Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-06-05 / 23. szám

Két nap — milyen rövid idő és mégis mennyi minden fér bele! Érkezéskor örültek a találkozásnak; annyi volt a mon­danivaló, hogy alig győzték sorolni. Hogy van a család, mi újság a munkahelyen, milyen eredményekkel dicsekedhet a szervezet? Sokan ismerték egymást, nő­szövetségi találkozókról, plénumokról, kü­lönböző összejövetelekről. Mint egy nagy család, amelynek közös a gondja, intézni­valója, amely együtt örül a sikereknek, együtt töri fejét a gondok fölött. Voltak, akik egészen meghatódva lép­tek be a Szakszervezetek Házába. Az épü­let előtt a belügyminisztérium fúvószene­kara már kora reggeltől köszöntötte a kongresszusi küldötteket. A zene elűzte az esős. szeles időjárás zord hangulatát, s belépve az épületbe kellemes meleg, sok virág, igazi májusi hangulat fogadta. És az a sok szép fiatal nő! Mert ezen a két napon itt mindenki szép és fiatal volt. Akikkel eddig csupán a munkahelyükön találkoztunk köpenyben, kendővel leszorí­tott hajjal —, azokra most rá sem ismer­tünk. A legdivatosabb ruha, frizura, üde, diszkréten festett arc — fiatalossá vará­zsolta a munkában elfáradt idősebb nem­zedéket is. A tanácskozás alatt egymást váltották az értékes gondolatok. Mindegyik felszó­lalásban volt valami új, ami figyelmet keltett, ötletet, javaslatot adott. Vagy bi­zonyított, hogy másutt is vannak még problémák, az ország távoli részén is ha­sonlóan oldanak meg egy-egy kérdést, mint nálunk, otthon. Jegyzetfüzetbe ke­rült minden értékes gondolat, hiszen ott­hon be kell számolni a hallottakról, el kell mondani a többieknek is, hogyan dolgoz­nak az ország más vidékein. A szünetben aztán folytatódott a vita. Egymás között. Körbevéve a küldöttség egy-egy tagját, olyan kérdésekkel ostro­molták őket, mely társadalmi jelentősége mellett helyi jellegű is. Lenárt elvtárstól a hiánycikkek kiküszöbölése felől érdeklőd­tek, Kabrhelová elvtársnőt a dél-szlová­kiai asszonyok látogatásra hívták, Litvajo­­vá elvtársnőnek születésnapjához gratu­láltak. Közvetlen, kedves beszélgetések hangzottak minden csoportból. Mi is megszólítottuk néhányukat. Dorozlay Mária az Úsvit nagymegyeri (Ca-

Next

/
Oldalképek
Tartalom