Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-05-29 / 22. szám

Elena Litvajová, az SZLKP KB Elnöksége tagjának, a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága elnökének kongresszusi beszámolójából Öt év mérlege A kongresszusi előkészületek során, az évzáró tag­gyűléseken és a járási konferenciákon ismételten bebizonyosodott, hogy a Szlovákiai Nöszövetség konkrét tettekkel járul hozzá a CSKP XVI. és az SZLKP kongresszusa határozatainak teljesítéséhez: a párt politikája megnyerte asszonyainkat, szíwel-lélekkel munkálkodnak e politika megvalósításán. Tudván tud­ják, hogy ennek a politikának célja az ember boldogu­lása, hazánk felvirágoztatása és biztonsága, a haladás és a béke ügyének előmozdítása a világ minden részében. Az évzáró taggyűlések, a járási konferenciák minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy szerve­zetünk tagsága és a dolgozó nők többsége elkötele zetten és önfeláldozón tevékenykedik a közéletben, a falufejlesztésben, a lakótelepi gondok megoldásában Társadalmi fejlődésünk minden szakaszának meg vannak a kulcsfontosságú feladatai. Most, a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában ilyen a népgazdaság intenzifikációja, melyben a munka haté konyságának és minőségének fokozásával válik jelen tőségteljessé az emberi tényező, az, hogy a megfelelő helyen a megfelelő ember álljon, szakképzettségével, képességeinek, alkotó erejének bevetésével. Amikor a Szlovákiai Nőszövetség tevékenységét értékeljük, öt esztendő munkájáról adunk számot, s bátran állíthatjuk: szervezetünk tagjai mind a munka helyükön, mind a családban és a közéletben, az életkörnyezet alakításában megállták a helyüket. S bár szervezetünkben az utóbbi években szervezési változásokra került sor, továbbra is szoros maradt együttműködésünk a mezőgazdaságban és az ipar ban dolgozó nőkkel, elsősorban napjaink legfonto sabb kérdését illetően: a jobb minőségért, a hatéko nyabb munkáért, a gazdaságosságért, a rendért, a fegyelemért folyó küzdelmünkben. Asszonyaink, leányaink dolgosak, túlnyomó többsé gük fegyelmezett, a munkában szorgalmas, türelmes, pontos, lelkiismeretes, áldozatkész. És ha arról szó lünk, hogy vannak még tartalékaink, akkor mindene kelőtt órájuk gondolunk. Társadalmunk értékeinek és javainak gyarapítása ösztönözzön bennünket arra, hogy munkánkat még jobban, okosabban, szervezet tebben végezzük. Népgazdaságunk intenzifikálása is elképzelhetetlen a szakképzett nők munkája, politikai elkötelezettsége nélkül. Ez egyebek közt azt is jelenti, hogy ne tűrjük meg sehol sem a hanyagságot, a munkakerülést, azt, hogy közösen kitermelt javainkat semmittevők, élősködők, spekulánsok, tolvajok dézs­málják. A dolgozó nők túlnyomó többsége anya is. A nőknek ezt a tiszteletreméltó küldetését kommunista pártunk és szocialista társadalmunk mindenkor figye­lembe vette és veszi, s adott lehetőségeinkhez képest, a marxizmus-leninizmus tanítása szellemében, állami és gazdasági szerveink mindent megtesznek annak érdekében, hogy folyamatosan és fokozatosan csök­kenjenek az ellentétek a nők e két funkciója között. Szövetségünknek felelősségteljes kötelessége tehát, hogy minél alaposabban megismerje a nők élet- és munkakörülményeit, fejlessze azokat a pozitívumokat, amelyek eddig a nők és a családok érdekében létre­jöttek, de egyben nagyobb kezdeményező lendülettel terjesszen elő új javaslatokat, jelezze a problémákat az illetékes szerveknek. Mi sok mindenbe belekezdtünk, de nem mindig sikerült mindennek a végére járnunk. Következete­sebb, jobb politikai-szervezési munkával jobban is kihasználhattuk volna a kínálkozó lehetőségeket, vagy többször s több helyütt szorgalmazhattuk volna eré­lyesebben a nők munka- és életkörülményeinek javí­tását, hiszen még sok az olyan munkahely, ahol a gazdasági vezetőség félvállról kezeli nöalkalmazotta­­inak gondjait. Társadalmi érdek és szükséglet, hogy a nő ne csak dolgozó, hanem elsősorban anya és a közéletben elkötelezett állampolgár legyen. A társadalomtudo­mányoknak sokrétűbb, mélyre hatoló elemzéseket kellene e téren végezniük. Az ilyen jellegű tudomá­nyos kutatásnak minden bizonnyal meglennének a hasznos, a gyakorlati életben alkalmazható eredmé­nyei. Legalábis ezt tanúsította az a