Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-05-15 / 20. szám
A NEMEK Az öt meghatározó jelentőségű, vezető tőkés ország — az USA, Japán, az NSZK, Anglia és Franciaország — az idei év első negyedében erőteljes gazdasági fellendülésről ad számot, így Ronald Reagan amerikai elnök óriási adag optimizmussal kezdhette újraválasztási kampányát. Nyilatkozatok egész sorában csaknem teljes egészében legyőzöttnek nevezte a gazdasági visszaesést, és váltig állítja, hogy az Egyesült Államok lesz a „mozdony”, amely az egész világgazdaságot kihúzza a halmozott válságok hullámvölgyéből. „A világgazdaság fellendülőben van. És ez itt, nálunk kezdődött meg.” Az amerikai gazdaság fellendülésének mértékét jelzi, hogy tavaly csaknem 4 százalékos ütemben nőtt, miközben az inflációt 3,8 százalékra szorították le. Emellett a munkanélküliek aránya, amely a válság legmélyebb pontján csaknem elérte a 11 százalékot, az év eljére 8 százalékra csökkent. Ha azonban az abszolút számokat vesszük, ez a 8 százalék még mindig azt jelenti, hogy valamivel több, mint kilencmillió ember van munka nélkül. .. Ennek az országnyi munkanélkülinek nagy része nő. S mivel az oly sokat dicsért, eszményinek hirdetett amerikai családmodell már jő néhány éve elemeire hullott szét, szép számmal vannak közöttük egy- vagy többgyermekes családfenntartók is. A hivatalos statisztika szerint Amerikában az előző három év alatt megközelítőleg 12 millió ember csúszott le a társadalmi ranglétra legalsó fokára, vagyis gazdasági helyzetük a nyomorszint alá süllyedt. De a nők az Egyesült Államokban nemcsak dolgozók, vagy éppen munkanélküliek, hajadonok vagy családanyák. szegények vagy gazdagok, hanem egyben — választópolgárok is. És nem mindegy, hogy novemberben kire fogják adni voksukat. Ez elsősorban „gazdasági közérzetüktől" függ majd, ami jelenleg nem a legjobb . .. Hiszen az elnök ismételten megtagadja, hogy az ország alkotmányát módosítják azzal a függelékkel, amely a nők egyenjogúságát rögzítené! xxx Nyugat-Európa országaiban, bár a törvény (nos) betűje szerint egyenjogúak, de a gyakorlatban mégsem azok. Franciaországban a 2 millió munkanélküli közül 960 000 a nő. Az alkalmazásban levő nők fizetése itt 30 százalékkal kevesebb, mint az azonos munkakörben dolgozó férfiaké. Angliában a nők a férfiak fizetésének csak a 72 százalékát, az NSZK-ban a 69 százalékát, Ausztriában 65 százalékát kapják. Az utóbbi időben érdekes folyamatnak vagyunk tanúi. Az újsághírek arról adnak számot, hogy a tőkés országokban egyre emelkedik a dolgozó nők száma. Ez egyrészt annak tudható be, hogy a nők szerte a világon mind erőteljesebben igénylik a gazdasági és a szociális függetlenséget, önállóságot, azt. hogy maguk dönthessenek anyaságukról, az életükről. Másrészt nagy hányaduk szükségből vállal bármilyen munkát, hogy magát és gyermekeit, sokszor munkanélküli férjét eltarthassa. A vállalkozók pedig ezt a kényszerhelyzetet használják ki. Sok helyütt úgy, hogy csökkentett munkaidőben alkalmaznak nőket. Két-három évvel ezelőtt pedig a magáncégek olyan fonák helyzetet teremtettek, hogy egy munkahelyre két nőt vettek fel. Rájuk bízták, hogyan osztozkodnak a munkán, munkaidőn és a fizetésen. Ám ez a kizsákmányoló, álhumánus „segítség” drámai fordulatot vett, ha netán az egyikük megbetegedett. A kollektív szerződések a foglalkoztatásnak ezt a módját eleve elutasították, tehát a szakszervezetek sem kelhettek jogaik védelmére. Mindezek a tények és jelenségek arra utalnak. hogy az űrhajózás és a tudományos-műszaki forradalom korában a munka világában a nők még mindig másodrendű emberek. xxx Az ember bízvást hinné, hogy Japánban, a felülmúlhatatlan „gazdasági csodák” országában mindenkinek jut munka bőven. Nos, ez tévedés. Bizonyítja a következő újsághír: „25 202 személy követett el öngyilkosságot Japánban, ami 18,7 százalékkal több, mint az előző évben, s eddig a legtöbb az ország történetében. Az öngyilkosok 51 százaléka munkanélküli volt.” A szűkszavú hír nem közli, hogy ebből hány volt a nő. Talán sok, talán kevés. Mindenesetre .nőkérdésben, nőpolitikában a Felkelő Nap országában halmozódnak a gondok. Érthető, hogy nehézségekbe ütközik a férfi és a nő egyenlőségének az elvét elfogadtatni a gyakorlatban ott, ahol olyan erősen hat a hagyomány, a vezetői érdekek súlya, és nem utolsósorban a japán'nők és a törvények passzivitása. Japán, elkerülendő ipari partnereinek, a külföldnek, mondhatnók, a nemzetközi közvéleménynek bírálatát — az Egyesült Államokkal ellentétben — ratifikálta a parlamentben a nők megkülönböztetésének eltörlését kimondó ENSZ-határo-