Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-07-10 / 28. szám

A SZÜKSÉG HATÁRT NYIT

Moszkvában június 12—14-én a KGST tagországainak kormányfői megvitatták a testvéri államok gazdasági fejlődése és együttműködése jelenlegi szakaszának és távlatainak legfontosabb kérdéseit. Egyöntetű véleményük, hogy a KGST-tagországok jelenlegi legfontosabb feladata a gazdaság intenzív fejlesztése, a hatékonyság növelése, az ésszerűbb és takarékosabb gazdálkodás a meglévő anyagi és munkaerőforrásokkal, a termékek műszaki színvonalának, megbízhatóságának, élettartamának és minőségének javítása, választékuk bővítésének meggyorsítása, az exportfejlesztés, a társadalmi termelés további növelése, ami a szocialista társadalom anyagi-műszaki bázisa megszilárdításának, a népjólét emelésének alapja. Valamint a KGST-tagországok,

Kérem, mondják el, mi tette szükségessé, hogy a KGST mellett megalakuljon a munkaerő-ellátással foglalkozó kutatócsoport?

Horváth András: A KGST gazdasági együttműködése kihat a tagországok összes tevékenységére, beleértve a termelést, kooperációt, szakosítást, tudományos együttműködést. Bizonyos feladatokat közösen oldanak meg, így. egyre inkább elmélyül az országok közötti munkamegosztás, ami olyan szoros gazdasági kapcsolatokat alakít ki az egyes országok, vállalatok között, amelyek mind nagyobb létszámban megkívánják a szakemberek foglalkoztatását és a munkaerők jobb kihasználását.

Gondoljunk csak a Barátság-kőolajvezetékre, vagy azokra a közös építkezésekre, amelyeken több ország szakemberei vesznek részt. Ahogy bővül az országok közötti együttműködés, egyre több személyt érint a nemzetközi munkaerő-átcsoportosítás is. Ezt a munkaerő-átáramlást, az országok közötti ingázást eddig tudományos alapon senki sem vizsgálta, nem foglalkoztak a kutatásával. Előfordult tehát, hogy rendkívül nagy színvonalbeli különbségek alakulta ki az egyes országokban a külföldi munkások foglalkoztatásában.

Mária Kmetková: Az is tény, hogy egyes országok nagyon gazdag nyersanyagforrással rendelkeznek, de viszonylag kevés a munkaerő-tartalékuk, máshol meg éppen fordított a helyzet. A munkaerő hatékony kihasználása tehát mindkét oldalon gazdasági követelmény.

Egyre több az olyan speciális munka is, amelynek elvégzéséhez egy-egy országban már képzett szakemberek állnak rendelkezésre, ezek átcsoportosítása sokkal ésszerűbb megoldás, mintha ott is kiképeznék őket, ahol éppen hiányoznak. Példaként hozom fel a Liptovská Mara-i vízerőmű építését, ahol néhány magyarországi szakember olyan speciális munkát végzett el, amelyre nálunk eddig nem volt szakember. A gyakorlatban ez a csere már folyik, de egyes elméleti kérdések — mint például a munkájukból származó nemzeti jövedelem megoszlása, vagy a munkafeltételek, a szociális ellátás — még nincsenek tisztázva. Ezeket hivatott a KGST munkacsoportja megoldani.

A Moszkvában működő koordináló munkacsoport négytagú. Vezetője a csehszlovák Milan Kodaj profeszszor, tagjai Horváth András és két szovjet kolléga. Ők egy nagy nemzetközi kutatógárdára támaszkodnak, amelynek tagjai az egyes országokban előre meghatározott program szerint dolgoznak, készítenek el egy-egy részanyagot, amit aztán a közös ülésen — mint amilyen a bratislavai is volt — megtárgyalunk, és tovább fejlesztünk.

Mióta és hogyan dolgozik ez a nemzetközi kutatócsoport?

