Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-07-10 / 28. szám
Érdemes volt élnem Négy fénykép vázlatos története Nyolcvanéves múlt március elején. Ma is mozgékony, tevékeny, szellemileg fiatal. Még mindig terveket sző a hátralevő tennivalókról. De már összegez is. Valahogy így: — most látom csak igazán, hogy érdemes volt élnem ... Dióhéjban, távirati stílusban emígyen foglalható laza keretbe Blüh Irén élete: Alap- és középiskolát szülővárosában, Povazská Bystricában, Trenóínben, majd levelező hallgatóként Bratislavában végzett. Kishivatalnok lesz, és a párt alapító tagjaként mozgalmi munkásságot fejt ki. Négy szemeszteren át hallgatója Dessauban a híres művészeti főiskolának, a Bauhausnak. Jeles mesterek értő irányításával sajátítja el itt a fotóművészet, a nyomdászat, a propagandamunka minden csínját-bínját. Tagja itt egyben a KOSTUFRA (Kommunista Diákok Frakciója) bizottságának. Gyerekkori pajtása, majd évtizedeken át élettársa, férje a neves festőművész — Weiner-Král' Imre. Pártunk megbízásából az 1933—1941-es években Bratislavában vezetője a Blüh könyvkereskedésnek. A kommunista párt nyomtatott szavát a polgári demokrácia törvényeivel összhangban és illegálisan idehaza és a határainkon túl is terjesztő munkásságának érdemi feldolgozása még adósságunk. Tagja, illetve tisztségviselője a Vörös Barátságnak, a Szolidaritás szervezetnek, a Dielo — Műhely — Werkstätte avantgardista csoportnak. Nem egy szál fűzi a Sarló mozgalmához is. Az első köztársaság utolsó éveiben lakása — a Metropol mozi házában — pezsgő központja a kommunista és a haladó képzőművészeknek, íróknak és a pártmunkásoknak is. Az Európát szennyes áradatként a végpusztulás veszélyébe sodró fasizmus, a második világháború éveiben is helytáll. Szlovákia és Csehszlovákia Kommunista Pártja I. illegális központi bizottságának szervező és műszaki feladatokkal megbízott, sokszor veszélyes munkát végző dolgozója. S amikor a sötét felhők eloszlanak, és felszabadulásunk szélesre tárja az ország talpra segítésének, majd erőteljes szocialista fejlődésének kapuját, meghatványozott erővel veti bele magát az új élet építésének forgatagába. Egészen 1948-ig társalapítója és vezetője a Pravda Könyv kiadónak. Ugyanezt a szerepet tölti be a Népművészeti Ipari Szövetkezetben. Öt venöt éves már, amikor elvégzi a Pedagó giai Főiskolát és nyugdíjba vonulásáig, 1965 végéig igazgatója a Szlovák Pedagógiai Könyvtárnak. Közben több társadalmi szervezet köztük 1946—1947-ben a Szlovákiai Nő szövetség — vezetőségi tagja. Munkássá gát több állami kitüntetés, egyebek kő zött a Munka Érdemrend nyugtázza. Életé nek korai szakaszairól két könyvet i amelyeknek társszerzője Krista Bendová illetve Elena Cepceková. Mindezt becsüli, mindennek emléké szívében, tudatában gondosan őrzi. mégis, amikor azt mondja, hogy „érdeme volt élnem", abban mindezeken túl meg határozó a szerepe annak, hogy a roham múló idő maradandónak igazolta fénykép művészeti életművét. A húszas évek dert kán — szintén pártmegbízatásból — k< szült el első ún. szociofotó riportja eg hegyvidéki nagyközség népének nyomt ráról, a kizsákmányolás elleni tiltakozás; ról. S azóta a felvételek százain örökíteti meg a polgári köztársaságban az élet per fériájára taszított emberek köznapjaínE egy-egy ma is vádló pillanatát. Egy nen zetközi haladó fényképészeti mozgalon nak, művészi iránynak lett az egyik ház Kosárfonók — 1931