Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-31 / 31. szám
Janiga József és Kopócs Tibor illusztrációja o KESZELI fERENC Tudod-e? Van-e a tónak feneke, tóban a béka brekeg-e? Úszkál-e benne kecsege, ezüstös teste kecses e? Béka a hallal cseveg-e hullám a habbal fecseg-e? Gémgége vajon gágog-e, s kelepel-e a vén kele? Három katona sereg-e, párnájuk vajon nyereg-e? És a királyuk lengyel-e, réz-e a lovuk kengyele? Öreg napóra ketyeg-e, aranyos láncon fityeg-e? Lovashintónak kereke négyszögletes-e, kerek-e? Aranycsöröge csörög-e, pipázó török hörög-e? Ólban az emse röfög-e, tejfölös edény köcsög-e? Harang kötele zsineg-e, milyen színű a cinege? ... vajon a választ tudod-e? Tudod-e, tudod-e, tudod-e? Valamikor hajdanában, amikor még a tündérek dalában gyönyörködtek a bodrogközi emberek. Karosa falu környékén csodálatosan szép, titkokat rejtegető erdő és ringó nádasok zöldelltek. Az örökké susogó fák és hajlongó nádasok mélyén, mint nevető leányszem, kék vizű tó hullámzott. A tó egyik felének a vize langyos és illatos volt, itt laktak víz alatti palotájukban a tündérek. A tó másik felének a vize pedig ideg volt és kénszagú, itt meg a boszorkányok éltek. Miért, miért nem, ki tudná azt ma már megmondani, de igaz való, hogy a boszorkányok valamilyen okból szerettek volna összebarátkozni a tündérekkel. Nem múlt el nap, hogy valamelyikük ne röpködte volna körül a tündérek csillogó villogó üvegpalotáját, s ne zörgete; volna be seprűnyelével a knstályablakokon. A tündérek tudták, hogy ez nincs rendjén, mert ámióta a világ világ, olyan még nem volt, hogy a boszorkányok a tűnd írekkel barátkozzanak. Nem is csoda hát, hogy ha csak tehették, elke ülték a boszorkányokat. Éjjelek váltották a nappalokat, hónapokká épültek a hetek, telek bői és nyarakból évek kerekültek, s nem tudni, milyen mesjterkedések nyomán, de az idő haladtával a boszorkányok annyira/elszaporodtak, hogy már a puszfa^létükkel is menekülésre késztették atüodérlányokat. Látta a tündérkirálynö, hogy, a boszorkányokkal egy tóban nem lehet tovább maradásuk, már csak azért sem, mert lassan-lassan az egész tó vize kénszagtól kezdett büzleni. Ezért hát egy szép nyári reggelen felöltötte aranyos ruháját, palotáját elhagyva kiúszott a vízpartra, s útnak indult, hogy egy olyan szigetet keressen, amely méltó a tündérekhez, s ahol új palotát emelhetnek maguknak. Rövidesen talált is egy illatozó, zöld hársfaligetet, amely az első pillantásra megdobogtatta a szívét. Boldogan, futva tért haza tündértársaihoz, egy percet sem akart tovább elvesztegetni. Lett is nagy sürgés-forgás azonnal, a szorgalmas tündérek három nap, három éjjel megállás nélkül építették új palotájukat, hordták fel a víz alól a hatalmas, szépséges vörös márványköveket, a falak gomba módra nőttek, óráról órára emelkedtek. A tündérek csodálatosan értettek a díszítéshez, varázslatos alakokat formáltak a márványból, csipkékkel ékesítették, s amikor kész lett a palota, úgy festett a zöld liget közepén, mint egy emberi szem nem látta, különleges ékszer. Már csak a harang hiányzott. A tündérek előrelátók voltak: úgy határoztak, hogy verázserejű ezüstKULCSÁR FERENC Miért nincs a harcsai templomnak harangja ? harangot helyeznek el a palota tornyában, mert attól tartottak, a boszorkányok a hársfaligetbe is követni akarják majd őket. Olyan harangot kívántak hát a toronyba állítani, amelynek bűvös kongása minden időben távol tartja a tolakodó boszorkányokat. Két tündér sebes szárnyalással már repítette is a csodatevő ezüstharangot, de amikor a Karcsa-tó fölé értek, hirtelen büzlő kénszag ütötte meg az orrukat. Mindjárt .ák, hogy rettenetes veszélybe ek. Amint hátrapillantottak, a rűnyélen nyargaló, kócos, csún vtayorgó boszorkányokat látmeg maguk mögött, uhantak a tündérek a súlyos hail, »mennyire csak erejükből illett, de a gonosz boszorkányok sem voltak ám restek. Már egészen a sarkukban voltak, de ekkor olyasmi történr amire egyikük sem számított . Hatalrrlas kakaskukorékolás hasított a levegőbe, jelezve a hajnal megérkezését. A boszorkányok abban a minutumban megfordultak, és ész' nélkül iszkoltak vissza víz alatti birodalmukba. Igen ám, csakhogy a két tündért is úgy meglepte a váratlanul égre harsanó kakaskiáltás, hogy ijedtükben elejtették a harangot, amely még egy utolsó csodálatos, panaszos csendüléssel belezuhant a Karcsa-tóba. Máig is ott fekszik a vízfenék iszapjában, és minden száz évben megcsendülve jelt ad magáról. Ezért nincs hát a karcsai templomnak harangja. Kedves Barátom! Tudod-e, hogyan lesz az UTOLSÓBÓL ELSŐ? Hát így: Minden vízszintes sorba két ötbetűs szó kerül: az első szó utolsó betűjéből lesz a második szó első betűje. Helyes megoldás esetén a középső függőleges sorban a pionírok üdültetésének egyik formája alakul ki. Ezt küld be címünkre: a Nő szerkesztősége, 812 03 Bratislava, Martanovicova 20. Meghatározások: 1. Pajtás. — Török nyelvű nép. 2. Éljen! — Ország. 3. Töredék. — Régimódi kocsi. 4. Szlovák romantikus költő — Szélvihar. 5. Sivár. — Rádiólokátor. 6. Az USA tagállama. — Számol. 7. Bolíviai város. — Háborgat. 8. Finis. — Élőlény. 9. Kutat. — Győzelem. 1 Z 3 V 5 6 ? 8 9!
