Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-07-17 / 29. szám

\

Futótűzként terjedt a hír:

A közlekedésrendészet műszaki vizsgára rendeli a régebbi évjáratú személygépkocsikat!

... veszélyben egy vagyontárgy, a fontos segítőtárs,... kezdődik a személygépkocsi-tulajdonosok álmatlan éjszakáinak sorozata, kálváriajárásuk, az idegfeszültség, majd a családi perpatvarok következnek, mert ez „rázós" ügy, ... még az évi szabadságuk egy részét is igénybe veheti.

.... de nem lehetne mindezt elkerülni???

Ezen a vizsgán nincs pardon!

Tudják ezt a gépkocsi-tulajdonosok is. A gépjárművek műszaki állapotára vonatkozó előírások, természetesen, nem az autósok bosszantására, hanem épp ellenkezőleg, egészségük, mi több, életük védelmére szolgálnak. Mégsem ez jut eszükbe, amikor kézhez kapják a műszaki ellenőrzésre invitáló idézést, hanem az, hogy mi lesz, ha gépkocsijuk nem megy át a vizsgán, ha bevonják a forgalmi engedélyüket. És ez érthető is. A legtöbb család hosszú évekig gyűjtöget, takarékoskodik, amíg megveheti a gépkocsit, tehát ha már megvan, nem mindegy, mi lesz a sorsa. S mivel az autó egyre kevésbé luxuscikk, az anyagiak mellett felmerül a kérdés: mivel járnának munkába, mivel vinnék naponta gyermekeiket a távol eső bölcsődébe, óvodába, iskolába, hogyan jutnának el szükség esetén gyorsan a messze élő szülőkhöz stb? (Hazánkban majdnem minden második háztartásban van személygépkocsi.)

A gépkocsit tehát rendbe kell tenni! De hogyan? Aki ért hozzá, maga kezd bele a javításba. Aki nem, az szervizt, autójavítót keres. Mindkét út rögös. Ha nem mindjárt az elején, akkor a végén, a műszaki vizsgán biztosan jön a kellemetlen meglepetés.

De vegyük csak sorjában. Miért mumus a műszaki vizsga? A választ a nyitrai (Nitra) műszaki ellenőrző állomáson kerestem, amely három járás — a nyitrai, a nagytapolcsányi (Topolcany) és a galántai (Galanta) — gépjárműinek rendszeres ellenőrzését végzi.

A balesetek 40 °/o-át a hibás gépkocsi okozza

Karol Kocinec mérnök, az ellenőrző állomás főnöke szívesen fogad:

— Örülök, ha a sajtó foglalkozik a gépjárművek rendszeresített műszaki ellenőrzésével s a felszínre került problémákkal, mert ha egy-egy újságcikk nem oldja is meg a gépkocsik karbantartásával, javításával járó nehézségeket, akkor is segít abban, hogy közutainkon kevesebb legyen a baleset. Nálunk, Csehszlovákiában a hatvanas években növekedett meg hirtelen a gépkocsik száma, s nyilvánvalóvá vált, hogy szükség lesz rendszeres műszaki ellenőrzésükre. Az autózók gyarapodásával arányosan szaporodtak a közúti balesetek, amelyek a tetemes anyagi károk mellett számtalan emberéletet is követeltek, de a környezetszennyezést sem lehet figyelmen kívül hagyni! A statisztikai adatok szerint ugyan a gépjármüvek hibái csupán a közúti balesetek egy-két százalékát okozzák, valójában azonban sokkal nagyobb ez az arány. Ezt bizonyítják a részletes külföldi és hazai balesetanalízisek is, amelyeket azonban a közlekedési szakemberek nem végezhetnek el minden baleset alkalmával. E felmérések szerint külföldön a közúti balesetek kb. huszonöt százalékát, hazánkban pedig negyven (!) százalékát okozzák a gépjárművek hibái. S ez elgondolkodtató adat! Szükséges és felbecsülhetetlenül hasznos tehát az ellenőrző állomások munkája. Csehszlovákiában elsőként a Banská Bystrica-i kezdte meg működését 1974-ben. Szlovákiában ma hét, Csehországban húsz ilyen létesítmény van. Tudom, akadnak autósok, akik túl szigorúnak tartják ezt az ellenőrzést. Nekik hangsúlyozom: csakis azt ellenőrizzük a gépjárműveken, amit a Szövetségi Közlekedési Minisztérium 1975. 5. 20-án kiadott 90-es számú, a közutakon közlekedő járművek üzemeltetésének feltételeiről szóló rendeletének melléklete megszab.

