ka— A szegfű mediterrán eredetű virág. A magyar kultúrába részben török közvetítéssel érkezett. A 15. században Nyugat-Európában már a szerelem jelképe, a 16. század elején Magyarországon is a legkedveltebb virágok között találjuk. Ábrázolása gyakori a reneszánsz eredetű vászonhímzéseken, kályhacsempéken. A népművészetben a leginkább szűcsmunkákon megjelenő leegyszerűsített formáktól kezdve a virágcserépből, olaszkorsóból kinövő sűrű virágbokorig sokféle változatban szerepelhet. Ez utóbbi forma főleg a míves megmunkálású, selyem-, aranyszállal készült úrihímzésekre jellemző. Később ez a fajta kompozíció, kissé stilizáltabb és egyszerűbb formában, átkerült a paraszti kendervásznakra, általában keresztöltéssel varrva. Kendervásznakon gyakori a csíkmintába, indára helyezett szegfűmotívum is, szőve vagy laposhímzéssel. A szegfű a magyar népművészetben is a szerelem jelképe, fiataloknak, leányoknak való virág. A „Virágok vetélkedése” székely változatában a „szép búzavirág" és a „szép szölővirág" után megszólal a „szép szegfüvirág": Felele nékiek a szép szegfiívirág: Szebb vagyok's jobb vagyok Annyival náladnál Mert ingem leszednek. Koszorúba kötnek, Legények, leányok Virágozzunk (nőzi)
