Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-07-17 / 29. szám

A kipufogó gáz legfeljebb 4,5 A fékpróba százalék szénmonoxidot tar­talmazhat Karol Kocinec mérnök: Ki tud­ja hány emberéletet mentünk meg a munkánkkal ?! Jaroslav Lipovsky: ... hiába igényeljük a hiányzó berende­zéseket Ján Ondreák: Sok a hiányzó pótalkatrész... tek, egy kicsit már konyítok hozzá — bizako­dik K. M. Néhány perc múlva megtudom, K. M. ko­csiján van vagy három „B" és két „C" hiba is. A forgalmi engedélyt tehát most nem kapja vissza. A gépjármüveken előforduló hibákat há­rom nagy csoportba sorolják a vizsgán: az A, B és C csoportba. A kisebb, a komoly, illetve a veszélyes hibák tartoznak ezekbe. Az A-hi­­bát csupán jegyzőkönyvbe veszik, és figyel­meztetik a gépkocsi-tulajdonost, hogy távo­lítsa el, hiszen rendőri ellenőrzés esetén büntetést is fizethet miatta. A B, azaz a komoly hibát (rosszul beállított kerékdölés, a kerekek helytelen összetartása, nem működő ablaktörlő, alacsonyra állított fényszóró stb.) hathónapos határidőn belül el kell távolítani és javítóvizsgára jönni. Ha a gépkocsi-tulaj­donos nem várja ki a megszabott határidőt, hanem egy nőnapon belül teszi rendbe a kocsit, akkor csak e feljegyzett hiba eltávolí­tásáról győződnek meg a javítóvizsgán. A C-hiba (a rosszul vagy aránytalanul fogó lábfék, kézifék, elkopott mintázatú gumiab­roncs, magasra állított fényszórók stb.) már a forgalmi engedély bevonását jelenti. A gép­kocsi tulajdonosa ebben az esetben az elle­nőrző állomásról a haza vagy a szervizbe vezető utat teheti meg gépkocsijával, majd a visszautat a vizsgára. Nos így járt K. M. is, aki már nem akart velem szóba állni. — Hagyjon engem békén! Mit ér azzal, hogy faggat engem? Ettől még nem jön rendbe senki kocsija. Inkább azért tegyen valamit, hogy a boltokban legyen elegendő pótalkatrész, és rendesen dolgozzanak a szervizekben. Persze, az nem jut eszébe senkinek, hogy az ellenőrző állomások mellé kellene szerviz is, hogy ne kelljen az ember­nek ide-oda ingázni... Ide meg a javítóba! Ezt írja meg! K. M. szavaira szinte kivétel nélkül helyes­lőén bólogatnak a várakozók. Lassan ők is bekapcsolódnak a beszélgetésbe, de nevét egyikük sem hajlandó elárulni. Néhány a hozzászólások közül: — A szervizekben nem is állnak szóba az emberrel, ha azt mondja, műszaki vizsgára szeretné előkészíttetni a kocsiját... — ... mert, hogy nekik nincsenek olyan műszereik, mint az ellenőrző állomáso­kon ... — ... vagy alkatrészük nincs. Azt meg el kell hinnünk, hiszen a boltokban sincs. De hát akkor hogy legyen rendben az ember autója? — Az én kocsim csupán egy hibás villany­­kapcsoló miatt nem ment át a vizsgán. Kerestem Nyitrán, Léván (Levice), Érsekújvá­­rott (Nővé Zámky), Nagytapolcsány, Galánta, Vágsellye, Serecf szakboltjaiban és szervizei­ben, de hiába. Az egyik boltban bizalmasan megsúgta az elárusító, hogy azt csak Mladá Boleslavból, a gyárból tudom megszerezni, oda írjak. Végül magam javítottam meg, de biztosan nem bírja majd sokáig, szóval a problémám csak átmenetileg oldódott meg — húzza alá az elhangzottakat Alexander Bédi, a TO-28-13-as rendszámú gépkocsi tulajdonosa. Az igazi mumus valójában tehát