Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-06-19 / 25. szám
Angola délnyugat-afrikai, festői ország, 1650 kilométer hosszú a tengerpartja. Az óceán itt átlátszó, mint az üveg, még nem árasztotta el a szennyeződés. Ez a nyolcmilliós ország a turisták paradicsoma lehetne. De az angolaiak hosszú ideje mással vannak elfoglalva. Legfőképpen azzal, hogy megvédjék országukat az USA támogatását élvező pretoriaiak és a zsoldjukba szegődött hazai UNITA fegyveresei ellen. Az országban 1575-ben kötött ki Paolo Dias de Navis kapitány, kinek teljes címe: „Angola meghódítója, gyarmatosítója és kormányzója." Hét hajóval és 700 emberrel érkezett Portugáliából. A „vendégség" 400 évig tartott. Közben az angolai rabszolgák millióit szállították az ültetvényekre Brazíliába. Virágzott a rabszolgakereskedelem, mely — ha jól meggondoljuk — csak nyolcvanöt éve szűnt meg. A hódítás nyomán megjelent az „emberfölösleg". Nyomorgó parasztok, munkanélküliek és lumpen elemek is jócskán — vagy 172 ezer személy. Az első világháború után Amerika, Anglia, Franciaország és Németország is érdeklődni kezdett az ország nyersanyagkincsei iránt. Anglia és Portugália rátette a kezét a gazdag gyémántlelőhelyekre, az USA a kávéültetvényekre, a hollandok a halászatra, a gyapottermelésre, a portugálok az olajra. Angola a kontinens második kőolajtermelő országa. Mai szállítóképessége évi 10 millió tonna. Az ország területének felét őserdő borítja, rendkívül gazdag trópusi, főleg ébenfában. Jelentős a vadállománya. Főbb mezőgazdasági termékei a búza, pálma- és olívaolaj, a dohány, a banán, az alma, a szőlő és kesudió. Az ország területén 200 féle nép, 107 törzs él, melynek tagjai a bantu nyelvcsalád valamelyikét beszélik. Luandában és a Kwanza-folyó mentén (pénzük is róla kapta a nevét) a mbunduk élnek, akik kimbunduul beszélnek. Délen az ovimbunduk laknak, nyelvük az umbundu. E két törzs a legnagyobb. Vannak még bakongók, akik a kikongó nyelvet értik. Ha most a kedves olvasó azt kérdezi tőlem, hogy mi az elmondottak között a különbség, legjobb lesz, ha az afrikai nyelveket kutató tudóshoz fordul. A lényeg az, hogy Kabindától Kunenéig egy nép él e tájon, s Angolában lényegében most megy végbe a nemzetté válás folyamata. A kezdeti felszabadító harcokat alapvetően hazafias eszmék ihlették. Egyetemi diákok mozgalmat indítottak: „Ismerd meg Angolát!" jelszóval. E patriotizmus nevelte a szabadságharcosokat, köztük egy metodista pap fiát: Agostinho Neto-t, aki költő volt és orvos, majd 1975-ben az új köztársaság elnöke lett. 1975 novemberében Neto pártja szocialista jellegű programot hirdetve átvette a hatalmat. A törzsi ellentéteket kihasználva Pretoria és az imperializmus angolai szövetségesei meg akarták dönteni az új hatalmat. Ekkor hívta segítségül a kormány a kubai csapatokat. Neto elnök 1979-ben meghalt. Utóda Jósé Eduardo Dos Santos, 42 éves vegyészmérnök lett. Most az a helyzet, hogy a dél-afrikai csapatok, azzal az ürüggyel, hogy üldözik a namíbiai függetlenségi harcosokat, ma is megszállva tartják az ország déli részét. Az a céljuk az UNITA-val együtt, hogy az új rendszert állandóan háborúban tartsák, fegyverkezésre kényszerítsék. Betörtek békés területekre, szabotázsakciókat szerveztek. 1976 óta legalább másfélezer ilyen rombolást (hidak, gyárak, utak, városok bombázása) hajtottak végre, ami Angolának eddig legalább 10 milliárd dollárjába került. Az amerikai bankok e célra nem sajnálják a pénzt: a közelmúltban kétmilliárd dollárt kölcsönöztek Pretoriának. Mint ismeretes, a február 16-án Lusakában aláírt angolai-dél-afrikai megállapodás értelmében ki kell vonni Angola déli részéről az oda betört dél-afrikai csapatokat. „Angola mindent megtesz azért, hogy Afrika déli vidékét megóvja egy nemzetközi konfliktustól — jelentette ki a szenegáli fővárosban Lucio Lara, az angolai MPLA Munkapárt Központi Bizottságának titkára. Hozzátette ugyanakkor: az angolai kormány továbbra is támogatja a SWAPO igazságos küzdelmét Namíbia függetlenné válásáért. Luandában a nőszövetség, az OMA jóvoltából igazi afrikai divatbemutatót is láttam. A szervezet tagjai vállalkoztak a maneken szerepére. Kecsesség, mozgás tekintetében felvették a versenyt akár a párizsiakkal is. Láttunk parasztaszszonyt raffiaszoknyában, vállán kapával, kezében nádvágókéssel. Halaskofát piros-fehér kockás hosszú lepelben, őstermelőt, hátán egy zsák krumplival, szájában pipával pöfékelve, afrikai „monokini" ruhát, a publikum óriási ovációval nézte a szabadon hagyott tökéletes melleket. Volt talpig fekete csador, mama hátára kötött gyerekkel, meg fekete szoknya tűzpiros trikóval, a fejen sárga kendövei. Az utóbbi az OMA egyenruhája. Abba öltöztek az első kongresszus tiszteletére. A találkozó fontosságát bizonyítandó, megjelent Jósé Dos Santos elnök is, aki egyszerű, világos mondatokkal fordult a megjelentekhez. Emlékeztetett a haza iránti felelősségre és biztatta őket: tanuljanak és tanítsanak írni, olvasni, küzdjenek a sötét tradíciók, előítéletek ellen. Kilátásba helyezte az új családjogi törvényt, a hallgatóságot kérte a nehézségek elviselésére és megértésre szólított fel a szűkös élelmezési viszonyokért. Az ellenfelet az imperializmus pénzeli — érvelt. — így növeli az ország bajait. Az elnök szavait megértették: minden hasznos tevékenységükkel eddigi vívmányaikat őrzik, erősítik. A beszámoló szerint: 1980-ban a négyosztályos iskolában már két és félmillió gyerek járt, és több mint hétszázezer ember tanult meg írni-olvasni. Nyolcezer az egyetemi hallgatók száma, és míg 1975-ben mindössze 70, most 500 orvos dolgozik az országban. Hárommillió polgárt oltottak be különböző betegségeket megelőző szérumokkal. Az egymillió tagot számláló OMA komoly tényező Angolában. A képviselőházban tizenhét nő foglal helyet, és van egy KB titkáruk is. Az anyaság megbecsülése — a kongresszus dokumentumai szerint — azt jelenti, hogy annak anyagi és szubjektív feltételeit meg kell teremteni. Az OMA családtervezésre tanítja a nőket, hogy megszabaduljanak „az állandó terhességtől", hogy két másállapot között legalább két év teljen el. Szeretnének a gyerekáldás elé egy minimális korhatárt-mezsgyét állítani. Szomorú példaként emlegették: nem ritka az olyan 13—14 éves fiatalkorú, akinek egy gyerek már a hátán van, egy a testében, egy pedig mellette futkároz. Küzdenek a gyerekbűnözés és a prostitúció ellen is. A kongresszuson a legtöbbet hangoztatott szó az új volt. Új törvény, új morál, egyenlőség a munkában és a családban. Az OMA felhívott minden nőt: tanuljanak meg imi-olvasni, a gyerekeiket járassák iskolába. A házasfelek egyenlően felelősek a gyermekért. Akiket beválasztottak a vezetőségbe, felsorakoztak a hallgatóság előtt. Örültek, büszkék és lelkesek voltak. A modern Angola úttörői... Agostinho Neto szülőfalujában Barátkozás Luandában NEMETI ÍREN