két tudományos értekezlet, amelyet az SZTA Filozófiai és Szociológiai Intézetével karöltve rendeztünk a közelmúltban, illetve az idén januárban. Tudjuk, hogy a nők hármas szerep­körének gondjait nem lehet egyik napról a másikra megoldani, és éppen ezért van szükség e téren is a fokozott tudományos kutatómunkára. Persze, e prob­lémák megoldása társadalmunk anyagi lehetőségeitől is függ. A gyakorlati tapasztalatok viszont azt igazol­ják, hogy sokkal többet lehetne elérni, ha bizonyos problémákat egyes munkahelyeken vagy a nemzeti bizottságokon nem hallgatnának el, hanem rugalma­san. kezdeményezőn, helyes ráérzéssel és természe­tesen a nők és a családok szükségleteinek figyelem­­bevételével, hozzálátnának azok megoldásához. Politikai-nevelő munkánkban az utóbbi időben nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy ismételten tagsá­gunk tudatába véssük: a szocialista társadalomban a család szerepe elsőrendű, és egyik legfőbb érdekünk, hogy a család küldetésének megfelelően gondoskod­jék a gyermekek egészséges testi-lelki fejlődéséről. Ezt a küldetést azonban csak az a család tudja betölteni, amelyben a házastársak kapcsolata a köl­csönös megbecsülésre, tiszteletre, megértésre, mély érzelmi kötődésre épül. Nőszervezeteink egyik fontos feladata, hogy az ilyen családi légkör kialakításában segítse a fiatal családokat. Szervezetünk sokrétű tevékenysége, szerteágazó lehetőségeink arra is alkalmat adnak, hogy aktívan és hatékonyan részt vehessünk községeink, városaink, államunk igazgatásában, egész társadalmunk sokol­dalú továbbfejlesztésében. Gondolunk itt arra, hogy a nők cselekvőn bekapcsolódnak a képviselőtestületek munkájába. Statisztikai adataink, tapasztalataink azt igazolják, hogy társadalmunk irányításának e fontos posztjain is hasznos, gyümölcsöző munkájukkal meg­állják a helyüket. És éppen ezek a tapasztalatok indokolják az igényt, hogy a jövőben feladataink és problémáink eredményesebb ellátása és megoldása, a nők élet- és munkakörülményeinek további javítása érdekében, hasznos lenne növelni a nők számát a nemzeti bizottságok felelős tisztségeiben, az állam­­igazgatás felsőbb szerveiben. Tevékenységünk, munkánk súlypontja a politikai­­nevelő, illetve tömegpolitikai munka. E téren munka­­módszerünket és munkaformáinkat az utóbbi időben kibővítettük, sokrétűbbé, sokoldalúbbá tettük, igye­kezve elkerülni a formalitást, az érdektelen általánosí­tásokat, s erre törekszünk a jövőben is. Pozitívumnak tartjuk többek között, hogy szervezetünkön belül folyó előadássorozataink alapszervezeteink túlnyomó több­ségében beváltak, népszerűek és látogatottak. Ez főleg annak tudható be, hogy előadásaink anyaga mindig társadalmunk időszerű problémáit elemzi. Politikai-nevelő munkánk fontos eleme a kulturális és művelődési szakkörök, klubok tevékenysége. Az élet szépsége mozgalom. Minden egyes járásunkban tucatnyi kisebb-nagyobb éneklőcsoport, kézimunka­kor, vagy egyéb szakkör működik, amelyek őrzik, ápolják s továbbadják legbecsesebb népi hagyomá­nyainkat, de újabban a jelenkori, kortárs művészeti ágazatokkal is foglalkoznak. Hangsúlyoznom kell, hogy politikai-nevelő munkán­kat abban a tudatban végezzük, hogy korunkban megosztott világunkban egyre kíméletlenebbül folyik az ideológiák harca. Hogy mennyire, azt félreérthetet­lenül tanúsítja a nemzetközi helyzet kiéleződése. Ezért érezzük és tudjuk, hogy eszmei-nevelő munkánkat még nagyobb felelősséggel kell végeznünk. Közérthe­tően és meggyőzően kell asszonyainkkal, leányainkkal beszélnünk a szocialista társadalom lényegéről, elő­nyeiről, következetes békepolitikájáról; s nem kevés­bé fontos dolgunk az is, hogy megmutassuk a kapita­lizmus igazi arcát, leleplezzük a hazug, felforgató ellenséges propagandát. Mi valamennyien, férfiak, nők, fiatalok áldozatkészen építjük, fejlesztjük társa­dalmunkat, hazánkat. S ez azt is jelenti, hogy a jövőben jobb munkával, családi életünk, gyermekeink nevelésének javításával, közéleti tevékenységünkkel még hatékonyabban segítjük megvalósítani kommu­nista pártunk politikáját, programját, melynek értelme, legfőbb célja az emberről való gondoskodás, szemé­lyiségének sokoldalú fejlesztése és boldogulása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom