Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-05-22 / 21. szám

z az írás, amikor hírt kaptunk arról, hogy a podtureni ilatáért és gyakorlati kivitelezéséért Ladislav Búci mérnök sa,Jávor Tibor mérnök, docens Klement Gottwald Állami on is gratulálunk!) véget nem érő búzatábla közepén, rekkenő hőségben, és sehol egy csepp viz, a mérőműszer pedig a hátamon . .. Papírral és ceruzával a gyorsvonatban A podtureni viadukt tervezésére és az építés irányítására létrejött egy nagy létszámú komplex racionalízációs brigád. Ennek munkájában részt vett Mária Svecová is. A völgyhíd egy svájci viadukt mintájára épült, de építési folyamata több részletében eltért a svájciétól. Például az előre gyártott elemek gyártási technológiája. — A földmérő szempontjából sem volt problémamentes az elemek gyártása. Az eredeti elképzelések szerint a gyár­tószalagon kellett volna lennie egy olyan berendezésnek, amely gyártás közben koordinálta volna az elemek geomet­riai méreteit. Ez nem valósulhatott meg egyrészt a deviza­­gazdálkodás miatt, másrészt pedig akadályozta volna a gyártási folyamatot. Tehát menet közben olyan megoldást kellett találnunk, amely százszázalékos pontosságot biztosít, nem zavarja a gyártás menetét, és persze a költségvetést sem növelhettük. Ezekről az „apró" geodéziai nehézségekről az építés vezetősége alig tudott. Ezek Andrej Kiss mester és az én magángondom voltak. Számlálhatatlan órákon keresz­tül rajzoltunk, számoltunk együtt, kerestük a jobb, éssze­rűbb és a legegyszerűbb megoldást, hová és hogyan helyez­zük a jeleket, hogy az előírt pontosságot megtartsuk. A tíznapos munkahét után Liptovsky Mikulásról a gyorsvona­ton mindig együtt utaztunk Kysakig. Az út mindig gyorsan eltelt, mert papírral és ceruzával a kezünkben „beszélget­tünk". Szeretném, ha a jövőben is ilyen munkatársakkal dolgozhatnék együtt, mint Andrej Kiss. Megcáfolta a feltételezést A völgyhíd tervezői, a bratislavai Dopravoprojekt Ladislav Búci mérnök vezetésével három földmérőt (a már említett tizenegyes rendelet szerinti hatáskörrel) javasoltak a hídépí­tés mérési munkáinak elvégzésére. A mélyépítő vállalatnál ilyen csak egy volt, Mária Svecová. Őt bízták meg a viadukt geodéziai műveleteinek vezetésével. Menet közben be-bese­­gítettek a kollégák más építkezésekről, de lényegében több mint hat éven keresztül egyedül mért, rajzolt, számolt, táblázatokat vezetett, naplót írt. — Mint tervező sokéves gyakorlatom alatt először talál­koztam nő földmérővel építkezésen — mondta Ladislav Búci mérnök. — Mikor megtudtam, hogy egy nővel kell a kísérleti völgyhídon együtt dolgoznom, nem akartam hinni a fülem­nek, háromszor ismételtem meg a kérdést; tényleg egy nő lesz Podturenban?! Most már, hogy a viaduktot átadtuk rendeltetésének, elmondhatom, örülök, hogy megismertem Mária Svecovát. A tervet még az építés megkezdése előtt tüzetesen áttanulmányozta. Az építőknek is gyakran adott jó tanácsokat. Egyáltalán nem volt könnyű dolga, nem rendel­kezett semmifelé mérési műszerrel, berendezéssel. Teljesen önállóan, pontosan dolgozott. Vladimír Polomsky építésvezetőnek, mikor először fogott kezet Mária Svecovával a felvonulási épületben, első gondo­lata az volt; úgysem marad itt sokáig. De a földmérő ezt a feltételezést megcáfolta. — Minden elismerésem Marikáé. Igazi férfimunkát végzett itt közöttünk. Tíznapos munkahéten keresztül munkásszálló­ban lakni, szélben, esőben, kánikulában a szabad ég alatt dolgozni több mint nyolc órát, a magas tartóoszlopra mászva mérni, kijelölni az irányt, a magasságot . . . Nem hittem volna, hogy erre egy fiatal nő képes, pedig már húsz éve építő vagyok — mondta Vladimír Polomsky. Szeretni a munkát — fél siker — Tudatosította munka közben, hogy kísérleti híd építé­sén dolgozni, és olyan geodéziai eljárásokat alkalmazni, amilyet Csehszlovákiában még senki sem használt, kockáza­tos? — Nem, ez sose jutott eszembe, engem a munka, az állandó keresés, kutatás, annyira magával ragadott, hogy semmi másra nem tudtam gondolni. A völgyhíd engem úgy vonzott, mint a kisgyermeket a világ megismerése. A munka nagyon érdekes volt, minden nap új felfedezéseket tartoga­tott. Szerettem a tartóoszlopokon és alattuk mérni. Boldog voltam, ha az úgynevezett „két T" találkozott; az előre gyártott elemek ugyanis T alakúak, és ha a híd A oldalán lévő T-hez hozzászerelték a B oldali T-t is, és pontosan fedték egymást, mindig egy csillagos egyest könyveltem el magam­nak. Édesapám mondta: az életben nem művészét olyan mun­kát végezni, amelyet szeretünk, de szeretni azt a munkát, amelyet végzünk, az már művészet. Ha élne, elmondhatnám neki, hogy az élet legnagyobb művészetét ismerem; mert amit a liptói autópálya leghosszabb hídján csináltam, szeret­tem! Minden jóban van valami rossz! — tartja a mondás. így volt a podtureni híd építésén is. A technológiai előírások pontos megtartása esetén is közbeszólhat a véletlen. A híd egyik tartóoszlopa betonozás után nem egyenletesen ülepedett. — Arra gondoltam, hogy a hibát meg kell találni, és ki kell javítani. Ellenőriztem a méréseimet, újra kiértékeltem a számításaimat, s mikor láttam, hogy a mérések jók, javasol­tam, keressük másut az okot. Sajnos, többen voltak, akik nem akartak megérteni, és még most is vannak olyanok, akik a szabálytalan süllyedés okozójának a pontatlan mérést tartják. Holott bebizonyosodott, hogy a talaj volt laza, sajnos, ezt előzőleg a geológiai vizsgálat nem állapította meg. Azokra a napokra nem szívesen emlékszem vissza. A podtureni viadukt nemcsak Liptó domináns építménye, hanem az építők büszkesége is. Mária Svecová már az autópálya következő hídját építi, de a völgyhídtól nem vált . meg. Tapasztalatait papírra veti, hogy álmatlan éjszakáinak eredményeit ekképp őrizze meg. Kandidátusi dolgozatának témája: a korszerű hídépítés geodéziája. MILICKY JOLÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom