Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-06-05 / 23. szám

Tanácskozásunkon részt vett a CSKP KB. az SZLKP KB. az SZSZK NF KB és a szlovák kormány küldöttsé­ge. amelyet Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tag­ja. az SZLKP KB első titkára vezetett. A küldöttség tagjai voltak: Ja rostav Kansky. a szlovák kormány alelnöke, Fedor Gulla. az SZSZK NF KB alelnöke és Daniel Futej. az SZLKP KB osztályvezető­je. A Csehszlovák Nőszövet­ség küldöttsége Marie Kabr­­helovának. a szövetség el­nökének, a CSKP KB Titkár­sága tagjának vezetésével vett részt a kongresszuson. Könözsi István felvételei ezt, hiszen mi, anyák látjuk legjobban, mi tudjuk leginkább, hova fajulhat ez, ha nem lépünk közbe. Itt a kongresszuson is sok szó elhangzik arról, milye „probléma" ma a fiata­lok nevelése, hogyan kellene foglalkozni ve­lük ... Nohát ez a mi vidékünkön sokszoro­san érvényes ... Otthon beszélni fogok erről a többi asszonynak is, elmondom, hogyan próbálkoznak másutt boldogulni, hátha mi is tudunk valamit hasznosítani belőle. Aztán az eredményt majd megírom a Nő-be! Juhász Mária olyan kis községben lakik, amelyben még nőszervezet sincs. Mégis részt vett a kongresszuson. Mint a rima­­szombati (Rim. Sobota) járás küldöttje, a simonyi(Simonovce) nőszervezet tagja. — Darnya (Drfia) kisközség. Főleg idősek lakják. Megpróbáltunk nőszervezetet alakíta­ni, nem ment. Mi nyolcán, fiatalok csatlakoz­tunk a simonyiakhoz. Hazudnék, ha azt mon­danám, hogy belenyugodtam. De már felad­tam a harcot... Nálunk mindenki csak dol­gozik, mást sem ismer, csak a munkát. Napközben szaladnak a szövetkezetbe, reg­gel, este meg ott vannak az állatok, a kert. Mert nálunk nemcsak zöldséget termeszte­nek, piacoznak, hanem szerződéses eladásra állatokat is nevelnek. Medvesalja népében Az ország színe lovo) részlegének dolgozója, ezüstérmes bri­gádot vezet. A Szocialista Munka Úttörője cím kitüntetettje. Tőle aziránt érdeklődtünk, hogyan és mivel segíthetné a nőszövetség még hatékonyabban a helyi szervezetek munkáját? — A legfontosabbnak azt tartom, hogy az SZNSZ KB, de valamennyi szervezetünk to­vábbra is vegye ki részét a fegyverkezés és az atomháborús előkészületek elleni harcból. Nekünk nőknek, anyáknak semmi sem lehet drágább, mint gyermekeink élete, s ennek egyedüli biztosítéka a béke. Teljes mérték­ben azonosulok a Nőben az „A mi fogadal­munk" címmel megjelent jegyzet fő monda­nivalójával. A csehszlovákiai asszonyok, s köztük mi, magyar nemzetiségűek a békéért folytatott harc aktív formáját választjuk. Má­sodszor: szerintem a nőszövetség többet foglalkozhatna a szervezeten belüli összetar­tás kérdésével. Azt tapasztalom ugyanis, hogy tevékenységünk sokrétűsége ellenére mindig ugyanazok látogatják rendezvényein­ket. A többiek számára kellene találnunk olyan tevékenységi formát, ami őket is von­­zaná s összekovácsolná. Pintér Gizella, a berencsi (Branc) nőszer­vezet elnöke. Vele a kongresszus második napjának reggelén beszélgettünk. — Vagy tíz éve voltunk együtt a prágai várban a nemzetközi nőnapon ... Nőszerve­zetünk tevékenységéről beszélgettünk, már akkor is az elnöke voltam ... Azóta sok minden történt nálunk. Vagy inkább úgy mondanám, hogy nem történt... Amióta nincs a községben magyar tanítási nyelvű ' iskola, megszűnté két iskola közötti versen­gési visszaesett az ifjúság nevelése. A peda­gógusok többsége bejáró, elvégzik a kötele­ző munkát, s aztán szaladnak haza a maguk dolga után. Nincs, aki foglalkozzon a fiata­lokkal, azok szabad idejüket a szőlőhegyen, a pincékben töltik, isznak, dohányoznak, ahelyett, hogy hasznos időtöltést találnának maguknak. A múltkor már szóvá is tettem ezt a pártgyülésen; legalább a tömegszerve­zetek foglalkoznának többet ezzel a kérdés­sel! Magunkra, a nőszervezetre is értettem olyan vagyongyűjtési láz van, ilyennel másutt még nem találkoztam. Én ugyanis Kassáról (KoSice) kerültem ide férjhez, tizenkét évvel ezelőtt. Mondhatnám úgy is, már akklimati­­zálódtam. Szakmám szerint elárusító lennék, de azonkívül, hogy három évig dolgoztam az óvodában mint szakács, nem voltam állás­ban. Mi is állatokat tartunk, eladásra, zöldsé­get termelek. De mindemellett szívesen részt veszek a nöszervezeti munkában is. A negy­venöt-ötvenöt éveseket erre nem tudom rá­venni, azt mondják, csinálják csak a fiatalok, nekik már csak a munka kell. A gyerekeknek, unokáknak spórolnak, elkényeztetik őket, ők meg belebetegednek. Nincs ez így jól, vál­toztatni kellene rajta, de hogyan? A kong­resszuson hallottakról, a tapasztalatokról be­számolok otthon, elmondom majd, másutt hogyan dolgoznak a szervezetek, azután fon­tolóra vesszük, mit lehet nálunk is tenni, hogy mozduljon a szervezeti élet. Kialudtak a lámpák, becsukódtak az ajtók, útnak indultak az autóbuszok. Kissé fáradtan, de a sok új élménytől, ismeret­től, tapasztalattól lelkesen utaztak haza Szlovákia minden részébe. Hogy otthon aztán, amíg elmondják a nőszervezeti ta­góknak, asszonytársaiknak, újból átéljék a két nap minden örömét, élményét. Lesz miről beszélni. Lesz mit tenni. A kongresszus olyan munkára ösztönözte őket, mely a következő öt évben nemcsak helyi, hanem össztársadalmi jelentőségű eredményeket hoz majd. H. ZSEBIK SAROLTA és LÁM PL ZSUZSANNA A kongresszus küldöttsége a kegyelet virágait viszi a Slavinra

Next

/
Oldalképek
Tartalom