Horváth András: A KGST egyetlen nemzetközi kutatóintézete ez, mely a munkaerők közgazdasági kérdéseinek kutatásával foglalkozik. 1980-ban alakult. Két fő feladata van. Először: a szocialista táboron belüli munkaerő ésszerű kihasználásának vizsgálata. Összegyűjtöttük az egyes országok erre vonatkozó tapasztalatait, majd 1982-ben a moszkvai tanácskozáson ezt egyeztettük, főbb témaköreit megtárgyaltuk, és javaslatot teltünk a KGST végrehajtó bizottságának a munkaerőhelyzet további javítását illetően. Második fő feladatunk pedig a munkaerőmozgás vizsgálata.

elsősorban Vietnam, Kuba és Mongólia gazdasági fejlettségi színvonalának az európai KGST-tagországok színvonalával való fokozatos kiegyenlítődési folyamatának meggyorsítása.

Az ebből adódó kérdések megoldásával, összefüggéseinek vizsgálatával foglalkozik a KGST munkaerő-ellátási csoportja is, amely nemrég Bratislavában tanácskozott. E kutatócsoport munkájáról, a KGST programjából rájuk háruló feladatokról beszélgettünk Dr. Horváth Andrással, a moszkvai bizottság tagjával, valamint a csehszlovák kutatócsoport vezetőjével, Mária Kmetková docenssel, a tudományok kandidátusával.

erőt lekötött. Szükség lesz a dél-szlovákiai asszonyokra a Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) épülő Tesla rádiógyárban is. Ez mind csökkenti majd a határ menti munkaerő-ingázást, hozzásegít a munkaerő országon belüli hatékony kihasználásához.

Az európai szocialista országokban nagyon sok vietnami és kubai munkás is dolgozik. Mi tette ezt szükségessé?

Horváth András: Elsősorban internacionalista segítségről van szó; az európai szocialista országok ily módon járulnak hozzá a vietnami és kubai szakemberképzéshez. Természetesen ezek a többnyire fiatal munkások nemcsak tanulnak, hanem termelési feladatokat is ellátnak. Tehát jelenlétük mindkét ország részére előnyös; mesterséget tanulnak, közben termelnek. Vietnam részére például kedvező, hogy dolgozóik megismerkedhetnek egy modem termelési móddal, amelyet hazájukban hasznosíthatnak. Ezenkívül így munkát adnak azoknak is, akiket pillanatnyilag otthon még nem tudnak teljes mértékben foglalkoztatni. Csehszlovákiában. Magyarországon, az NDK-ban pedig az ő segítségükkel oldják meg a munkaerőhiányt

Mária Kmetövá: Mindez persze nem megy gondok nélkül. Elsősorban át kell hidalniuk a nyelvi nehézséget, akklimatizálódniuk keli. De ha hozzászoknak az új éghajlati viszonyokhoz, beilleszkednek a környezetbe, egészen jó termelési eredményeket érnek el. A bratislavai Nemzetközi Nőnap Üzemben például a kubai nők 104 százalékra teljesítik a tervet. Egyenjogú társaik nemcsak az üzem dolgozóinak, hanem a csehszlovák állampolgároknak is. Ezt szeretném hangsúlyozni, mert az egyik jelentős különbség éppen ez a szocialista országokon belüli munkaerőkihasználás terén a kapitalista országokkal szemben, ahol a vendégmunkásoknak távolról sincsenek meg azok a jogaik, mint a hazaiaknak.

Az elmondottakból kitűnik, hogy a KGST tagállamain belül jelenleg elkerülhetetlen a munkaerő-megosztás, hatékony kihasználásuk megköveteli az ingázást. A jövőben is szükség lesz erre?

Horváth András: Minden ország igyekszik dolgozóit a lehető leghatékonyabban foglalkoztatni. Ami azt jelenti, hogy országon belül olyan munkalehetőségeket létesít, ahol a dolgozók helyben találnak munkát. De míg erre sor kerül, jobb külföldön foglalkoztatni őket. mintsem kihasználatlanul hagyni. Egyre több az olyan munka is, amely szakosítást igényel, erre pedig nincs minden országnak lehetősége. És fölösleges is lenne, ha csak egy bizonyos munkafolyamatnál van rá szükség. Mindez azt bizonyítja, hogy a munkaerők nemzetközi ingázására a jövőben is szükség lesz. Egyelőre tehát még bőven van

munkája kutatócsoportunknak___

Mária Kmetková: A KGST tagállamainak egyre inkább egységes tábort kell alkotniuk a termelés terén is. A kooperáció, a szakosítás pedig magával vonja a munkaerő-csoportosítást. Arra kell tehát törekednünk, hogy a munkaerő ott és úgy legyen hatékonyan kihasználva. ahol és ahogy azt az integráció megköveteli. Ez pedig szorosan összefügg a munkaerő-gazdálkodással, ennek ésszerű kihasználásával. A szükség tehát határt nyit ezen a téren is.

Köszönöm a beszélgetést: H. ZSEB1K SAROLTA

(női)

Mi volt a bratislavai tanácskozás témája?

Horváth András: A KGST munkaerő-tartalékainak közös felhasználása, az országok közötti munkaerőmozgás egyes kérdéseinek megvitatása. Ehhez minden ország kutatócsoportja hozzájárult a maga véleményével. Például a csehszlovák csoport a munkaerő külföldi foglalkoztatásával, valamint a külföldi munkaerő országon belüli alkalmazásának kérdéseivel foglalkozott. A magyarok a határ menti munkaerőcsere problémáját tárták fel. Ezt a kérdést boncolgatták a bolgárok is. A szovjetek a vietnami munkásokkal szerzett tapasztalataikkal gazdagították az értekezletet A kubaiakat leginkább az érdekelte, mi várja honfitársaikat a csehszlovák, a bolgár és az NDK-beli üzemekben.

Mária Kmetková: Több vonatkozásban nagyon fontos ismeretekhez jutottunk. Kiemelem a nemzetközi munkaerő-felhasználás elméleti összefüggéseinek tisztázását, eltérően a kapitalista országokban lévő idegen munkaerő kihasználásától. A tanácskozáson tisztázódtak az együttműködés formái is; most jutottak el az érdekelt országok oda, hogy bizonyos tapasztalatokról beszélhettek a vietnami és kubai munkásokkal kapcsolatban. Azt is fontosnak tartom, hogy javaslatok születtek a külföldi munkaerő hatékonyabbá tételével kapcsolatban. Például hogyan lehetne módosítani a kiválasztást, hogy igazán a dolgozók java kerüljön külföldre, hogyan kell biztosítani számukra az egészségügyi ellátást, öltözködést, élelmezést.

A határ menti munkaerőcserével kapcsolatban milyen véleményre jutottak? Ugyanis a lakosság körében gyakran hallunk olyan megjegyzést, hogy ez fölösleges, szükségtelen gond csupán.

Horváth András: A vélemény egyöntetű: népgazdasági szempontból fontos. Vegyük példaként Dél-Szlovákiát és Észak-Magyarországot. Itt a határ menti munkaerőcsere több évtizedre tekint vissza. Észak-Magyarország egyes részein aránylag sok a könnyűipari és élelmiszer-feldolgozó üzem. Kapacitásuk teljes kihasználásához azonban nincs helyben elég munkaerő. Dél-Szlovákiában viszont női munkaerő-felesleg volt sok éven át. Azzal, hogy a dél-szlovákiai aszonyok átjárnak Magyarországra dolgozni, mindkét fél problémája megoldódik. Legalábbis addig, amíg Dél-Szlovákiában nem épül annyi könnyűipari üzem, amely leköti a munkaerő-tartalékot. Magyarországon viszont férfi munkaerőből mutatkozik felesleg; főleg a jól fejlett építőiparnak van időnként szabad kapacitása. Ezért vállalnak szívesen a magyarok egy-egy építkezést Csehszlovákiában, kisegítenek a vasmunkások, hajóépítők — azok a szakemberek, akikből Dél-Szlovákiában kevés van. Jelenleg ezerezerszáz munkaerőről van szó, ami nem sok. viszont az üzemek számára a feladatok maradéktalan teljesítése szempontjából nagyon fontos tényező. Ez a létszám előreláthatólag nem emelkedik, de amíg a szükség úgy kívánja, megmarad.

Mária Kmetková: Szem előtt kell tartanunk, hogy a szocialista országokban népgazdasági viszonylatban nézve teljes a foglalkoztatottság. Minden ország igyekszik dolgozóinak munkát teremteni. Ez azonban olyan nagy befektetésekkel jár, amit nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Dél-Szlovákiában például a Stúrovói papírgyár sok — addig háztartásbeli — női munka-