nem a műszaki vizsga, hanem az azt megelőző kálvária. Ma már szinte valamennyi fejlett autózással rendelkező országban ugyanúgy ellenőrzik a gépjárműveket, mint nálunk. Igaz, legtöbbjükben van elegendő alkatrész, mi több, a szervizekben műszaki vizsgára való felkészítés is. Miért nincs nálunk is ilyen szolgáltatás? A nyitraí ellenőrző állomáson két napot töltöttem, de csak egy, az NRB-63-01 jelzé­sű Dacia gépkocsi ment át néhány kisebb hibácskával rögtön az első alkalommal a vizsgán. Pedig tulajdonosa, Peter Baráth egyedül készítette fel. Neki sikerült. Igaz, ö gépészmérnök. De a legtöbb gépkocsi-tulaj­donosnak még autójavító ismerőse sincs. Ők csakis a szervizekre támaszkodhatnak ebben az ügyben. Velük szemben viszont szinte általános a bizalmatlanság. Vajon miért? A szervizek igaza — Műszaki vizsgára kell vinnem a gépko­csimat — állítottam be Nyitrán a járási közszolgáltatási vállalat szervizébe —, és szeretném, ha előkészítenék rá. Vállalják? — Természetesen. Milyen kocsiról van szó? — kérdezte udvariaasan az ügyeletes technikus a fogadóirodában. Meglepett a válaszával. Oto Majercík, a szerviz vezetője elmondta, hogy az árjegyzékben tényleg nem szerepel ez a szolgáltatás, de ha valaki ilyen kéréssel fordul hozzájuk, nem utasítják el. — Tudom, kevés szerviz vállalja, de mi rendelkezünk minden olyan diagnosztikai berendezéssel, amely ehhez a munkához szükséges. Miért ne segítenénk, ha tudunk? Sajnos, azonban elég gyakran előfordul, hogy legjobb akaratunk mellett is nemet kell mondanunk, mert nincs elegendő alkatrész. Erről viszont mi nem tehetünk. A Skodákhoz nincs fékcső, hiánycikk az első szélvédő, a gumiabroncs stb. És sorolhatnám a többi típus hiányzó alkatrészeit is. S ez nemcsak a gépkocsi-tulajdonosoknak, nekünk is nagy gondot jelent — mondja. Ezután Vágsellyére indultam, hogy az otta­ni szervizben is próbát tegyek. Meglepő látvány fogadott. Enyhén szólva szerény kö­rülmények között, még szerényebb felszere­léssel kénytelenek dolgozni a szerviz techni­kusai. — Új épületre vár már évek óta szervizünk minden dolgozója. A galántai járási közszol­gáltatási vállalatnak — a szerviz üzemeltető­jének — a vezetősége nem tartja érdemes­nek, hogy e viharvert, korszerűtlen épületek­be új berendezéseket vásároljon, ami érthető is. csak hát az ilyen környezet inkább elri­asztja ügyfeleinket, minthogy idecsalogatná. Pedig az itt dolgozók szaktudásával, munka­szeretetével nincs baj, de ezzel a felszerelés­sel csodákat tenni nem lehet. Úgy dolgo­zunk, ahogy tudunk, sokszor a szó szoros értelmében a térdünkön — mondta Somogyi Árpád, a szerviz vezetője. A látottak alapján nem is firtattam Peter Sudor ügyét, a két mérőműszert — a szervi­zét és az ellenőrző állomásét —, amellyel meg lehet mérni a kerékdőlést, nem lehet egy napon említeni. Ha az így felszerelt szervizek nem vállalják a műszaki vizsgára való felkészítést, nem érheti vád őket. A vágsellyei szervizhez hasonlóan a galán­­tait is a járási közszolgáltatási vállalat üze­melteti, de azzal ellentétben ez a járás leg­jobban felszerelt szervize. Itt már tesztelni tudják a motorokat, a lengéscsillapítókat, karosszériát javítanak és festenek — s hogy jól, azt bizonyítja az is, hogy a bratislavai autógyárnak is bedolgoznak —, és sorolhat­nám a további igényes munkákat. Ján Ondreák, a szerviz vezetője és helyet­tese, Hodúr Miklós mégsem elégedettek. — Sok a hiányzó pótalkatrész, és kelle­metlen szinte naponta azzal fogadni a hoz­zánk fordulókat, hogy csak akkor javítjuk meg a kocsijukat, ha szereznek pótalkat­részt. Nem vállaljuk a gépkocsik műszaki ellenőrzésre való felkészítését, mert a mi berendezéseink egyszerűbbek, mint az ellen­őrző állomásokéi, így érthetően pontatla­nabbak is. Ráadásul nem rendelkezünk olyan berendezéssel, amely a fékek hatásfokát méri — mondja a főnök. — Márpedig köztudomású, hogy a fékhi­bák miatt vonják be leginkább a forgalmi engedélyt. Hát kezeskedhetünk mi a műszer nélkül beállított fékekért? — veszi át a szót Hodúr Miklós. — Az emberek persze a szervizekben nyújtott szolgáltatások miatt elégedetlenkednek, de azt senki sem kérdi tőlünk, hogy milyenek a mi lehetőségeink. Az autójavító műhelyeket, szervizeket a járási közszolgáltatási vállalatok, az ipari szövetkezetek vagy a Csehszlovák Gépjár­műjavító Vállalat üzemelteti. Nem titok, hogy az autójavítás is a rosszul jövedelmező szol­gáltatások közé tartozik. Ez az oka talán, hogy a szervizeket általában nem látják el megfelelő műszaki berendezésekkel? Ezt a kérdést már Jaroslav Lipovskynak, a galántai járási közszolgáltatási vállalat igaz­gatási és szolgáltatási osztályának vezetőjé­től kérdezem. — Vállalatunk 212 üzemrészt működtet a járás területén. Az évi beruházási alapunk hétszázezer Kcs. Számítsa ki, mennyi jut egy üzemrész fejlesztésére (kiszámítottam: 3 301,89 Kcs), és ezzel meg is magyaráz­tam, hogy szervizeink miért nincsenek élvo­nalbeli diagnosztikai berendezésekkel, de még talán alapvető felszereléssel sem ellát­va. De ha előnyben részesítjük is a szervize­ket és igényeljük a hiányzó berendezéseket, akkor sem oldjuk meg a problémát, mert egyszerűen nem kapjuk meg őket. Mi a legkülönbözőbb módon próbáljuk javítani azt a szolgáltatást, pl. vasárnapi ügyeletet tartunk a szervizben — sajnos néhány ellen­őrző szerven kívül alig akad érdeklődő —, meghosszabbítottuk a nyitvatartási időt stb. Ennek ellenére kicsi e munkák iránti kereslet, mert sok esetben nem lehet betartani a határidőt. Alkatrészhiány miatt. Ami a vágsellyei szervizt illeti, tényleg a legrosszabbul felszerelt a járásban, de a következő évben megkezdjük az új építését, s reméljük néhány éven belül megoldódik a járás legnagyobb városának ez a gondja — mondja Jaroslav Lipovsky. Bár amíg nem lesz elegendő pótalkatrész az országban, erősen kételkedhetnek az au­tótulajdonosok e szolgáltatás színvonalának javulásában. Amíg a hazai autóipar és a külkereskedelem nem látja el a hazai piacot a szolgáltatást leginkább befolyásoló alapve­tő kellékekkel, addig marad az idegesség, a kálvária, az álmatlan éjszakák. Hiszen min­den autótulajdonos tudja, hogy sokkal több­ről van szó, mint a műszaki ellenőrzés. A közutakon közlekedők egészségének, életé­nek biztonságáról. Lehet, hogy nem csak a gépkocsikon for­dul elő „C" hiba? BARANYAI LAJOS Fotó: Nagy L és a szerző (nőis)

Next

/
Oldalképek
Tartalom