Az említett rendelet szigorúan meghatározza azokat a feltételeket, amelyeket az egyes járműveknek teljesíteniük kell, hogy közutainkon használhassuk őket. Ezeket a feltételeket minden jogosítvánnyal rendelkező embernek ismernie kell. A műszaki ellenőrző állomások arra hivatottak, hogy felügyeljenek ezen előírások megtartására, amire — diagnosztikai berendezések hiányában — a gépkocsi-tulajdonosok nem képesek. Ezért a józanul gondolkodó autósok — s tegyük hozzá, ők alkotják a többséget — megértik, sőt szükségesnek is tartják gépkocsijuk műszaki ellenőrzését. Gondolom, mindenki nyugodtabban ül a kocsijában, ha tudja, hogy az rendben van. De hát akkor hol a hiba — kérdezhetik az ügyben járatlanok —, hiszen egyet akar közlekedésrendészet és autós!

Az érem másik oldala

Ezzel azonban már az ellenőrző állomás tisztaságtól ragyogó épületének várakozójában idegesen cigarettázó és fel-alá járkáló gépkocsi-tulajdonosoknál kezdem az ismerkedést. Nyomott a hangulat. Még az egész épületben hallható kellemes zene sem enyhíti a feszültséget. Aztán egy fehér köpenyes technikus cikázik át a várakozók között, és leadja jelentését az éppen ellenőrzött kocsiról a fogadóiroda dolgozóinak. A hangszóróban egy kellemes női hang szakítja meg a zenét:

— GA-46-48, indulhat az ellenőrzésre . ..

Egy középkorú férfi ül be Skodájába. Már a

hatalmas csarnok bejáratánál várakozik, amikor megkérdem, hányadszor hozta kocsiját ellenőrzésre.

— Negyedszer... — mondja egykedvűen a vágsellyei (Safa) Peter Sudor.

— És mi a hiba?

— Mindig ugyanaz. Nincsenek jól beállítva az első kerekek ... — sóhajt egy nagyot —, pedig minden alkalommal szervizben állították be, a vágsellyeiben. Ha most sem lesz jó, akkor nem is tudom mihez kezdjek ..., volt először egy másik hiba is. Rossz volt a kipufogón egy tömítés. A galántai járás egyik szervizében sem vállalták a megjavítását... — elmosolyodik —, végül én csináltam meg, pedig nem vagyok szakember — mondja, miközben együtt lessük kíváncsian, mit állapít meg a technikus.

— Nagyon sajnálom. A kerékdőlés most is rossz. Tessék, győződjenek meg róla! — mutat a műszerre. — ... talán egy másik szervizben kellene megpróbálni — tanácsolja, miközben bocsánatkérően megvonja a vállát.

A negyedszer is „megbukott" autó szerencsétlen tulajdonosa már bosszankodni is képtelen, de mielőtt ötödször is elindulna valamelyik szervizbe, hátha szerencséje lesz, hozzám fordul.

— Higgye el, én sem szeretném, ha hibásan átengednék a vizsgán a kocsimat. De a szabadságomból már a negyedik nap ment erre a vizsgára, és még nincs vége. Azonkívül négyszer-ötször Vágsellyéröl Nyitrára autózni meg vissza — tulajdonképpen feleslegesen —, pénzbe is kerül. Ha mindez az én felelőtlenségem miatt történik, akkor nem szólok semmit... — legyint egyet, elköszön és hazaindul.

Közben a másik ellenörzősávon egy Moszkvicsot vizsgálgatnak. K. M„ a kocsi tulajdonosa nem kívánja, hogy neve a nyilvánosság elé kerüljön. Hogy miért?

— Megvan annak az oka — mondja —, vagy azt akarja, hogy ezután a környéken egy szervizben se javítsák meg az autóm? Voltam én már nem egyben . .., mindegyikről tudnék valami cifrát mondani.

— Most is szervizben készíttette fel a vizsgára a kocsit?

— Még mit nem?! Hogy lelopják róla még azt is, ami jó?! Én magam igyekszem rendben tartani az autóm. Ha nagyobb hibája lesz, csak olyan legyen, amit otthon meg tudok csinálni. Több, mint harminc éve veze„C” annyi mint életveszély